Annak már három éve, hogy csúfos zárlatához érkezett a 2010-es évek egyik legnépszerűbb és hatása miatt mindmáig megkerülhetetlen fantasy sorozata, a Trónok harca. A George R. R. Martin regényfolyamából adaptált széria sikerességéhez kétség sem fér, és a csalódást keltő finálé ellenére az HBO felismerte, mekkora kincsesbányát rejt magában a Hét Királyság történelme. Az első tervezett előzménysorozatot, ami Naomi Watts főszereplésével a híres-hírhedt Hosszú éjszaka eseményeit dolgozta volna fel, a pilot epizód leforgatása után érte a kasza. Nagyjából ezzel egy időben jelentették be a Targaryen-ház uralkodását elregélő Sárkányok háza fejlesztését, ami hosszú várakozás után valóban megérkezett, méghozzá azzal a nem kisebb remélt vállalással, hogy feledtetni tudja a fősorozat fináléja miatt érzett csalódottságot. A pilot epizód megtekintése után pedig kijelenthető, meglehet az okunk a bizakodásra.
A Sárkányok háza első közös vonása a nagy előddel, hogy hozott anyagból dolgozik: az alapot ezúttal a szintén George R. R. Martin által jegyzett, fiktív történelemkönyvnek is beillő Tűz és vér szolgáltatja, ami teljes egészében tárja fel a Targaryenek cselszövéstől, pusztító csatáktól és természetesen sárkányoktól hemzsegő históriáját. A Trónok harca utolsó évadaival ellentétben a szerző ezúttal a sorozat fejlesztésében is aktív szerepet vállalt, olyan veteránokkal az élen, mint Miguel Sapochnik társ-showrunner és rendező. Sapochnik nevéhez a fősorozat olyan méltán elismert epizódjai fűződnek, mint a Rideghon vagy A fattyak csatája, de a befejező évad nagyszabású, 81 percen át tartó összecsapásáért is ő felelt a Mások és az emberek között. Az alkotógárda tehát már önmagában ígéretesnek bizonyult, amit a már befutott sztárokat és feltörekvő tehetségeket egyaránt felvonultató szereposztás is megfejelt.
A pilot egy röpke történelemleckével indít, ami kontextusba helyezi, hogy a Targaryenek három évszázadot felölelő uralmának mely szakaszában járunk éppen. Egész pontosan 173 évvel egy bizonyos Daenerys Targaryen születése előtt, tehát hozzávetőleg a dinasztia uralkodásának féltávjánál vesszük fel a fonalat. I. Viserys (Paddy Considine) királysága alatt viszonylagos béke honol Westerosban. Tíz felnőtt sárkánnyal a Targaryenek a hatalmuk csúcsán vannak, a Starkok a saját dolgukkal törődnek Deresben, a másfél évszázaddal később lázadást szító Baratheon-ház pedig örök hűséget fogad az aktuális hatalomnak. Az ilyen és ehhez hasonló részletekből érződik, hogy a sorozat Westerost egy egészen más állapotában mutatja be, még ha igazán nosztalgikus élményt is nyújt ismét Királyvár utcáit járni, vagy épp sárkánytávlatból végigpásztázni azt.
Viserys számára az utódlás kérdése okozza a legnagyobb fejfájást, minthogy fiúgyermek nélkül nincs közvetlen örököse. Az, hogy nő üljön a Vastrónon, elképzelhetetlen, ami a lányát, Rhaenyra hercegnőt (Milly Alcock) kizárja a lehetőségek közül; marad helyette Daemon Targaryen herceg (Matt Smith), akinél azonban az őrült oldalára esett az a bizonyos érme, és nem mindenki szeretné, ha ekkora hatalom lenne a kezében. Probléma azonban egy szál se, a királyné (Sian Brooke) ugyanis ismét várandós, Viserysnek pedig szent meggyőződése, hogy ezúttal az istenek fiú utóddal fogják megáldani. Olyannyira, hogy hamarosan megszületendő gyermeke tiszteletére lovagi tornát rendez, ami nem várt történéseket és az addigi felállás teljes átrendeződését hozza magával.
