Évértékelő 2013 - Sanya08

Persze tudom, csalódás volt nem is kevés, vagy legalábbis úgy olvastam, de így is láthattunk megannyi emlékezetes produkciót. Francba, még azokban is volt némi kraft, ami egyébként összességében nem volt teljesen működőképes. Érdemes volt moziba járni, érdemes volt jegyet váltani és bizony voltak alkalmak, amikor még az általam nem sokra tartott 3D is megérte a pénzét. Rendezők feszegették a filmkészítés illetve a történetmesélés határait (Cuaron a Gravitációval vagy Leos Carax a Holy Motors-szal). De nem is fecsérelném tovább a szót, jöjjön hát az én személyes Top 15-ös listám!

TOP 15 FILM

15. Időről időre

Kis híján teljes giccsbe fullad, de aztán mégsem. Vagy mégis, csak addigra már annyira magával ragadott, hogy nem tudott zavarni? Őszintén szólva, nem tudom már. Az Időről időre egy szentimentális történet nem csak a szerelemről, hanem a családi összetartásról is és sikerült teljes mértékben kiaknázni az időutazós sztoriban rejlő lehetőségeket is. Sírós, könnyezős majd térdcsapkodósan nevetős, majd megint sírós, tele emlékezetes jelenetekkel (esőáztatta esküvő) és remek szövegekkel („Siessetek, anyátok most bontott ki egy csomag kekszet!”). Szerintem olyan film ez, ami még a legszőrösebb szívű fickókat is képes meglágyítani. Ha mégsem, akkor bajok vannak.   14. Dredd

Annyira egyszerű, annyira egyenes. Annyira lényegre törő és annyira badass. Nincs rajta semmi felesleg, csak az, ami kell. Nincs főgonosz, aki világra akar törni, nincsen semmi személyeskedés, nagy tervek, flashback-ek és ami a legszebb, hogy Karl Urban egyszer se veszi le a sisakját. Erőszakos, akciódús, fantasztikus látványvilág, szikár hangvétel. Azt se bánom, ha nem lesz folytatás, a lényeg, hogy ez a film jól sikerült és bármikor szívesen előveszem.   13. Napos oldal

Volt, aki bírta, volt, aki utálta és volt, aki odavolt érte. Utóbbi kategóriába tartozok én. A Napos oldal gyönyörű példája annak, hogy miként lehet egy kalapba dobni egy komoly tónust igénylő témát, hóbortos szereplőket, aranyos romantikus filmet és a rendezőre olyan jellemző nagycsaládi konfliktusokat (lásd még: A harcos). Mire a stáblistához ért a film, addigra fülig érő mosoly volt a számon, hát ki vagyok én, hogy ezt semmibe vegyem?   12. Mellékhatások

Soderbergh-thriller Hitchcock-stílben. Ennyivel persze nem lehet leírni az egész filmet, de tény, hogy ezzel közel kerülünk hozzá. A rendező stílusából fakadóan a film kissé ridegnek és kimértnek hat, de a rajongóknak ez nem okozhat gondot. A csavaros történet az orrunknál fogva vezet minket, az elegáns rendezés és a finomra hangolt operatőri munka dicséretre méltó. A zenéről nem is beszélve, ami Thomas Newman érdeme.   11. The Master

Húzós film és nehéz végigülni. Annak is fennáll a veszélye, hogy első nézésre nem ért az ember mindent. Ami viszont egyértelmű, hogy Paul Thomas Anderson szereti a hosszú snitteket, képes bitangul erőteljes alakításokat kihozni a színészeiből, és ezt filmszeretőként egyszerűen muszáj értékelni. Itt a helye a listán már pusztán ezen tényezők miatt is, de azért az se válik kárára, hogy egy ilyen minden szempontból komplex alkotást tett le a rendező az asztalra.   10. Spring Breakers – Csajok szabadon

