Hirdetés

Mega Marvel: Logan – Kíméletlen jövő képregénybemutató

|

Rozsomákot nem azért szeretjük, mert egy bájos és jópofa teremtés. Rozsomák egy igazi erőszakos rohadék, aki habár tisztában van a jó és rossz fogalmával, mégsem eszerint, hanem szubjektív becsületkódexe szerint hozza meg döntéseit. És pontosan ezért is szeretjük, hiszen ő nem kizárólag fekete vagy fehér, hanem nagyon is valóságos és életszerű, telis-tele különböző jellemhibákkal. Pont, mint bármelyikünk.

Hirdetés

Megöregedni szívás, ez kétségtelen. Ám hiába, előbb-utóbb bizony óhatatlan, hogy az idő mindenkit fülön csípjen, akár öngyógyulunk, akár nem. Azonban több száz évnyi kilátástalan kínlódás és kétségbeesett útkeresés után, senki sem arra vágyik, hogy nyugdíjas éveit is térdig vérben gázolva töltse. Pláne nem Hulkföldön. Diktatúra, kietlen pusztaság, póráz nélkül szaladgáló méteres dinoszauruszok, és persze erőszak, ameddig csak a szem ellát. Bizony így jár a világ, ha végül a rossz fiúk diadalmaskodnak. Az országvezetés immáron a gazfickók tisztsége, így a jófiúk csúfos és fatális bukását követően, már nincs ki megálljt parancsolna a végeláthatatlan terrornak. A maroknyi leköszönt hős pedig csendben fejet hajt, mert hát mi mást is tehetne.

Hirdetés

Így van ezzel a magát már ötven évvel ezelőtt nyugdíjazó Rozsomák is, aki már csak Logan. Az évszázadokon át veszettül hajszolt lelki békéjét látszólag megtalálva, démonjait pedig minden eddiginél mélyebbre temetve igyekszik, saját spirituális megváltását beteljesíteni. Őrjöngő mutánsból megtört, pacifista farmerré válva teremtett a zord valóságon belül egy aprócska és törékeny, ám békés és idilli világot családja számára azzal, hogy mintegy tudomást sem véve az őt körülvevő mocsokról, csak csöndben túlélni vágyik. Az eladósodott gazdákat előszeretettel lemészároló és felzabáló Hulk beltenyészet (igen, az!) azonban már eleve sem a legideálisabb szomszédság, ám egy ilyen beteges és perverz bandának tartozni már valódi öngyilkosság. Az egykori Bosszúangyal, az öreg Sólyomszem pedig látszólag a lehető legjobbkor kopog be a mi Logenünkhöz egy bőkezűen honoráló, ám korántsem veszélytelen kalandtervvel: a cél az ország másik vége, Új Babilon!

Dióhéjban ezzel talán fel is vázoltam az Old Man Logan alapfelütését, amely imádni valóan gyúrja össze a Mad Max filmekre jellemző poszt-apokaliptikus hangulatot, a Clint Eastwood-féle western környezettel. Habár Millar agymenése kapott bőven hideget is, meleget is, relevanciája tagadhatatlan. Monumentalitása ott érhető tetten igazán, hogy kihasználva a Marvel-képregények egyébként is szövevényes és sokrétű idősík használatát, egy olyan alternatív valóságot teremtett, amely a fősodorbeli krónikáktól elrugaszkodva definiálja újra az egész univerzumot. Az ebben rejlő megannyi potenciál pedig olyan gazdag alkotói eszköztárat biztosít, ami még úgy sem tesz valódi kárt a zsánerben, hogy gyakorlatilag porig rombolja azt.

Mert pontosan ezt teszi a képregény: csúfosan fordítja ki magából azt a szirupos és giccses szuperhős kultuszt, ami valljuk be egyrészt már baromi unalmas, másrészt pedig sokszor kínosan mű. Ez a húzás pedig egyszerre lesz felelőtlenül merész és megismételhetetlenül briliáns, ugyanis Millar nemcsak egyes karaktereket, hanem egy komplett univerzumot rántott ki önnön komfortzónájából, ahol a többség bizony esendő és gyarló, a halál pedig igenis végleges.

Brutalitás, tesztoszteron, akció: Steve McNiven poszt-apokaliptikus westernt idéző illusztrációi, látszólag e szentháromság szüntelen mantrázásával foganhattak, megragadva ezzel a történet valódi esszenciáját. Merthogy az Old Man Logan még egy pillanatra sem akar több lenni egy képregénybe oltott, kendőzetlenül öncélú erőszakpornónál; minden klisé pontosan ott és úgy van, ahol és ahogy annak lennie kell, nincs tanulság vagy konklúzió.
A narratíva pedig rendkívül ügyesen adagolja az információmorzsákat múltban és jelenben egyaránt, melyek végül úgy kalauzolnak el bennünket a katarzisig, hogy eszünk ágában sincs akár a dramaturgiai, akár pedig a logikai bakikon szőrözni! Tudniillik ilyenek biztosan vannak, ez nyilvánvaló; ám mindez mégis kit érdekel, ha közben literszámra ömlik a vér, az utópisztikus környezetteremtés párját ritkítja, Rozsomák pedig még mindig szemtelenül badass?

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.