Az epizód építkezése igazán dicséretes. Az alkotók jól láthatóan mindent megtettek annak érdekében, hogy ne vesszünk el a karakterek sokaságában és azok viszonyrendszerében: mindenki kellő képernyőidőt kap ahhoz, hogy el tudjuk helyezni őket a sakktáblán, és be tudjuk határolni a motivációikat. Ez értelemszerűen kéz a kézben jár azzal, hogy igazán kibontakozni még senki sem tudott, noha a főbb szereplőknek egyaránt jut legalább egy-egy emlékezetesebb jelenet, dialógus vagy karakterpillanat, ami alapján nem kell attól tartani, hogy a színészeken bukna el a széria. Az eddigi legkomplexebb figurának számító Daemon külön szót is érdemel, aki az izgalmas karakterizálás mellett a Trónok harca olyan megkerülhetetlen elemeit is szállítja, mint a meztelenkedés vagy a vérengzés - mindkettőből kijutott a nyitórész bő egy órájában, szóval fel lehet lélegezni, az explicit szexjeleneteket és csonkításokat a spin-off sem nélkülözi. Matt Smith számára egyébként tökéletes választás volt a kegyetlenségéről hírhedt herceg szerepe, és valljuk be, rá is fért a brit színészre egy jobb karrierdöntés az emlékeinkben még túl élénken élő Morbius után.
Szerencsére a körítést sem érheti panasz. Megmosolyogtató visszagondolni, amikor a Trónok harca Tyrion kiütésével spórolta meg az első könyv egyik nagyobb csatajelenetét, míg a Sárkányok háza már rögtön az első percekben elvisz minket egy sárkányreptetésre, csak hogy hű legyen a címéhez. Az HBO szerencsére nem bánik szűkmarkúan a költségvetéssel (amilyen magasra került a léc a fősorozat utolsó évadainál, ezt nem is tehették volna meg büntetlenül), mindez pedig a díszletektől kezdve, a reneszánsz kort idéző kosztümökön át, egészen a sárkányok megvalósításáig tetten érhető. Az mindössze hab a tortán, hogy az eredeti sorozaton is közreműködő zeneszerző, Ramin Djawadi jóvoltából felcsendülnek a Trónok harca átdolgozott taktusai is.
Szerencsére a Sárkányok háza első része nemcsak technikai, de dramaturgiai szempontból is meggyőző. A már dicsért világépítés mellett a feszültségkeltés, a cselekmény bonyolódása is szépen halad előre, számos olyan apró veszélyt és ármányt belebegtetve az epizód előrehaladtával, ami végig izgalomban tarthatja a nézőket. Ennek a sikerességét igazolja a drámai tetőpont, amikor a királyné szülése párhuzamba kerül a lovagi torna csatajelenetével. Könnyű lélegzet-visszafojtva nézni ezeket a perceket, amikről tudjuk, hogy véglegesen kimozdítják a Targaryeneket a hosszú béke borítása alól.
Egy szó, mint száz, nehéz fogást találni a Sárkányok háza nyitórészén, ami hangulatában és kivitelezésében a Trónok harca belviszályokkal, intrikákkal teli korai évadaira emlékeztet. A kezdés példásan helyezi fel figuráit a képzeletbeli sakktáblára, és az alapanyag ismerete nélkül is egyértelműnek tűnhet, merre halad tovább a történet az évad maradékában. Csak remélni lehet, hogy meglepetésekből és véres fordulatokból nem fogunk hiányt szenvedni, mert ha képesek az első epizód színvonalát tartani, a Trónok harca ismét kiérdemli a rajongók hűségét.
A Sárkányok háza első része augusztus 22-én debütál az HBO Maxon.