Megértem én a nép haragját, őszintén. Megértem én azt, hogy kötelességének érzi mindenki felháborodni azon, hogy gyerekkorunk/kamaszkorunk/stb. nagy akciósztárjai most már valahol elhagyták a tökeiket és az állítólagos több bevétel ígéretébe kapaszkodva és hivatkozva inkább vizet izzadnak vér helyett. Micsoda dolog az kérem, hogy azok a dicső nyolcvanas évek tovatűntek? Amikor egyetlen lövés lerobbanthatta a fejedet vagy amikor szegény Murphy-t addig lőtték, amíg csak véres húscafatok maradtak belőle. Mint a legtöbben, én is visszasírom ezt a korszakot, ám most mégis amellett próbálok érvelni, hogy miért nem akkora tragédia a Feláldozhatók 3 alacsonyabb korhatárbesorolása.