“Megdöbbentem, egyszerűen letaglózott. Azt hiszem, hogy ez a valaha készült legjobb űrbéli fotográfia, sőt szerintem ez a valaha készült legjobb űrbéli film, ez az a film, amire már rettentő régen vártam... Ami érdekes benne az az emberi dimenziók. Alfonso és Sandra azért dolgoztak együtt, hogy zökkenőmentesen bemutassák egy nő harcát az életéért a zéró gravitációban.”
A továbbiakban Bullock alakítását dícsérte.
“Neki kellett bevállalnia ezt a hihetlen nagy kihívást. Valószínűleg legalább annyira megterhelő, mint egy Cirque du Soleil előadó munkája, az alapján amit láttam... Ez már műveszet, olyan pillanatokat teremteni, amik látszólag spontán jönnek, de valójában nagyon keményen be vannak gyakorolva és meg vannak koreografálva. Nem sok ember képes ilyesmire. Úgy vélem fontos, hogy a Hollywoodban megértsék, hogy mit is értek most itt el.”
Végezetül az író, rendező a film technikai oldaláról szólt néhány szót.
“Olvastam a szkriptet, és úgy gondoltam, hogy borzasztóan nagy kihívás élethűen leforgatni a filmet, hogy igazán átjöjjön a zéró gravitáció... Biztos vagyok benne, hogy Alfonsonak fárasztó küzdelmei voltak a stúdióval, és mindenkivel, akinek köze van a filmhez, hogy minden úgy fessen, ahogy annak lennie kell. De fejben tudta, hogy mit szeretne, és meg sem állt, amíg el nem érte.”