Szcientológia, avagy a hit börtöne - Kritika

Mindannyian hallottunk a szcientológiáról, mint vallásról. Ha máshogy nem, hát Tom Cruise vagy éppen John Travolta okán. Sorra röppennek fel a hírek az egyház körül visszaélésekről, zsarolásokról, megaláztatásokról, amiket természetesen a szervezet nagyban tagad, ahogy eme film ellen is kikelt (vajon, miért?). Ezzel együtt az elmúlt időszakban a taglétszám egyre csak csökken, sorra lépnek ki a nevesebb tagok, vagy jelentetik meg leleplező írásaikat, és a Mission: Impossible - Titkos Nemzet sajtókörútja is arról volt híres, hogy az Oscar-díjas Alex Gibney még Cannes-ban bemutatott dokumentumfilmje kapcsán felmerült vádakról nem lehetett kérdezni Cruise-t. A Szcientológia, avagy a hit börtöne igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba, és ezzel is bizonyítja, hogy az életnél egy forgatókönyvíró sem tudna sokkolóbbat írni. [caption id="attachment_72728" align="alignnone" width="2700"]

A bűnbánó - Paul Haggis[/caption] A hit addig kifejezetten hasznos tud lenni, amíg valaki ebből merít erőt a hétköznapokhoz, segít meghatározni magának egyfajta erkölcsi értékrendet és ezzel együtt nem sért senkit, nem veszélyezteti mások életét, vagy nem korlátozza mások jogait. Ellenben a hittel könnyedén vissza is lehet élni, üzletet, vallást lehet rá építeni és onnantól kifejezetten káros, amikor az ember legintimebb szférájára annyira rátelepszik, hogy az a kapcsolataira is kihatással van. Sokszor pedig külső szemlélőként felteszi az ember magának a kérdést, hogy hogyan? Hogyan képesek tanult, művelt emberek olyan felekezetekbe vagy akár üzleti vállalkozásokba belevágni (ékes példa, hogy a kettő nagyon is szorosan köthető egymáshoz), amelyekről már messziről bűzlik, hogy valami nem kóser? Hiszékenység? Kishitűség? Naivitás? [caption id="attachment_72727" align="alignnone" width="1600"]

Az egyház jelenlegi feje - David Miscavige[/caption] Ezek a kérdések pörögtek a fejemben folyamatosan a film nézése közben és szemmel láthatóan a 8 interjúalanyéban is, akik az L. Ron Hubbard által alapított intézmény hierarchiájának különböző lépcsőfokain foglaltak helyet - közöttük elismert filmesek, mint például az Ütközések Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendezője, Paul Haggis - akik arcán a szégyen és a zavarodottság sajátos keveréke figyelhető meg. Már az elgondolkodtató, hogy az alapító egy - a mennyiséget tekintve Guinnes-rekorder - ponyvaíró, akinek a célja a vallásalapítással bevallottan a pénzkeresés és az adómentesség volt, még ha ezt önmaga nem is vallotta volna be. [caption id="attachment_72726" align="alignnone" width="862"]

A reklámarc - Tom Cruise[/caption] Gibney pedig abszolút tárgyilagos marad mindvégig: nem kommentál, hanem hagyja, hogy az alanyok, vagy maguk a szcientológia által használt marketinganyagok beszéljenek helyette, de amit kapunk az még így is sokkoló. Már Hubbard személye és élete is kétségtelenül zavarba ejtő, és akkor még sehol sincs Tom Cruise őrülettel határos filozofálgatása, vagy az egyház jelenlegi feje, David Miscavige diktatórikus személye (természetesen utóbbiak nem vállalták a szereplést). Utóbbi hatalom ittas beszédei, a vezényletével vívott harca az adóhatósággal az adómentesség érdekében mind-mind találó jellemrajzai az egyháznak, de messze nem annyira, mint a családokat és ezáltal emberéleteket megnyomorító, mindennapos cselekedetei, amelyek megnyilvánuló szereplőin keresztül feltárulnak.

Persze sok szempontból a film nem mond újat és a vallás ellentmondásosságával, valamint tekintélyelvűségével foglalkoztak már korábban is, elég ha csak a South Park idevágó részére gondolunk (amelyben Travolta és Cruise szintén "feltűnt"), vagy Paul Thomas Anderson The Masterjére. Azonban a Szcientológia, avagy a hit börtöne ereje pont a zsáner pőre mivoltából fakad. Gibney abszolút nem kívánja megreformálni a dokumentumfilm műfaját, nem megy a székház elé és tesz fel provokatív célzattal egyszerű kérdéseket a tagoknak, hanem abszolút okosan világít rá az egyház visszásságaira (ebben persze Lawrence Wright könyve is a segítségére van): a zsarolásokra, a rabszolgamunkákra, a reklámarc, Tom Cruise életébe való aprólékos beleavatkozásokra, beleértve a Nicole Kidmannel és Katie Holmesszal való kapcsolatát. És a sort még nyilván lehetne folytatni a paranoid, zsarolásoktól vissza nem riadó egyházról, amelynek vezetőit mind a mai napig nem sikerült bíróság elé állítani. Ezzel együtt túlnő a dokumentumfilm keretein, ugyanis rávilágít arra, hogy az ember milyen könnyen képes becsapni önmagát és - Candide után szabadon - a világok legjobbikát hazudnia akkor is, amikor körülötte minden lángokban áll. https://www.youtube.com/watch?v=uFO_zgLfOIM