A több tucatnyi másik Star Wars animációs sorozatért felelős Dave Filoni legújabb szériája, a Star Wars: Resistance már az első három epizód alapján is egy megnyerő, még ha nem is túl ambiciózus vagy nagyívű sorozatnak mutatja magát. Elnézve persze a történetet, nem is törekszik túl sokra, céljai meglehetősen parányik, amint kivitelezése is azt mutatja, hogy nem egy epikus történetet szeretne elmesélni, sokkal inkább az a célja, hogy egy kalandokkal, helyzetkomikummal telített tíz epizódból álló történetet tegyen le az asztalra. Értelemszerűen ebből még a továbbiakban bármi lehet, de az általunk megtekintett bevezetésből kiindulva (mely majdnem az évad felét kiteszi), az alkotók inkább arra fognak hajtani a továbbiakban is, hogy egy ifjabb közönséget megcélzó, aranyos, akciódus szériával örvendeztessenek meg minket.
Az első epizód (dupla terjedelemben) bemutatja nekünk Kazuda Xionót, a fiatal pilótát, aki egy küldetése során megismerkedik Poe Dameronnal (őt már láthattuk Oscar Isaac alakításában Az ébredő Erő, illetve Az utolsó Jedik című filmekben és itt is a színész hangján szólal meg a karakter), akinek híre megelőzte őt. Poe - akárcsak a mozifilmekben - egy valóságos sztár, aki vakmerő és bátor, egykettőre lerendezi a nyitóakcióban az Első Rend fogdmegjeit és egyből szárnyai alá veszi az általa megmentett Kazudát. Kazuda - akárcsak előtte Luke Skywalker, Rey és még jóval előbb Anakin Skywalker - szeretne több lenni, mint ami jelenleg. Tele van tettvággyal, ambícióval, szeretné minden áron bizonyítani rátermettségét, legnagyobb álma pedig az, hogy ő legyen a galaxis legjobb pilótája. Poe Dameron felkéri őt, hogy csatlakozzon az ellenállók csapatához (az írók rövidre vágták - majdnem egyből a lényegre tér Poe), mire ő kis habozás után eleget is tesz ennek a kérésnek. Meg is kapja első feladatát, amely annyiból áll, hogy egy Colossus nevű űrállomáson derítse ki, ki az, aki igazából az Első Rend tagja és belülről kívánja bomlasztani a rendszert. Kazuda izgatott és lelkes a feladat miatt, azzal azonban nem számolt, hogy ennél azért sokkal többet kell nyújtania a rá szabott küldetésen.
Az első négy epizód azt hivatott bemutatni, hogy hősünk miként küzd meg azon feladatával, hogy beilleszkedjen, és fű alatt próbálja meg kiszagolni, ki is lehet a tégla. A Resistance egyik legfőbb humorforrása éppen ebből az alaphelyzetből fakad: Kazuda lelkes zöldfülűként téves prekoncepciókat dédelget a kémkedés mibenlétéről és egyből beleugrana a közepébe anélkül, hogy bármi alapot szerzett volna magának. Akaratán kívül kocsmai verekedést robbant ki, szándékán kívül benevez egy versenyre (miután egy félreértés miatt az a pletyka járja be az állomást, hogy ő a galaxis legjobb pilótája), amit végül sikeresen túlél. Meglehet, a sorozat humora itt-ott kissé fárasztó és talán túl is tolják itt-ott, mégsincs báj nélkül, a karakterek szimpátiát ébresztenek bennünk és az akciójelenetek is kellő dinamikával bírnak, még ha túl sok nem is jutott erre a négy epizódra.
Tekintve, hogy továbbra is univerzumépítés esete forog fenn, muszáj kitérni arra is, hogy ismerős karakterekből ugyan felbukkant egy-kettő, de érezhetően nem erre igyekszik a hangsúlyt helyezni a széria: Leia Organát is épp csak egy pár másodpercre láthatjuk, Poe Dameron pedig az első két epizód után elhagyta a terepet, mintegy átadva a stafétát az új arcoknak.
A cselekmény ugyan relatíve lassan megy előre, érdemi információt a kémkedés céljával kapcsolatban nem sokat nyertünk (ezzel kapcsolatban még csak teaselnek bennünket), az írók ezt az időszakot inkább a főszereplő karakter fejlődése szempontjából próbálták hasznosan eltölteni. Kazuda ugyan sokat csetlik-botlik és minduntalan hibát követ el, zöldfülűsége és a spionkodásról alkotott tévképzetei veszélybe sodorják, mégis, lassan kirajzolódni látszik egy karakterív. A Star Wars: Resistance lényegében az "előbb tanulj meg járni, mielőtt futni kezdesz"-mantrát tartja magáénak és arra építkezik. Kazudának meg kell tanulnia előbb elsajátítania a beilleszkedés mesterségét, valamint azt, hogy olyan elvárásoknak feleljen meg, amelyek először idegennek és barátságtalannak tűnnek neki. Így jogosan foglalkozott a nyitányban a sorozat első sorban azzal, hogy miként próbálják rávenni, igyekezzen jobb lenni az űrhajók szerelésében (ha már abból a közegből kell majd kémlelnie a díszes társaságot), valamint azzal, hogy hősünk miként próbál görcsösen többnek bizonyulni. Meg kell tanulnia, hogy a kémkedés nem puszta kaland és móka, hanem megfigyelés és türelem, valamint észjáték. Mindezt a sorozat úgy képes kommunikálni, hogy közben mindehhez képest egészen oldott hangvételt tudhat magáénak, humorával pedig nem rest szórakoztatni, még ha olykor kissé fárasztónak is bizonyul. Hőséhez hasonlóan pedig nekünk is előbb türelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy az alkotók rátérjenek a tényleges akcióra, és arra: ki a hunyó és mi az, amely kockán forog a galaxis biztonságán kívül. Várjuk szeretettel a folytatást.