Sajnálattal és csodálattal gondolunk vissza Brad Bird (L'ecsó, A hihetetlen család, Mission: Impossible - Fantom Protokoll) első nagyjátékfilmjére, mely már 25 évvel ezelőtt debütált az amerikai mozikban (hazánkban egy bő évvel később mutatták be). A sajnálat az anyagi bukása, a csodálat pedig a hatása miatt uralkodhat el a nosztalgiával teli nézőn, de szerencsére az utókornak így is sikerült megőriznie az emlékét és örökségét, melyből aztán több animációs film is sokat merített.
A Szuper haver (avagy The Iron Giant) története a hidegháború idején, az ötvenes évek Amerikájában játszódik, amikor még nagyban a pánik és az óvatosság elegye uralja a (politikai) közhangulatot. Mindeközben egy óriási robot landol a Földön, aki összeismerkedik a kíváncsi képregényrajongóval, Hogarth-tal, aki rögtön legjobb barátjára talál a robot személyében. Azonban a hatalmi szervek korántsem így vélekednek az idegenről, akik amint tudomást szereznek róla, rögvest a nyomába erednek likvidálni.
A film eredetileg musicalnek indult Ted Hughes 1968-as regényéből, de miután Bird a színre lépett (akinek addig csupán videoklip- és epizódrendezései voltak), irányt váltott a műfaji célkitűzés, és animációs film készült belőle. Nincs mit szépíteni, a Szuper haver elhasalt a kasszáknál: az 50 millió dolláros büdzséhez képest mindössze 30 millió dollárt termelt, de a kritikai és szakmai színtereken már akkor is sikeres volt a 15 Annie-díj jelölésével, melyből kilencet meg is nyert.
Mai szemmel talán már nem tűnik akkora újítónak tematikájában, mint huszonöt évvel ezelőtt, de ez pontosan annak tudható be, hogy egy olyan recepthez nyúlt a Warner, ami maga volt a tökéletes újrahasznosíthatóság az animációs filmek műfaján belül. Nyilván a Szuper haver sem találta fel a spanyolviaszt, hiszen korábban már például Spielberg is eköré húzta fel az E.T.-t, de olyan - alapvetően gyerekeknek szóló - történettel, ami egyszerre reflektált a hidegháború idején felgyülemlett feszültségre, az elfogadásra és a kiközösítésre, nem sok filmes házalt akkoriban. Bird egyébként az E.T.-vel vont párhuzamokra csak annyit reagált, hogy Spielberg főhőse "nem látta el az amerikai hadsereg baját, hogy megvédje magát". Spielberg "cserébe" pedig megidézte a robotot a Ready Player One-ban, de ez már csak részletkérdés.
Mára a Szuper haver egyike azon filmeknek, melyeket megőrzött a filmes emlékezet magának, de korántsem vált széles körben kifejezetten ismertté. Kultfilm az animációban? Talán. Mindenesetre érdekes azt látni, hogy a híresen parádés filmtermést hozó 1999-es évben Bird animációja pont oda keveredett, amire a közönség nem kifejezetten özönlött (ilyen volt a Harcosok klubja is). Jóvátenni a múltat nem lehet, de hangsúlyozni és felemlegetni az értékeit nem, hogy lehet, de kötelességünk!
Isten éltessen, Szuper haver!