Törésvonal - Kritika

A kortárs katasztrófa- és rombolásfilmek egyik nagy tudora és élenjárója Roland Emmerich egészen biztosan elégedetten csettint majd, ha megnézi a szubzsáner legújabb termékét, a Törésvonalat. Nem csak azért, mert a pusztítás esztétikája szinte már az ő alkotásait is felülmúlja, de cselekményének és karaktereinek bántó szimplicitása is az ő műveit idézi. Azzal az egy kivétellel, hogy ezúttal nincsen utolsó pillanatban megmentendő kiskutya, aki csodák csodájával túlél minden katasztrófát. Mindenki döntse el maga, hogy mindez mennyiben látszik beteljesíteni az esetleges nézői igényeket.

Az ügyeletes elkövető, Brad Peyton (az Utazás a rejtélyes szigetre rendezője) hagyományőrző módon rendezte le filmjét, mintha csak a gyárban készült volna, tartalmazva minden olyan elemet, amit az ember elvár egy hasonló premisszával rendelkező dolgozattól, kispórolva a legtöbb eredetiséget és igazi egyéniséget. Története tehát Emmerich filmjeihez hasonlóan családcentrikus közegben zajlik: Ray (Dwayne Johnson), a tűzoltóként dolgozó jóságos és szakmája félisteneként számon tartott férfi egy hatalmas földrengés után mindent tűvé tesz azért, hogy megtalálja és megmentse a város romjai között rekedt kislányát (a True Detective-ből ismert Alexandra Daddario), mindezt ex-feleségével az oldalán. Vakmerő mentési terve ezzel családegyesítő akcióvá nemesül, hogy aztán a film végén kéz- a kézben álljanak a város romjait szemlélve, csillagos-sávos lobogóra fél szemmel meredve.

A számítógépes technológia fejlődésének hála egyre nagyobb és nagyobb dózisban kaphatja meg az ember a nem kívánt városamortizálások, természeti katasztrófák képsorait: a szakemberek ezúttal is megdolgoztak a pénzükért, nagy elánnal dől össze percenként egy többemeletes toronyház és szakad be a betonplacc. A rombolás orgiájának lehetünk szemtanúi – robosztus látvány mozivá degradálva (3D szemüveg fel) az amúgy papíron horrorként is beillő borzalmakat: nem is csoda, hogy a nagy pixeláradatban az emberi tényező akarva-akaratlanul is elsilányul. Csak egy-egy kósza jellemvonalra futotta, de azok sem érdemelnek túl sok szót, a kártyavárként összeomló épületek és hidak minden bizonnyal több érdeklődőt fognak vonzani, mint a szereplők és azok állítólagos jellemfejlődése. Az Alexandra Daddario alakította fiatal lány például apjától elsajátított tudással felvértezve próbálja túlélni a földrengés-szériát, miközben futószalag románcba elegyedik a hozzá csapódó fiúval. Sajnos esetében nehéz elképzelni azt, hogy pusztán színészi tehetsége miatt lett beválogatva és kevésbé a True Detective-ben elkövetett emlékezetes meztelenkedése végett. Az anyukát alakító Carla Guginónak sem jut túl sok lehetőség a csillogásra, a férjét játszó Ioan Gruffudd pedig a "genya férjutód" szerepében tetszeleg minden súly és dimenzió nélkül. Funkcióját tekintve pedig semmi másra nem jó, csak hogy megkönnyítse Carl Guginónak a választást ex-férje és közte.

A legnagyobb döfést Dwayne Johnson aktuális hős-karaktere kapta meg: a szakmájából fakadó instant hősiesség álcája mögé bújva Ray ahelyett, hogy mentőakcióba kezdene a város bajbajutottjaiért, csakis és kizárólag családja megmentésére igyekszik. Holott tűzoltóként előre leszögezi a film nyitányában, hogy ő csak teszi a dolgát. Ennek ellenére a forgatókönyvírók mintha teljesen megfeledkeztek volna arról, hogy milyen kötelezettségei vannak egy szakmabelinek; az biztos, hogy nem csupán ex-felesége és kislánya védelmére kéne rohannia, hanem azon lenni, hogy minél több ember életét megmentse. Ez a hamis hősiesség kigáncsolja a filmet és valamelyest ízléstelenné teszi. Egy-két jelenetben hasonlóan furán bánik a forgatókönyv Carla Guginóval is: az egyik ilyen szcénában üzenetrögzítőn üzen az új párjának (Ioan Gruffudd), hogy ha nem halt meg a földrengéskor, ő maga fogja eltenni láb alól. Habár bizonyos szinten érthető reakció, inkább helytelennek tetszik: tekintve, hogy a férfi jó eséllyel sokkot is kaphatott egy ilyen szituációban, a nő ellenszenvessé válik viselkedése miatt. Mindez a film egészét komolytalanná teszi, az eredmény így nem több néhány látványos képsornál, aminek morális és érzelmi tartalmát totálisan elhibázták. Kylie Minogue rövidke szereplését pedig nehezen tudom hova tenni. Persze akik pusztán a látvány miatt váltanak rá jegyet, talán elkerülik a nagyobb csalódást. https://www.youtube.com/watch?v=hVc4NE9GZe8