Harmony Korine bikinis züllött lányok és egy gangsta James Franco segítségével készített egy olyan audiovizuális támadást az érzékszerveink ellen, hogy csak na. A Skrillex-szel alázenélt nyitómontázstól kezdve a Britney Spears-dalon át egészen az utolsó képkockákig igazi seggbe rúgós filmélményben lehetett részünk. Rendhagyó szatíra ez a modern ifjúság romlásáról. Külön bravúr, hogy a kis aranyos lánykákat (Vanessa Hudgens, Selena Gomez) sikerült megnyerni ilyen szerepre. Bravó, Mr. Korine! Ne javulj meg soha!   9. A nagy Gatsby

Majdnem túl sok volt, de még ha pengeélen táncolva is, végig  helyben tartotta magát. Erőteljes, grandiózus látványvilággal rendelkező alkotás, Leonardo DiCaprio pedig itt is a topon van. Kár volt kihagynom moziban, nagy élmény lett volna a nagy vásznon látni azt a nagy dőzsölést és a dagályos érzelmeket.   8. Vasember 3 

Haboztam kicsit, felkerüljön-e a listámra, végül „Üsse kavics!”-felkiáltással eldöntöttem, hogy igenis kerüljön fel. Ha akadnak is hézagok a sztoriban, ez a része számomra kompenzálva volt a Shane Black-faktorral, a pofás beszólásokkal és az irányváltással, ami a Vasember-filmeket illeti. Laza és szeretnivaló kis akciófilm.   7. Blue Jasmine

Woody Allen megint megmondta a tutit. Legutóbb egy felejthetőbb produkcióval jelentkezett (Rómának szeretettel), de most egy igazi, cinikus hangvételű és keserű drámát adott nekünk. Éles nyelvű darab alkoholizmusról, pénzsóvárgásról, érzelmek kiüresedéséről, hazugságokról és arról, mennyire gyávák vagyunk megragadni a kínálkozó lehetőségeket, amik jobbá tehetnék az életünket. Cate Blanchett csodálatos.   6. Frances Ha

Igazi feel-good darab, amely megidézi Woody Allen filmjeit illetve még a francia újhullámot is anélkül hogy szimpla koppincsnak hatna. Elbűvölő alkotás különösebb történet nélkül. De utóbbira nincs is szükség. Jó és kész.   5. A nagy szépség

Utolsó pillanatban néztem meg, mert nagyon úgy éreztem, nekem ezt látnom kell. És valóban. Az idősödő, élete és tehetsége nagy részét Rómában eltékozló író igyekszik felvenni a fonalat és megtalálni az elveszett ihletet. Mi közben bebarangoljuk fél Rómát, szemrevételezzük vakító szépségét és viták tömkelegének leszünk fül- és szemtanúi. Külcsínre is csodálatos film, a belső értékek pedig csak még szebbé teszik a végeredményt. Érzelemdús, felemelő, elbűvölő és elgondolkodtató alkotás, igazi remekmű, mely még Fellini szellemét is megidézte.   4. A jogász

Ridley Scott és Cormac McCarthy szerelemgyereke sok mindenkinél kiverte a biztosítékot a stílusából fakadóan, de én esküszöm nem értem. Ültem a moziban, bámultam és nem tudtam mire vélni ezt a sok negatív visszhangot. Amit én láttam, az egy rendhagyó, érdekfeszítő kérdéseket érdekfeszítő módon boncolgató, igazi feel-bad film parádés szereposztással. Minden porcikájában rendkívüli, filozofikus, a történetet csontjára lehántoló alkotás melyet sokszor csak a szimbólumok szűrőjén keresztül lehet értelmezni és igazán élvezni. Szerény véleményem szerint Ridley Scott pályafutásának egyik legjobb és legbátrabb filmje.   3. Mielőtt éjfélt üt az óra

