I. fejezet- Amik nem sikerültek
Sajna néhol kissé döcögős az iromány, mivel a félkész terméket sikerült tökéletesen eltüntetni, ezért egyelőre azok a részek kerülnek ki, amelyek alapból készen vannak. (Mellékesen, ha lesz igény rá, akkor kicsit belehúzok, esetleg újraírom a hiányzó részleteket.) Így maga az első fejezet is kissé hiányos (1994-es Street Fighter film, stb.), mégis már várták, hogy ezt publikálom, mésrészt már az itt szereplő két film is megér egy misét...szóval, lássuk a medvét, játékra fel!
Először a rosszabbul sikerült adaptációkról ejtenék néhány szót. Több akadályozó tényező is közrejátszhat abban, hogy egy adaptáció ne legyen sikeres. Kis költségvetés, ha nem veszik figyelembe az eredeti sztorit, vagy Uwe Boll a rendező.:) Mindegyiknél oda is írnám, mi akadályozhatta a projekt sikerességét. (nem kedves olvasók, Uwe Boll külön részleget kap)
Szerintem maga a Doom, mint játék sosem főképp a sztorira alapozott. Magányos (általában teljesen néma) hős egy űrbázisos átvezetést követően megjárja szó szerint a poklok poklát. Nekem körülbelül ennyi körvonalazódik belőle mindig mikor játszom. (akik észrevették a mély értelmiségét, azoktól elnézést:)) Hogyan is lesz ebből egy film? Hát, másfél óra eszmefuttatás a falra gépfegyver segítségével elég unalmas lenne. Ha mély sztorit adunk neki, Casablanca lenne Doom helyett. Szóval elég nehéz kérdés ez. Hogyan oldották meg ezt a rendezők? Nos, tegyünk be valakit, aki elég izmos és kopasz, hogy gyorsan meghalhasson, vagy hasonló történjen vele. Legyen ő Dwayne Johnson. Rakjunk be valakit, akiről a végén kiderül, hogy kemény gyerek és szét... mindenki... szóval értitek. Most pedig felejtsük el a játék alapmotívumainak 50%-át, gyorsan forgassuk le egy konzervdobozba, meg nyomjunk egy poklos plakátot hozzá (igaz, egyszer sem fordul elő a filmben az említett helyszín). Ha a kis sztroimból nem körvonalazódott volna, szerintem a legnagyobb probléma a pokol teljes kihagyása volt, mivel az a játék sava-borsa (meg a vége). Ha már amúgy is horrorfilmet forgatunk, a pokol nem jön bele rosszul. Én magam ennyit emelnék ki, persze azért volt még pár hibája az adaptációnak (pl. az az érdekes FPS rész a végén).
Bevallom, nem láttam még ezt a filmet (van ez így pár régebbi játékadaptációval), szóval nem is fogom alapvetően lehúzni, csak hagyatkoznék az imdb pontra, és a saját belátásaimra. Mario...szinte mindenki ismeri a nevet. Kedvenc vízvezeték-szerelő barátunk, ki gombákat tapos agyon (csoda, hogy még nem szólt ez ellen a Greenpeace), tüzes labdákat lövöldöz kihalófélben levő húsevő csatornanövényekre, és teknősöket rúgdos ki a saját páncéljából. (ha ezt olvasnák az állat- és növényvédelmisek) Emellett a téglagyárak, és az építkezési vállalkozók is orrolhatnak rá, hiszen jól felépített tégla-konstrukciókat ver szét, a valószínűsíthetően cirkóniumból készült fejével. Szóval elég kegyetlen és destruktív játék főhőse ő (és már galaxisokat is sikerül meghódítania).
Hát, igazából ez elég kerek történet lenne egy akciófilmhez, de nem én írtam a forgatókönyvet. Ezen kívül mégis milyen film lehet egy Marióból? Téglákat fejel szét, meg megszerzi a hercegnőt. Ez nem túlságosan komplex, és összetett, szóval ezért nem igazán életképes egy ilyen produktum szerény véleményem szerint. Egyébként érdekes, hogy általában azok a filmek, amik nem jól sikerültek, olyan játékokat dolgoztak fel, amelyeknek önmagukban sincs erőteljes története. Mellékesen megemlíteném, hogy a Mario filmet nevezték két Saturn Award-ra. De csak nevezték. És az is csak kösztüm és smink.
