Ahogyan az egész film a történet is a vadnyugati hangulatot tükrözi: a hírhedt bandita, Ben Wade (Russell Crowe) kirabol egy postakocsit szervezett csapatával és jobb kezével Charlie Prince-cel (Ben Foster). A postakocsin megannyi érték volt de a seriff emberei elkapják és a városba szeretnék szállítani, hogy feltéve a 3 óra 10 perckor induló vonatra az elvigye a yumai börtönbe. A város és a vasút azonban messze van tőlük és maréknyi emberrel lehetetlenség megkísérelni véghez vinni a feladatot - itt jön képbe a nemes szívű és kemény farmer, Dan Evans (Christian Bale) aki a 200 dolláros jutalom ellenében segít a fogoly szállításbna és így kilábalhat családjával együtt az adósságaiból. A csapat elindul a yumai járat felé, azonban Wade bandája a nyomukban és egyéb buktató is akad...
A Börtönvonat Yumába szinte pontosan két órás film mégsem fogunk unatkozni egyetlen perc alatt sem. Vannak átvezetők és kevésbé érdekes hullámvölgyek de Mangold és a szereplők mindvégig képesek bennünk tartani a "lelket" és arra buzdítanak, hogy folytassuk a remek western bámulását. Nem véletlenül zengtem dícshimnuszokat a főszereplőkről: mind Russell Crowe mind Christian Bale megmutatja, hogy miért A listás színészek, ők ketten viszik hátukon a filmet. Természetesen a mellékszereplőknek is kijár a gratuláció, még Luke Wilson is feltűnik egy kisebb jelenetben és elsőre szinte fel sem ismertem, mert hagyta a jófiús attitűdöt és átment vadnyugati keménylegénybe.
Ne legyenek illúzióink: a Börtönvonat Yumába nem tökéletes, hiszen a tipikusan vadnyugati zenei felhozatal közül szinte egy sem fog megmaradni a fejünkben (nem úgy, mint egy Ennio Morricone darab), de a szerepkörüket remekül betöltik és a puskaropogáshoz nem is kell különösebb dallam, elég dinamikát adnak az audio világnak.
A történetre nem lehetne ráfogni, hogy hatalmas csavarokkal kecsegtet de mindvégig azt kapjuk, amire várunk: egy két órás remekül megkomponált, pazar szereplőkkel és dialógusokkal átitatott western filmet, amit már csak ezek miatt is érdemes végig tekinteni. Bár nem kapjuk meg azt a lassú vánszorgást az időben és feszültségben, ami a régi westernekre jellemző, cserébe több akciót és pisztoly-párbajt kapunk és ez így fair.