Hirdetés

DC Comics Nagy Képregény Gyűjtemény: Az Acélember - Képregénybemutató

|

A címszereplővel ellentétben, a John Byrne jegyezte Acélember még harminc év távlatából sem tűnik ódivatúnak vagy megfáradtnak; és jóllehet a mű már kikerült a hivatalos kánon fókuszából, mégis a mai napig a Superman-história valódi origójaként illik definiálni.

Hirdetés

Habár az Acélember című minisorozat (is) megélt már egy Semic gondozta hazai kiadványt még a kilencvenes években, kétségkívül kijárt már egy korszerű és modernizált hardcover kötet is a poszt-krízis érát követően fogant történetfolyamnak. Az Eaglemoss prezentálta kötet pedig nem csak az Alex Ross jegyezte gerincmotívum miatt illeszkedik kiválóan a sorba, hiszen John Byrne egy olyan alapvetéssel gazdagította a popkultúrát annak idején, amely bizony nem csak a Superman rajongóknak kötelező olvasmány.

Volt egyszer egy formabontóan zseniális ötletből fogant multiverzum, mely huszonöt évnyi következetlenség gyümölcseként, végül olyan fájdalmasan kaotikusra gányolódott, hogy már sem az olvasók, sem pedig a DC Comics történeteit jegyző írók nem láttak át a multiverzum-mizéria túlburjánzott végtermékén. Aztán jött a mintegy rebootként szolgáló Végtelen Világok Krízise, (nem elfelejteni, hogy a komplett sztori augusztusban debütál majd itthon is, 368 oldalon!) majd John Byrne vitán felüli popkultúrális klasszikusa, az 1986-os Acélember. Az újragondolás persze akkoriban indokolt is volt, hiszen az 1939-es Action Comics 1. számában még meglehetősen pongyola módon, mindösszesen néhány panelben tudták le a világ talán legismertebb hősének történetét, hogy aztán az érdemi mitológia bővítést még ne is igyekezzenek röpke negyvenhét évig elkapkodni; mígnem John Byrne kult műve végre rendet rakott a fejekben.

Hirdetés

A kötet prológusa hivatott betekintést engedni az Olvasó számára a kis Kal-El idilli csecsemőkorába, hogy aztán a szőrös szívű író egyik pillanatról a másikra irtsa ki nemhogy a bolygó teljes populációját, de a mi hamisan dédelgetett illúziónkat is egy (szeszélyes meteorit nyakába varrt) katasztrófával. És habár a túlpolírozott, lélektanilag kiüresedett Kripton valóban már idejekorán pusztulásra volt ítélve, a majdani Clark Kent kisvártatva mégis földet ér egy űrkapszulában, hogy ő is hozzátegye a magáét a DC Comics halhatatlan hagyatékához.

Az első fejezet is még egyfajta bevezetést szolgál, hiszen megismerjük Clark gyerekkorát és iskolás éveit, nevelőszüleihez, környezetéhez, meg úgy egyáltalán az élethez fűződő naiv viszonyát, illetve képességei szárnybontogatásának egyes szakaszait is. Az utolsó képsorokban pedig az önmaga múltjának fátyolos rejtélyén reménytelenül túllátni vágyó fiatalember, ha ugyan némileg véletlenül is, de végre választ kap élete legnagyobb és legnyomasztóbb rejtélyére, szembesülve ezzel önmaga ijesztő hatalmasságával.

Az író meglehet talán tudat alatt, ám mégis egészen példásan érzékelteti velünk, hogy Clark-nak valójában nincs szüksége sem Ben bácsira, sem egy amolyan mozis-rablós-elárvulós Batmanesdire, sem pedig bárminemű mondvacsinált személyes tragédiára ahhoz, hogy egy jelképbe manifesztálja a benne rejlő potenciális jót. Ugyanis Superman-nek mint szimbólumnak, elsősorban nem is megszületnie kellett, hanem csupán csak felnőnie önmagához; ennek okán pedig mi sem volt természetesebb, minthogy Clark végre kitörni vágyjon Smallville ingerszegény dobozkájából, hogy a fejezet végén már Metropolis forgatagában hódoljon bűnüldözői ambícióinak. A történet további epizódjaiban pedig betekintést kapunk a nagyvárosi szuperhőslét hol pozitívabb, hol pedig kesernyésebb szegmenseibe, megismerjük a Superman-mitológia további kulcsszereplőit, -Batman-en, Lois Lane-en és persze Lex Luthor-on felül, még Bizarro is beköszön egy kaland erejéig,- valamint Clark Kent kettős életének közel sem stresszmentes mindennapjai is kibontást kapnak.

Magában a történetvezetésben persze nincsenek nagy megfejtések, egy lineáris, bár még így sem totálisan egydimenziós, javában inkább karakterizálós láncra kerül felfűzésre a cselekmény, ami hol a komolyabb, hol pedig a kicsit a lazább arcát mutatja az Olvasónak. És a történetfolyam bája pontosan itt is keresendő, hiszen az Acélember úgy tudott felnőni egy modernebb közönség egyre szélesebb spektrumban elterpeszkedő igényeihez, hogy közben mégis lelkiismeretesen ügyelt a forrásmű értékeinek megőrzésére is.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.