Snoopy és Charlie Brown: A Peanuts film – Minikritika

Vannak olyan figurák, amelyek hozzánk már csak a bögrék, takarók és egyéb termékek formájában érkeznek és azok kultikus státuszáról, a kultúrában elfoglalt helyéről nem sok fogalmunk van. Snoopy, valamint gazdája, Charlie Brown is ilyen. Pedig alapvetően Charles M. Schultz 65 éves szereplői egyszerre végtelenül gyermekiek, ugyanakkor a világról alkotott véleményük olykor meglepően érettek, mindezt pedig teszik úgy, hogy cseppet sem felejtenek el azok maradni, amik. Optimizmusuk, világlátásuk tökéletesen tükrözi az amerikaiak hurrá optimizmusát és világfelfogását, de ez persze nem is csoda. A kérdés inkább az, hogy Schultz klasszikus karaktereit megfelelően lehet átültetni a nagyvászonra a 21. században?

A válasz pedig az, hogy részben. Charlie Brown-ék 50 éve léptek le először a képregények lapjairól, tehát nem véletlen a mostani bemutató, és akik ismerik és szeretik a karaktereket, azok örülhetnek. Karakterei semmit sem változtak, felnőtt egy darab sem szerepel benne, a poénok pedig egyértelműen a kisebbeket célozzák a folyamatos esésekkel, kelésekkel (a klasszikus focilabda elrúgást a stáblistára hagyták), mentesen mindenfajta infantilizmustól.

A történettel viszont már akadnak gondok. Ugyanis itt kellett volna egy kicsivel többet nyújtani ahhoz, hogy a felnőttek is jól szórakozzanak. Mert tévedés ne essék! Steve Martino (Jégkorszak 4) filmje egy nagyon szép tiszteletadás Snoopy és a többiek félévszázados múltja előtt: van itt sárkányeregetés, Snoopy írói ambíciói és harca a Vörös Báróval, plusz számtalan temérdek gag, amit csak az ismerhet, aki ezeken nőtt fel, vagy kicsit is utána olvasott és a maira hangszerelt 3D animációnak is sikerült abszolút hűnek maradnia az alapanyaghoz. Viszont legyen bármennyire is ismerős minden felnőttnek az, amikor meg kell szólítanunk valakit, ez érdemi konfliktusnak kevés egy másfél órás játékfilmre, a közkedvelt kutyus fantáziadús repülőgépcsatái pedig pont erre hívják fel a figyelmet. Megszakítják az egyébként is foghíjas cselekményt és egy idő után unalomba fulladnak.

A Snoopy kétségtelenül a gyerekeknek szólt elsősorban, viszont a felnőtteknek sem kell fogcsikorgatva végigülniük a játékidőt. A szereplőket nagy bölcsen nem helyezték át a modern korba, nincsenek popkulturális utalások, éppen ezért az idősebbeknek egy jópofa kis nosztalgia, míg a kisebbeknek egy ártatlan, de tanulságoktól sem mentes kis mese. Van, hogy be kell érnünk ennyivel. https://www.youtube.com/watch?v=QHJhy9NQN04