Már-már közhely, de manapság a filmvilágot a franchise-ok uralják. Szinte minden hónapban jön a mozikba vagy a tévék képernyőire egy olyan mű, ami korábbi történeteket folytat, világokat bővít ki. Épp ezért szinte meglepő, hogy eddig kevés alkotás kínált önreflexiót erre a működésre.
Persze bizonyos művek megemlékeztek már erről a világról, de egyelőre nem nagyon volt olyan, aki célzottan ide lőtt volna. Egészen mostanáig, a Max szériája, A Franchise ugyanis ezt teszi, ráadásul nagyon szórakoztató módon.
A történet szerint egy fiktív, éppen eléggé rossz állapotban lévő franchise új epizódjának forgatásába nyerhetünk bepillantást. Megismerjük Danielt (Himesh Patel), a rendezőasszisztenst, aki végigszántja a forgatást. Az ő szemén keresztül tallálkozunk a lehető legkülönfélébb figurákkal, akik helyenként segítik, máskor sokkal inkább hátráltatják a film elkészültét. Egyelőre egy napot töltünk ezekkel az emberekkel, de az már most egyértelmű, hogy nemcsak a költségvetés okoz majd gondot ennél a filmnél.
Fantasztikus ötlet volt a készítőktől, hogy nem a rendezőt, hanem a rendezőasszisztenst tették meg főszereplőnek. Filmes ismerőseimmel beszélgetve egyértelművé vált, hogy valójában az asszisztensek azok, akik a legtöbb esetben összetartják a produkciót. Persze az első asszisztens még viszonylag előkelő helyet foglal el a hierachiában, ebben a sorozatban is látjuk, hogy vannak, akik még inkább a lótifuti munkákra szakasodtak, de az elsők feladata is nagyon fontos.
Ha valaki volt már filmforgatáson (még ha csak újságíróként is, mint jómagam), tudja, hogy nagyjából valóban így zajlanak az események. Persze egy jó vígjátékhoz hűen ez a sorozat karikíroz és túloz helyenként, de az alapvető dinamikák hasonlóak. Rengeteg munkafolyamat zajlik folyamatosan, amelyeket kézben kellene tartani, dehát ez közel sem annyira egyszerű.
Az is egyértelmű, hogy ez a sorozat alapvetően kétfajta humorral igyekszik operálni. A filmforgatás kaotikussága mellett az Armando Iannucci által vezetett alkotógárda rengeteg poénnal, kiszólással jelzi, hogy tudja, milyen filmvilágban készült. Az aktuális helyzetre reagáló poénok jól működnek, a sorozat megtalálja az egyensúlyt abban, hogy akutális legyen, de közben ne is érezzük minden pillanatban, hogy itt most erőltetetten kellene nevetni valamilyen Marvel-utaláson.
És hát ott van a színészgárda, ami az első epizód alapján parádézik. Nagyon tudatos a casting, minden szerepre sikerült megtalálni a megfelelő művészt. Himesh Patel lehet a sorozat emberi arca, Daniel Brühl elképesztően szórakoztató a magát nagyon komolyan vevő rendezőként, de a pálmát az első rész alapján Richard E. Grant viszi, aki a színházból érkező, nagy öreg pozőrt játssza, akinek derogál ez az egész szuperhősbiznisz, csak épp máshol nem nagyon kap szerepet. És ki kell emelnünk a szinkront is, utóbbi két szerepben Hamvas Déniel és Schnell Ádám brillírozik.
Az első epizód alapján A Franchise kötelző sorozata lehet a következő hónapoknak. Aktuális, szórakoztató, gyorsan haladhatunk vele. Azt pedig meghagynám meglepetésnek, hogy Greta Gerwig és Ron Howard neve milyen kontextusban hangzik el az első epizódban.