Emlékezhet mindenki, amikor Arnie két kémkedés között megleste feleségét, hogy mit csinál és kivel kavar. Úgy, hogy a kedves neje természetesen azt se tudta, hogy élete párja amúgy egy James Bond-i babérokra törő titkos ügynök, aki unalmas hivatali munka helyett nagyjából minden héten újra és újra megmenti a világot. Ez volt a True Lies - Két tűz között (amiből sorozat is készült).
Most ezt az alapszitut vették és picit gyúrták át a Fubar című új, Netflixre készült sorozattal.
Luke (Arnold Schwarzenegger) éppen nyugdíjba vonulna a CIA-tól és élné gondtalan életét. Tervei között többek közt az is szerepel, hogy ex-feleségével (Fabiana Udenio) újramelegíti a kapcsolatát, miután éveken át ő maga hiánycikk volt a házasságban a munkája miatt. Igen ám, de - ahogyan az lenni szokott - egy utolsó, nem várt meló azért csak felüti a fejét. Meg kell mentenie egy másik titkos ügynököt egy veszedelmes fegyverkeskedőtől (Gabriel Luna). Később, a helyszínen legnagyobb meglepetésére és döbbenetére kiderül, hogy a megmentendő titkos ügynök nem más, mint a saját kicsi lánya (Monica Barbaro).
Egyetlen titkos ügynök helyett tehát ezúttal kettő is van a családban, mégpedig úgy, hogy egyik sem tudott a másikról. Apának és lányának pedig össze kell fognia, hogy megmeneküljön a kelepcéből, hogy aztán együttes erővel, a nyugdíjazást picit odébb tolva kapják el véglegesen a bombával fenyegetőző férfit és hadseregét. A sorozat a "két dudás nem fér meg egy csárdában"-alapelven működik és erre játszik rá (mivel apa és lánya ugyanolyan makacs és öntörvényű), megtoldva egy jó adag "apuka mindentől is óvná a lányát"-mentalitással. A Fubar humora ezekből táplálkozik, valamint egy-két újramelegített True Lies-elemből, mint például a feleség és annak szeretője utáni kémkedés a haverral, aki egyben kollega is (a másik filmben ez a figura Tom Arnold volt).
Az első három epizód mindebből ad bőven, míg felsorakoztat egy tucatnyi közepesen humoros, de azért mégis szórakoztató mellékkaraktert (a leszbikus nő és a nőcsábász férfi haverja ad néhány okot arra, hogy mosolyra fakadjon az ember). Arnie nem rest arra sem, hogy magából picit hülyét csináljon és eljátssza a boomer apát, aki folyamatosan rosszul használ bizonyos szleng szavakat és szentül meg van arról győződve, hogy huszonévesen a lánya még szűz. Plusz, azt se veszi jó néven, hogy kicsi lánya csúnyán beszél.
Akciósorozat lévén értelemszerűen akciójelenetekkel is operál a sorozat, de ezek nem túlzottan kiemelkedőek, sőt: egyet se tudnék felidézni, ami igazán emlékezetessé válhat. Ezen a részen tehát nem sikerült hozni James Cameron nívóját (persze naiv is az az illető, aki ezt elvárta volna). Ennek ellenére azonban nem nagyon tudok ellenállni a Fubar naiv és egyszerű bájának. Hiába középszerű a forgatókönyv, hiába unalomig koptatott klisékkel van dolgunk (a könyörtelen kolumbiai fegyvercsempész például egyenesen a közhelyszótárról ugrott le), hiába láthattunk már eredetibbet, a színészeknek hála működik. Schwarzi játéka mulattató és nem mentes néhány badass momentumtól, a szakáll jól áll neki és egész egyszerűen iszonyatosan illik hozzá ez a kissé bolondozós stílus, amivel a sorozat szolgál számára. Kicsit Paul Feig A kém című filmjére emlékeztet a kissé parodisztikus, komolytalanabb hangnemével. Fortune Feimster képében pedig még egy Melissa McCarthy-utódot is kapunk (csak épp más szerepkörben). Mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire kedvére való.
Jó kérdés azonban, hogy mi szükség van az egyórás epizódokra, amikor ezt a sztorit simán le lehetne zavarni 30-40 percekben? Számomra eddig, a három epizódon át még működött, lekötött, de a továbbiakban azért picit jobban meg kell erőltetnie magát a forgatókönyvnek, hogy végül ne csak a színészek jelenléte legyen az, ami viszi a hátán az eredményt.