Howard Philips Lovecraft neve sokunknak jelent egyet a nagybetűs borzongással, és egészen pontosan nem is vagyunk tisztában azzal, hogy művei mekkora hatással vannak a modern kor horrorjaira. Cthulhu hívása, Az őrület hegyei, Árnyék Innsmouth fölött vagy Rémület Dunwichben, csak néhány példa a legemlékezetesebb és egyben leghíresebb történetei közül. Emiatt mindig reménykedve nézzük, hogy a fejlett technikai és a profi maszkmunkák révén talán most sikerül az egyik alkotását jól adaptálni a nagyvászonra. Erre vállalkozik Richard Stanley legújabb filmje, a Szín az űrből (Color Out of Space) is Nicolas Cage-dzsel a főszerepben.
A széles körben kevésbé ismert novellája még 1927-ben került publikálásra, de ez nem azt jelenti, hogy ódivatú vagy régimódi lenne. A történet szerint egy az erdő mellett élő család kertjébe csapódik egy kisebb meteoritféleség, amelyről senki sem tudja, hogy pontosan mi az, de még fontosabb, hogy senki sem tudja, miért világít ennyire élénk és már-már megbabonázó, csalogató fénnyel. És ahogy lenni szokott, a család tagjai egyre inkább kezdik magukon érezni a megőrülés jeleit, aminek egyértelműen az űrből érkezett fényhez van köze.
A Szín az űrből tökéletesen illeszkedik Lovecraft életművébe, hiszen a novellában nincsenek párbeszédek, dialógok, nincsenek mély karakterábrázolások, sőt még gondolatjel sincs, csak hosszas leírások - viszont ezek annyira részletgazdagok és magával ragadóak, hogy az olvasó nem érzi a fentieknek a hiányát. Ezzel szemben értelemszerűen a filmhez kellett írni karaktereket, melyek az előzetes alapján teljesen átlagos figurák lettek. Mégis a látványvilág, a külalak és az egész atmoszféra bizakodásra adnak okot. Aztán majd elválik.
A Szín az űrből idén szeptemberben debütált a Torontói Filmfesztiválon, nemzetközi megjelenésről még nem tudunk semmi biztosat. Nektek hogy tetszik eddig?