Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani azt, hogy vajon sikerülni fog-e neki ez az egész visszatérés. Színészkedést illetően persze már elkezdte magát újra köztudatba hozni, ám ezek a filmek leginkább amolyan ironikus trash-bohózatok (Machete Kills, The Expendables 3), illetve két több nézőt és dicséretet érdemlő film (Hódkóros, Get the Gringo). Nem arról van szó, hogy az ember ne tudná elfogadni őt az idióta kirohanásai után, de Hollywood támogatását már rég elvesztette és lássuk be: sokat tud nyomni a latban az, ha ŐK ott vannak a hátad mögött és támogatják minden egyes lépésedet. Gáz van, ha kegyvesztetté válsz. Gibson-nak még van mit dolgoznia azon, hogy befogadják őt újra a felsőbb körökbe és olyan szerepekkel bombázzák megint, amik többet érnek egyfajta lábjegyzetnél egy zsánert illetően (legyünk komolyak: hiába nyújtott baromi szórakoztató alakítást a Machete Kills-ben a rosszfiú szerepében, maga a film nem bizonyult túlságosan maradandó alkotásnak). Persze az is lehet, hogy nem igazán akarja erőltetni ő ezt a színészkedést, egy legutóbbi interjújából kiderült az, hogy inkább a rendezést szeretné tovább folytatni. Ehhez is támogatás kell, vagy legalábbis annyi saját pénz, mellyel el lehet indulni az úton. Hollywood-ra ebben az esetben sem igazán számíthat.
"Senki nem finanszírozta volna a Passiót, illetve az Apocalyptót - saját magamnak kellett. De most, hogy kívül estem a szakmán, találnom kell valakit, aki pénzel."- árulta el a Karlovy Vary filmfesztiválon a Screen Daily-nek.
Sajnálatos módon van egy olyan érzésem, hogy a pár éve dédelgetett terve, a vikingekről szóló történelmi kalandfilmje már pénzhiányában nem fog elkészülni (vagy ha el is készül, egészen biztosan várnunk kell még rá jónéhány évet), pedig a terv hallatán filmrajongók szájában összegyűlt a nyál: gondoljuk csak el mit művelt volna a témával Gibson az Apocalypto modorában. Violence! Mayhem! Viking nyelven. Várjunk, van olyan, hogy viking nyelv?
"Egy olyan sztorit akarok elmesélni, ami zsigeri. Nem akarom dialógusokkal teletömni, a lényeg, hogy a képekből álljon össze a történet és értsd a film 70%-át anélkül, hogy a párbeszédeket megértenéd." - mondta Gibson. Ezzel a mentalitással készítette el már az Apocalyptót is, ha visszagondolunk rá. Színtiszta vizuális történetmesélés. Mindegyik filmjéből az derül ki, hogy főként a képekre építkezik és a dialógusokat másodlagosnak tekinti. Ez nem teljesen példa nélküli a mostani filmkészítésben, de azért mégis, a legtöbb mai blockbuster hányadát legalább annyira kiteszik a dialógusok (minőség kérdéses), mint a látványelemek.
Gibson a feladatának, illetve általánosságban a filmrendezők feladatának érzi azt, hogy a nézőt bevonják a játékba, hogy valami újat, valami frisset tegyenek le az asztalra. Hogy valamiképpen megváltoztassák a befogadót. Az biztos, hogy a rendezéseivel nem hagyja hidegen a nézőit: ha csupán a Passiót nézzük, nem volt ember, aki a film megtekintése után közömbös lett volna a téma iránt. Vagy utálta a végeredményt, vagy mesterműnek tartotta, de középút nem létezett.
A színész/rendező izgalmas médiumnak tartja a televíziót is, nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a kisképernyőre is rendezzen valamit. Úgy látja, hogy rengeteg szabadságot ad az alkotónak.
És hogy mi a helyzet Richard Donnerrel? Természetesen szívesen dolgozna vele újra együtt, hiszen bár a veterán direktor már 84 éves, azért még mindig van benne spiritusz és nem esett ki teljesen a formából. Nem lenne rossz mondjuk, ha elkészülne a Halálos fegyver ötödik etapja, mely a nagy visszatérése lenne mindkét férfinak. Sőt, még jobb lenne az, ha Mel Gibson rendezné és Shane Black visszatérne a forgatókönyv megírásának erejéig. Vagy pedig George Miller mellet Gibson is üljön rendezői székbe és hogy megmutassa milyen szőrös tökű figura ő, rendezzen egy alternatív folytatást a Mad Max-nek, melynek dialógustartama nem haladja meg a két A4-es oldalt. Na ez valószínűleg nem fog megtörténni. De azért álmodozni csak szabad. A lényeg, hogy tegye vissza végre a seggét a rendezői székbe a kamera mögé, mert a filmművészetnek szükgése van az olyan innovatív vadállatokra, mint amilyen ő. Ezzel minden bizonnyal egyetért a Karlovy Vary zsűrije is, ha már kapott a fickó egy kvázi életműdíjat.