Mielőtt eljutottam volna oda, hogy megnézzem a filmet, azt mondtam magamban: „Ha ez a film is olyan jó lesz, mint a Mielőtt felkel a nap és a Mielőtt lemegy a nap, akkor ez lesz minden idők egyik legnagyszerűbb trilógiája.” Rohadjak meg, ha nem így történt. Jesse és Celine még mindig formában van, és ezúttal már azon vannak mindketten, hogy megtalálják az értelmet és a romantikát saját házasságukban. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Illúziók és romantikus vágyálmok megkérdőjelezése, érdekellentétek gyönyörű görög környezetben. Házasnak lenni bizony nem könnyű.   2. Csak Isten bocsáthat meg

A Drive-ot mindenki látta és a legtöbben szerették, instant módon kult-státuszba lépett. A probléma abban volt, hogy a rendező korábbi filmjeit már nem látták annyian, így nagy volt a pofára esés a Csak Isten bocsáthat meg-et illetően. Pedig nincs szó mélyrepülésről és fércmunkáról, sokkal inkább egy kiforrott, érett műről. Delejes, néhol már horrorisztikus hangulata elejétől a végéig beszippantott, a precízen megszerkesztett képek és a mögöttes tartalmak, szimbólumok révén olyan helyet foglal el a szívemben, ahonnét valószínűleg csak nagy nehezen fog távozni.   1. Django elszabadul 

Quentin Tarantinóval alapból elfogult vagyok, hiszen a Kill Bill óta lesem minden filmes mozdulatát és kismilliószor megnéztem minden filmjét. Sokakkal ellentétben nem csak az ügyes tolvajt látom benne, hanem a veszettül tehetséges filmrendezőt, aki amellett, hogy igyekszik kipróbálnia magát minden műfajban, feszegeti saját határait is. A Django elszabadul az utóbbi idők egyik legjobb filmje nagyjából arra a sémára épül, mint a Becstelen brigantyk, de mégis más. A feketék meghurcoltatását és rabszolgasorba taszításának idejét megidéző film nem próbálja meg szépíteni a helyzetet. Erőszakosságával talán sok mindenkit eltaszított magától, de másként nem is működhetne a film. Egy ilyen témát ne vizezzünk, mert különben értelmét veszti. Ennek ellenére Tarantinónak mégis sikerült kihoznia a filmből egy vérbő, szórakoztató akció-westernt, amiben dögös zenék sorjáznak, a szereplők eredetiek és még a humort sem kellett nélkülöznünk. Az utolsó harmada kicsit ugyan kilóg, mintha kétszer lenne vége a filmnek, de még így is katartikus moziélmény volt a javából. És igen, maradok továbbra is legnagyobb híve a nagyra nőtt moziőrültnek!   Szerettem még: Gravitáció, Pain & Gain, The Lone Ranger, The Fast & the Furious 6, Star Trek Into Darkness, A Late Quartet, Lincoln, Oblivion, Pacific Rim, Jack Reacher, Transz, Man of Steel,Farkas   Legrosszabb filmek: Megmondom őszintén, hogy a legtöbb potenciálisan pocsék filmet elkerültem, ha valamit mégsem kerültem el, akkor azzal meg úgy jártam, hogy nem utáltam annyira, mint a többiek (lásd: After Earth, Női szervek). De azért akadt így is olyan, ami heves ellenszenvet váltott ki belőlem. Ilyen volt a Die Hard ötödik epizódja, mely igazi szégyenfoltnak minősül a szememben vagy épp egy másik Bruce Willis-film, a Red 2, mely szintúgy nem adott nekem semmi értékelhetőt. És akkor még A nagy napról nem is beszéltem, ami szintén kivágta nálam a biztosítékot. Ennyi lenne igazából, a többit eddig kikerültem, de biztosra veszem, hogy Adam Sandler új produkciója is befutó lenne (Nagyfiúk 2).   Ennyi lett volna hát az én évértékelőm (a technika ördöge megakadályozta, hogy kedvenc jeleneteimet és egyebeket listázzam, kérlek nézzétek el nekem), ezzel zárnám is soraimat. Minden kedves olvasónak filmnézésben és egyebekben gazdag boldog új évet kívánok és remélem, hogy az idei is lesz legalább annyira izgalmas, mint a tavalyi.

Oldalak: 1 2