Színházi zseniális szerepei között megtalálhatóak olyan örökzöldek, mint a Bánk bán, Az Ember tragédiája, a Lear Király, a Hamlet, A kőszívű ember fiai, Tolsztoj: Háború és békéje, vagy számtalan más darab közül Mócirz: Rokonok és Moliere: Tartuffe.
Olyan nagysikerű filmekben láthattuk viszont, mint az 1969-es Tanú, a 80-as Pogány Madonna, feltűnt a 89-es Legényanyában, a 2000-es Üvegtigrisben, utolsó filmbeli szerepe pedig a 2006-os Rokonok volt.
Kétszer, 1956-ban és 58-ban is megkapta a Jászai Mari-díjat, 1973-ban Kossuth-díjas színésszé avatták, 1987-ben Erzsébet-díjat kapott, 89-ben kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának, 1998-ban a Budapest díszpolgára lett, majd 2000-ben a Nemzet Színésze titulussal vértezték fel. Abszolút elismerésként 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend boldog tulajdonosa lehetett, 2006-ban pedig a Maecenas-díj tette boldoggá.
Egy ország fog emlékezni rá, és az utókornak olyat hagyott hátra, amelyet csak a legkiválóbbak: emléket a magyar színészek zsenialitásáról, időtállóságáról. Köszönjük mindezt Kállai Ferencnek, nyugodjék békében!