Az HBO gyártásában készült új komédia-széria egy vérre menő iskolai versengés kellős közepébe rántja be nézőjét - hogy aztán a bunkóság csimborasszójának szemtanúiként nagyokat heherésszünk kényelmes fotelünkben.
Neal Gamby (Danny McBride) egy kiállhatatlan, törvényeket és szabályokat a hülyeségig betartó antiszociális marha, akinek egyetlen igazi célja van: megnyerni magának a frissen megüresedett iskolaigazgatói posztot. Célja elérésében bármire képes (a törvényesség és szabályosság keretei között) és a legnagyobb meggyőződéssel hiszi, hogy ő a lehető legalkalmasabb ember arra, hogy vezesse az iskolát.
Lee Russell (Walton Goggins) egy nyájas képű, külső szemlélő számára kedvesnek tűnő kis figura, aki az iskola minden dolgozójával jó viszonyt ápol, mindenkivel képes megtalálni a közös hangot és egyetlen igazi célja van: megnyerni magának a frissen megüresedett iskolaigazgatói posztot. Célja elérésében bármire képes (csúnyán ignorálva a törvényességet és szabályosságot) és Gamby-hez hasonlóan a legnagyobb meggyőződéssel hiszi, hogy ő a lehető legalkalmasabb ember arra, hogy vezesse az iskolát.
Nagyon gyorsan kiderül persze, hogy a valóságban nemhogy arra nem alkalmasak, hogy elvezessenek egy egész iskolát, de arra sem, hogy értelmes, felnőtt embereknek tituláljuk őket - a Kib*zgatóhelyettesek (azt hiszem jobban teszem, ha a továbbiakban Vice Principals-ként utalok rá) humora elvégre nem másban rejlik, mint abban, hogy két infantilis és végletekig tahó fickót nézünk, amint céljuk elérésének érdekében lealjasodnak.
Két epizódból természetesen nem könnyű messzemenő következtetéseket levonni, de eddig a Vice Principals nagyon jól tartja magát ahhoz a velejéig szórakoztatóan bunkó humorhoz, amely anélkül van jelen, hogy a nézőt - bizonyos példáktól eltekintve - cinkosává fogadja. Helyette inkább külső szemlélővé avat minket. Külső szemlélőként pedig perverzül szórakoztatóvá válik ez a fajta folyamatosan fokozódó gyermetegség és a már-már gerinctelenség határait súroló viselkedés. A két epizód alatt a két főszereplő önző céljaik elérésében hol talpnyalók, hol lúzer diákokat megvesztegető majmok, hol pedig közös ellenségük (az új igazgatónő Kimberly Hebert Gregory alakításában arcbamászóan mézesmázos és rafkós egyben) házát megrongáló és felgyújtó vadbarmok. Egy szóval: az infantilizmus alfája és omegája rajzolódik ki előttünk.
Az, hogy annyira szórakoztató ez az eddig lement szűk egy óra, nagy részben köszönhető a két főszereplőnek. Danny McBride az eddigi szerepeihez képest kissé visszafogottabb alpáriságában, de nem kevésbé bunkó, míg Walton Goggins végre bebizonyíthatta, hogy komikusi vénának sincsen híján. A behízelgő modorú, talpnyaló és kétszínű seggfej szerepét mintha csak ráöntötték volna - a karakter lényegét magában foglalja bármely arcrezdülése, járása vagy beszédstílusa. Egy szóval: zseniális a pali. McBride és Goggins együtt pedig bombák, váratlan szövetségük - ahogyan az már demonstrálódott az eddigiek során - még váratlanabb fordulatokat is vehet: ki tudja, hogy milyen állatságokat tartogat még számunkra a sorozat.
A bunkó humor és a két főszereplő színész rajongóinak tehát nem győzöm eléggé ajánlani a Vice Principals-t. Nem késő elkezdeni, azt a heti fél órát pedig igazán nem nagy megerőltetés rászánni. Kell néha ilyen állatkodás a szürke hétköznapokba.