A Turbo Kid kapcsán nehéz, jobban mondva hiba lenne bármit is írni anélkül, hogy ne elevenítenénk fel egy másik filmélményt, nevezetesen a Kung Furyt. A Francois Simard-Anouk Whissell-Yoann-Karl Whissell hármas által írt és rendezett Turbo Kid ugyanis alapvetően ugyanazzal a céllal jött létre, mint a közösségi kalapozásos Kung Fury: tisztelegni a 80-as évek állatságai és víziói előtt. Az már a trailerből kiderült, hogy a Turbo Kid sem vesz vissza az erőszakból, ugyanakkor a másfél órás játékidőből adódóan természetesen ezt nem lehet végig fenntartani - pedig a posztapokaliptikus világban randalírozó biciklis bandák erősen megidézik George Miller benzingőzös világát, de A harag útja fékevesztett iramát már nem sikerült átörökölni. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a Turbo Kid már esszenciájából fakadóan is megragad a 80-as években, amikor még az üresjáratok megengedettek voltak, és a nézők is elnézték azokat. Mondhatni igazán hű tudott maradni ahhoz a korszakhoz. Ugyanakkor a Turbo Kid egy tökéletes példa arra, hogy a Kung Fury története, és legfőképpen karakterei miért nem tudták volna elhordani a hátukon a 90 perces játékidőt.
A Turbo Kid igazi 80-as évekbeli világvége vízió: a lándzsákra és lécekre tűzött emberfejekkel és koponyákkal a néző arcába tolja, hogy az ismert civilizációnak vége ebben az 1997-es jövőben (!!!!), ugyanakkor a vérmesen komoly hangulatot feloldja azzal, hogy a túlélők erősen kapaszkodnak a múlt (nevetséges) értékeibe. Főszereplőnk, Kid (Munro Chambers) is ilyen, aki bringájával barangolva "kincsekre" vadászik a kihalt pusztaságban: kazettás magnót, pucér nővel díszített tollat, és ehhez hasonlókat zsákmányol, melyeket aztán beválthat vízre, vagy éppenséggel kedvenc képregényének, Turbo Ridernek egy addig nem olvasott példányszámára.
Nem mennék bele a különösebb csavart nélkülöző történet további részletezésébe, de a Turbo Kid egyik erőssége, hogy remekül idézi meg a 80-as évek hangulatát más, nem feltétlenül csupán 80-as évekbeli filmeken keresztül. Kid háttértörténetének megismertetése erősen hajaz Harmónikáséra a Volt egyszer egy Vadnyugatból, az egyik gonosz karakter pedig a film végére már kvázi Terminátorként pózol, még ha nem is olyan impozáns látványt nyújtva, mint tette azt anno Schwarzenegger.
Mivel nincs túltolva az akció, marad idő a karakterek egymás közötti kommunikációjára, ami elsőre meghökkentő lehet, de amit a másfélóra játékidő, valamint az alacsony büdzsé megkövetelt. A legmeglepőbb az, hogy egyáltalán nincsenek olyan fájó dialógusok a Turbo Kidben, mint amire számítani lehetne, bár valamilyen (erőltetett) humorral az alkotók rendre érzékeltetik a Turbo Kid világának komolytalanságát. Vagy ez inkább a 80-as évek felhőtlenségéből fakad, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben is képesek voltak meglátni a derűt? Mindenki döntse el maga. A Turbo Kid nem hozza azt a maximális őrültséget, mint amit a trailer mutatott, amit akár hibának is fel lehet róni, ám minden attól függ, milyen elvárásokkal ül le rá az ember. Bár kétségkívül fröcsög benne a vér, és ötletes módon vesztik el egyesek a végtagjaikat, illetve az életüket, de az alkotóknak mindeközben sikerült húsvér karaktereket és egy érdekes világot bemutatniuk, amire valljuk be, kevesen számítunk egy exploitation filmben. Ugyan a Turbo Kid nem sarkall a mielőbbi újranézésre, mindenesetre ha kijönne egy folytatás - ami a cselekmény és a bemutatott világ szempontjából abszolút adott lenne -, annak örömmel esnék neki.
Értékelés: 70%
Kiknek ajánljuk:
- A '80-as évekbeli filmek szerelmeseinek
- Bringásoknak
- Apple-hívőknek
Kiknek nem ajánljuk:
- Akiknek a Kung Fury sem jött be
- Akik mély tartalmat várnak el egy filmtől