Superfast! - Haláli iramban - Minikritika

Jason Friedberg és Aaron Seltzer vagy az évszázad legnagyobb trolljai, vagy tényleg annyira marhák, hogy nem veszik észre: az égadta világon semmi tehetségük nincsen a paródia műfajához. Akár az előbbi igaz, akár az utóbbi, elképesztő maga a tény, hogy mindig van valaki, aki képes finanszírozni agymenéseiket. Friedbergék annyiban mindenképp igyekeznek jó szakembereknek tűnni, hogy aktuális, divatos filmeket pécéznek ki maguknak, hogy aztán humor tárgyává tegyék az adott alkotásokat. Nemrég ugye az Éhezők viadalát találták meg maguknak, előtte pedig az Alkonyat-sagát. A jó szándék azonban nem mindig egyenlő a sikerrel, egy ilyen művelethez tálentum is szükségeltetik és jó humorérzék: a rendezőpárosnak egyik sem adatott meg. Humoruk minden igényességi és minőségi kontroll nélkül tolul a vászonra; többször is rátapintanak a megfelelő parodizáló pontokra (gondolva az eredeti filmek rapper cameóira és a „menő kínai karakterre”), de sose képesek kihozni az ötletben rejlő lehetőséget. Ami még rosszabb, hogy meg sem próbálnak túljutni a primitív hangvételen, így a humor leginkább olyan szinten mozog, mint amikor egy baráti társaság félrészegen beböffent különböző, a pillanat hevében viccesnek vélt dumákat és ötleteket. Akkor, ott talán jónak tűnik, de vászonra téve, filmnyelven elmondva átgondolatlannak és olcsónak hat.

A történet jóformán egybeveszi az összes Halálos iramban-filmet: a széria fontosabb karaktereit és azok tulajdonságait igyekezték kiparodizálni, de a módszer maga borzasztó infantilis. Nem mélységet kerestem én, elvárásaim a béka segge alatt voltak alapból, de még így is képes volt lehúzni a Superfast minden nyögvenyelős „viccével” és modortalan, idióta humorával. Nagyon jól szemlélteti ezt az a húzás, hogy az eredetiben Michelle Rodriguez által játszott karaktert egy látens leszbikusnak állítják be, amivel a rá vonatkozó humor le is van tudva. Nem áll másból a szerepe csak annyiból, hogy célzásokat tesz másságára, ami elviekben humorforrásként kéne, hogy szolgáljon. Nem csak gyermeteg, de közben árad a homofóbia ezekből a képsorokból, az elegancia tehát annak rendje és módja szerint kirepül az ablakon. Lehetne még sorolni azokat a momentumokat, amik aláássák a film becsületét és humorát, mégis mind közül a legfájdalmasabb, hogy sehol semmi jele a próbálkozásnak. Mintha úgy gondolták volna az alkotók: „Á, szarjunk bele. Okádjunk a vászonra valamit, valami pénzt csak keresünk vele, a kritikusok pedig hülyék.”. Szomorú. Szomorú és dühítő. Főként úgy, hogy tudjuk: ez a műfaj olyan korszakos remekműveket is kidobott magából, mint a Csupasz pisztoly-filmek. A Superfast pedig nem csupán ahhoz képest gyenge, hanem minden egyéb értelemben egy botrányosan rossz darab. https://www.youtube.com/watch?v=Vqg8pji2FWI