New York Cityben elrabolják Katherine Newman (Uma Thurman) ismert üzletasszony fiát, Leót (Gerran Howell). Mindezt a legkevésbé sem titokban: az internetet futótűzként járja be az eset, ahogy négy, a brit királyi család prominens tagjait ábrázoló maszkos ismeretlen egy hotel folyosóján begyömöszöli egy bőröndbe a srácot. Másnap előállítanak több brit állampolgárt, akiket azzal vádolnak, hogy részt vettek a bűncselekményben.
A Gyanú a 2015-ben megjelent Hamis zászló (False Flag) című sorozat nyomán készült, amelynek inspirációja Mahmoud al-Mabhouh 5 évvel korábbi meggyilkolása. A Hamász (egy arab politikai mozgalom, ami katonai csoportokat is fenntart) magas rangú vezetőjét Dubajban végezték ki, a merényletet pedig Párizsból vezényelte le az izraeli Moszad. A Hamis zászló története szerint öt, hétköznapinak tűnő izraelit vádoltak meg azzal, hogy moszkvai tartózkodása alatt elrabolták az iráni védelmi minisztert, amiről ők maguk a sajtóból értesültek. (A 'false flag' kifejezés egyébként olyan típusú megtévesztésre utal, amelynek célja a közvélemény megvezetése úgy, hogy az adott elítélendő cselekedetet mások által elkövetettként mutatják be.) A Hamis zászló és a Gyanú nem csak a kémjátszma pontján kapcsolódik egymáshoz, hanem mindkettőben nagy jelentősége van a médiának és a nyilvánosságnak, ami a későbbiekben a konfliktusok és fordulatok fő forrását adhatják.
Tarát, aki szociálpszichológus (Elizabeth Henstridge), egyetemi előadásáról viszik el, az informatika területén jártas Aadesht (Kunal Nayyar) a családi ebéd mellől állítják fel, a könyveléssel foglalkozó Natalie-t (Georgina Campbell) pedig az esküvői ruhájában tuszkolják be a rendőrautóba. Mint kiderül, mindannyian ugyanabban a New York-i hotelben voltak az elrablás napján, viszont értetlenül állnak a történtek előtt, és a feltételezett összefüggések sem bizonyulnak egyelőre elég erősnek a nyomozók számára. A sorozat első két része a hármójuk kihallgatásával telik, és egyelőre biztos, hogy többet tudnak, mint amennyit elárulnak, de kérdéses, valóban volt-e közük a merénylethez. Ugyanis két másik szál is közrejátszik a cselekményben: az ismeretlen tettesek követelik Newmantől, hogy "árulja el az igazat", valamint figyelemmel kísérjük egy keresett bűnöző, Seal Tilson (Elyes Gabel) szökését is. Lassan felsejlik egy-egy kapcsolódási pont a szereplők között, de eddig a kérdéseket csak feltették, megválaszolva nincsenek.
Ami így teljesen rendben is van, de vajon mire számíthatunk a következő hatszor 45 percben? Ha a false flag jelenség mentén indulunk el, kiderülhet, hogy szándékosan akarják rájuk kenni a merényletet, ami mögött egy jóval befolyásosabb személy vagy szervezet áll. Az is elképzelhető, hogy valóban közük van az ügyhöz, de a legvalószínűbb, hogy szakmájukból adódó tudásuk legjavát arra fogják felhasználni, hogy kiderítsék, ki hozta őket ebbe a helyzetbe. És miért. Ha ezt a teóriát helyezzük szem elé és mérlegeljük az eddig látottakat, az évad egy pörgős, aktív részvételre késztető, komplex történetté állhat össze a végére, azonban a narratíva szintjén nem feltétlenül lesz eredeti.
A Gyanú eddigi legérdekesebb koncepciója az interneten vírusvideóként elterjedő felvétel a rablásról, ami már az első epizód elején mindenki számára ismeretessé válik, sőt, a paródiavideók is hamar megjelennek. Ez a hozzáállás remekül szemlélteti a közösségi média torzításait, a valós és valótlan elkülönítését, a befolyásolhatóságot, a népszerűséget és terjeszthetőséget, és egyébként is felveti a kérdést, miért volt fontos kiemelni egy olyan bűntényt, aminek eleve rendkívüli hírértéke van, tekintve, hogy az áldozat ismert személyiség. Bízom benne, hogy az elrablás triviálisabb okain túl az eseményjelleg tudatos megteremtésére, a pszichológiai hadviselés elemzésére is fordítanak figyelmet, például Tara karakterén keresztül.
Jól kezdett a Gyanú, biztosan számíthatunk red herringre, már vannak laza kapcsolódási pontok, apró nyomok, amik fenntarthatják az érdeklődést, de korai lenne még megmondani, mit kezdenek a lehetőségekkel. Van benne potenciál, a szereplők jelleme lassan kezd kibontakozni, és a színészi játék is meggyőző, de kérdés, tud-e újat mutatni például a Hamis zászló sztorija után. Nem mondom, hogy tűkön ülök a következő részig, ellenben mindenképpen várom, mi sül ki ebből.