John McLane neve nem csupán akciós újságokban és drágán add az életed prospektusokban fordul elő, de bizony felemlegetjük karácsonykor is, hiszen érthetetlen megosztásból egyszerre adrenalinpumpa és krisztmösz fokozó is.
Szinte ugyanazon dallamot hallhatjuk egy teljesen más megközelítésből is, az unalomig ismételgetett Reszkessetek betörők tv töltelékre gondolok, amire múltkor ráfogták, hogy a kissrác sikeres házvédését ünnepeljük karácsonykor... ha még nem láttuk volna (mert eddig egy csinos kis komfortos kő alatt lapultunk várva a 2012-es világvégét, mikor szirvárvány csillámpónik lepik el a homokozókat), most pótoljuk:
Robert Zemeckis örökérvényű animációs filmje szinte kötelező minden évben, főleg ilyen időtájt, de nem kizárt, hogy más alkalmakkor is előkerül a gyűjteményből. Egy magával ragadó történet, ahogy egy 12 éves fiú megtalálja elveszett hitét a karácsonyban...
Tapló télapó barátunkat már magunk is megemlítettük egy ajánló keretein belül, és valószínűleg kicsit kilóg a karácsonyi sorból, de Billy Bob Thornton alakításától mindenképpen örökbecsű és nélkülözhetetlen marad.
Jim Carrey-t ezúttal nem Ace Ventura vagy a Maszk formájában vesszük elő, sokkal inkább elmaszkírozva, beborítva spenóttal és csipetnyi gonoszsággal elnevezzük Grincsnek. Ő az, aki álnok módon fogja magát és izibe ellopja a karácsonyt, legalábbis ezt szeretné. Csak ahogy lenni szokott a családi filmekben, minden másképp alakul...
Kicsit sajátosabb stílusban, de Tim Burton is hozzátette a maga részét minden ünnepek legnagyobbikához, a Karácsonyi lidércnyomás megmutatja nekünk, hogy ha más értelmezésben is, de a nagyobbakhoz is ugyanúgy szólhat az "ige".
Szintén Carrey nevéhez és arcjátékához fűződik a személyes kedvencem, ami nem más, mint Charles Dickens karácsonyi éneke. Hogy lesz egy mogorva, utálatos, magányos öregemberből egy város és a gyerekek kedvence? Csak három karácsonyi szellem behatása kell hozzá...
Az egész összeállítás nem lenne teljes két rokonszenves és törzsvendégnek számító keménylegény nélkül, és a Reszkessetek betörőkhöz hasonlóan rongyosra játszották már a hazai tv szolgáltatók, ami persze nem is baj, hiszen évelők, mint a fák. Bud Spencer és Terence Hill-ről szónokolok épp, és a Bunyó karácsonyig című eposzról.
Hogy ne csak filmekkel, hanem mesékkel is foglalkozzunk kicsit, gyerekkorom egyik kedvencével kedveskednék így a vége felé: a Charlie - Minden kutya a mennybe jut c. mesét legjobb reményeim szerint minden kedves olvasónk ismeri, hiszen az egyik legszebb stílusbeli jóságról beszélünk. Emlékeztek még erre?
Végül de nem utolsó sorban: nem mindenki fogékony az állatokra, még kevesebben a mókusokra, főleg ha azok énekelnek (vagy egyesek szerint vernyákolnak, ki-ki látásmódja szerint), még inkább ha Alvin és a mókusoknak hívják őket. Ti melyik táborba tartoztok, kibírjátok a következő 2 percet?:)