Az 1986-ban debütált Top Gun folytatásának létjogosultságát illetően többen is szkeptikusak voltak. Mivel bár a légierő imázsát javítani hivatott mű látványvilága lenyűgözőbb nem is lehetne, ahogy arra kritikánk is rámutat, Tony Scott ma már klasszikusként tisztelt alkotásának egyik-másik hibáját jócskán felnagyította az idő.
Ám a jelek szerint a nosztalgia nagy úr, mert a Top Gun: Maverick diadalához nem férhet kétség. Maga a producerszakma doyenje, Jerry Bruckheimer egy, a Polygonnak adott interjúban leszögezi, hogy egy percig sem kételkedett abban, hogy új projektje tarolni fog. A nem túl hosszú, de annál érdekesebb nyilatkozatban a férfi egyebek mellett kitér a forgatás egyik fő nehézségére. Jelesül, hogy a légi jelenek fizikai megpróbáltatásait a színészek többsége nem bírta ki hányás nélkül.
Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a diadal kulcselemének kissé meghökkentő módon azt tartja, hogy a siker receptje mit sem változott harminchat esztendő alatt. Elmondása alapján a lényeg a sztori, a karakterek és az, hogy erőteljes érzelmeket váltsunk ki a nézőből. Emellett újfent elsütötte azon, aranyköpéssé nemesedő bon motját, hogy lényegében a személyszállítási iparban dolgozik. Hiszen az a dolga, hogy képletesen szólva, egyik helyről a másikra vigye a nézőket, azaz ha csupán pár kurta órára is, de elfeledtesse velük minden bújukat és bánatukat. Ergo, a kritikusok tekintélyes hányada által kissé fanyalogva fogadott romantika és melodráma nem öncélú időkitöltés, hanem a franchise veleje.
Egyetértetek Bruckheimerrel?