Rocky Balboa - A motivációs beszéd
"Nem fogod elhinni, de régen elfértél a tenyeremen. Azt mondtam rólad az anyádnak, a legeslegjobb srác lesz belőle, olyan srác, aki még nem élt ezen a világon. És ezt ígérte a gyerekkorod. Öröm volt rád nézni, öröm volt veled minden nap. Mikor eljött az ideje, hogy a világgal magad nézz szembe, megtetted. De valahol az utad során megváltoztál. Már nem vagy önmagad. Hagyod, hogy az emberek azt mondják neked, te nem érsz semmit. Mikor jött a neheze, elkezdtél bűnbakot keresni, nagy árnyékot. Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra! Ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő vagy akárki! Ez gyáva duma! És te fiam nem vagy gyáva! Te jobb vagy annál. Mindig szeretni foglak akármi lesz, akármi történik. A fiam vagy, a vérem. A legjobb dolog az életemben, de addig, amíg nem hiszel magadban, nem lesz saját életed."
Szárnyas fejvadász - "könnyek az esőben" Spoiler
"Én láttam olyan dolgokat, amiket ti emberek el se hinnétek… Lángoló csatahajókat az Orion peremén… Gyilkos sugarakat az éjben a Tannhauser Kapunál… Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben… Az idő lejárt."
Holt költők társasága - A költészet monológ
"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert az menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk - az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság, ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz… De a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem - ezek azok, amiért érdemes élni. Hogy Whitmant idézzem; >>Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet?<< Válasz: >>Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a Nagy Színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.<< Hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort… Vajon mi lesz az a sor?
Amerikai pszichó - Patrick Bateman utolsó monológja Spoiler
"Nincs többé akadály előttem. A bennem lévő összes ellenőrizhetetlen falon őrületem, gonosz és sátáni erő. Minden tragédián, amit okoztam, és az ezekkel szembeni közömbösségemet ezennel átlépem. A fájdalmam sajgó és állandó, és senki számára nem remélek jobb világot… Sőt, azt akarom, hogy a fájdalmam átszálljon másokra. Senki ne tudjon megmenekülni. Ám a beismerésemmel sincs semmilyen katarzis. A büntetésem továbbra is elkerül, és nem szerzek újabb ismereteket magamról. Semmit nem lehet tanulni az elbeszélésemből. Ez a vallomás nem jelentett semmit…"
+1: Dogma - "A gonosz csak egy absztrakt"
"A gonosz csak egy fogalom! Egy ember szülte hazugság! A felelőtlen természetéhez híven, az emberiség megtagadta, hogy saját sorsának a kovácsa legyen, ezért a sötét és gusztustalan tetteivel az én számlámat terheli! De az neki nem elég, hogy a saját létét mocskolja be, a Poklot is egy szenvedésektől hemzsegő bugyorrá változtatta! És miért? Mert az meghaladja a képességeit, hogy felelősséget vállaljon a saját tetteiért! Nem, ti inkább létrehoztok egy valóságos pszichodrámát, és abban a hamis hitben fürdőztök, hogy Isten sosem bocsájthatja meg a "szörnyűséges tetteiteket"! Ezért magatokkal hozzátok a bűntudatot, a belső rothadásotokat a Pokolba, ahol az általatok felhalmozott képzelgések, a megannyi bűnhődésre való vágyról, életet adtak a dögvésznek, ami megfertőzte magát a végtelen időt, egészen amióta a legelső közületek idekerült, könyörögve a bűnhődésért!"