X-Men - Az eljövendő múlt napjai - A Vadóc változat - Minikritika

Már a mozipremierje idején is méltattuk Bryan Singer visszatérését az X-Men-franchise-ba, melyben a távozása óta támadt kisebb-nagyobb narratív káoszt, részben a széria allstar gálájával, részben az alapanyag manapság divatos műfaji egyvelegével (folytatás, előzmény, reboot) tette helyre. Az eljövendő múlt napjai pont eme sokszínűség okán nemcsak az egyre inkább elharapódzó és lélektelenebbé váló, futószalagon érkező képregényadaptációk, hanem a hollywoodi blockbusterek egyik kiemelkedő darabja is egyben, melyben a humor, az akció és a karakterdráma éppúgy megfér egymás mellett, mint az igényes színészi játék, a szemkápráztató látvánnyal és izgalmas történetvezetéssel. A film talán egyetlen érdemi hibája, hogy a két idősík és ezáltal a karakterek nem lettek a funkciójuknak megfelelően kihasználva. A most érkező alternatív változat viszont ezen hivatott változtatni. Igen, alternatív és nem bővített változat. Ebben a verzióban ugyanis számos pontja a cselekménynek másképp zajlik, mint ahogy a mozikban láthattuk. Még a film bemutatója előtt nem sokkal robbant a hír, hogy az eredeti szereplőgárdából szintén visszahozott Vadóc (Anna Paquin) karaktere teljes egészében a vágószoba padlóján végezte, majd fél évvel a premier után érkezett a bejelentés, hogy az eredeti elképzelések szerint DVD-n és Blu-Ray-en lesz látható a film a Vadócos jelenetekkel kiegészítve. Az alternatív változatban is jól tetten érhető, hogy Singer miért vágta ki a mutáns jeleneteit, ugyanis szereplése a cselekményhez érdemben nem ad sokat (szövege is alig van), inkább csak egy ponton túlbonyolítja. Mégse kell az ő beemelésével a stúdió részéről felesleges bőrlehúzásra vagy a rajongók kielégítésére gondolni, még akkor sem, ha ez a kiadás elsősorban nekik szól, mivel Singerék parádésan bővítették ki, vagy fazonírozták át a már meglévő szekvenciákat. Vadóc jelenléte a karakterekhez, a köztük lévő kapcsolatokhoz, egy-egy jelenet jelentéstartalmához ad sokat, vagy értelmez újra, ami az egyébként sem tét nélküli finálét teszi súlyosabbá.

Ugyanakkor Singer az érdemi bővítéseket nemcsak a karakterhez kötötte - mivel elég későn lép csak be a történetbe - hanem rendre eleget tesz a fanservice-nek és árnyalja a karaktereket. Előbbi esetében csak pár bónusz kiszólás a széria rajongóinak a jussa, utóbbinál pedig pár plusz mondattal, vagy képsorral érzékelteti a karakterek közti dinamikát, vagy az őket ért veszteséget. Azzal, hogy az olyan mutánsok, mint Napfolt vagy Blink kapott még két mondatot például éppen elég ahhoz, hogy a szériát - különösen Singer filmjeit - jellemző genocídium félelmét átérezzük, ahogy Ian McKellen szemöldökráncolásában néhány homo sapiens irányába is benne van Magneto minden dühe és fájdalma. Ezekhez a rendező már a 15 évvel ezelőtti első részben is jól értett, de Az elsőket és eredetileg ezt is jegyző Matthew Vaugh ötleteit és humorát jól illesztette bele a saját elképzeléseibe, a dráma és a könnyed stílus aránya pedig a bővítések során sem borult fel.

Nyilván az az elsődleges kérdés, hogy az alternatív verzió hogyan viszonyul az eredetihez? Jobb vagy rosszabb? Annyi bizonyos, hogy nem elsősorban a látvány vagy a cselekmény, hanem a karakterek kaptak pontosabb kontúrokat így a fenti kérdésre a válaszom is egyszerű és - ez esetben - stílszerű: más. https://www.youtube.com/watch?v=KWh376DvZbg