Alois Nebel magának való ember volt, saját törvények és eszmék szerint élt, magányosan, mindenkitől elhagyatottan. Egyetlen boldogsága az a kis vasúti állomás volt, melynél mint díszpécser dolgozott. Egy nap furcsa dolog történik vele: hallucinálni kezd és megelevenedik szemei előtt az elmúlt száz évek vonatai, melyek az ő állomásán haladtak el. A látomások egyre inkább komorabbak és sötétebb hangulatúak lesznek, míg át nem megy az egész a múlt lidércnyomásába.