Assassin's Creed, Tomb Raider, Warcraft, Hitman, Need for Speed, Resident Evil, Prince of Persia, Max Payne… végeláthatatlan sajnos a középszerű, "valahogy nem az igazi" típusú videojáték adaptációk sora. Lassan az "egynek egész jó volt" típusú filmes változataik is a minőségi emelkedés irányba terelik a műfajt, mint például tette azt a tavalyi Sonic is. De akadnak próbálkozások sorozatos fronton is, ahogyan azt láthattuk a The Witcher esetén is - ám ott is valahogy csak a rajongókat sikerült igazán megnyerni, a laikusokat nem igazán. Nem kis feladat elé nézett hát az egyik legikonikusabb videojáték széria, a Mortal Kombat legújabb filmes adaptációja. A '95-ös eredeti verzióra sokan mai napig bűnös élvezetként és kult klasszikusként tekintenek vissza, egy ereszd el a hajamat típusú brutális, 18-as karikás, akciódús és diverz szereplőgárdával bíró filmnek pedig szinte garantált a siker, még a koronavírus idején is… igaz?
Mély levegő… nos, nem hiszem el, de bevallom őszintén, sikerült megint bedőlnöm a marketingnek. Tudniillik az előzetesek, a kiadott első 7 perc, valamint a forgatás körüli kulisszabetekintések mint azt sugallták, hogy ezúttal végre tényleg kapunk egy igazán remek feldolgozást. Cserébe, nos, keserű szájízzel néztem végig a stáblistát, ugyanis inkább egy sorozat kifejezetten gyengén megírt pilotjának érződött ez a 100 perc, mintsem egy belevaló popcorn mozinak.
A történet szerint közeledik a következő Mortal Kombat, amelyből, ha egy világ (realm) sikeresen megnyer tíz darabot, úgy büntetlenül leigázhat egy másik világot. Nos, a Külvilág (Outworld) gonosz képviselői már kilencszer sikeresen abszolválták a feladatot, most pedig gőzerővel készülnek ők is a tizedik, mindent eldöntő tornára… Ám egy prófécia az egykori harcos, Hanzo Hasashi visszatérését és a Föld győzelmét hirdeti, úgyhogy a Külvilág csapatai, élükön Shang-Tsung-gal, még a torna megkezdése előtt úgy döntenek, hogy leszámolnak a Föld bajnokaival. Természetesen a Föld védelmezője, Raiden ezt nem tűrheti, és elkezdi ő is maga köré gyűjteni eme bajnokokat, akik már amúgy is kutakodtak a legendás Mortal Kombat világa körül.
Eddig kétlem, hogy akik picit is ismerik a játékot, annak az előző bekezdéssel bármi újat mondtam volna. Az egyetlen igazi frissesség ebben az egészben egy új, forrófejű harcos, Cole Young bemutatkozása a szériában, aki valamilyen misztikus úton-módon szintén rendelkezik a bajnokokra jellemző sárkány anyajeggyel. Mindez persze egy olyan csavar részét képezi, amit a legelső, egyébként kifejezetten remekül koreografált Hanzo vs. Bi-Han (avagy ismertebb nevükön Scorpion és Sub-Zero) küzdelme alapján szó szerint azonnal összerakható és igazából nem sok értelme volt ezt rejtegetni a nézők előtt, nyugodtan kezelhették volna nyíltan az örökségét a kezdetektől fogva, mert semmit sem adott hozzá ez a felfedés a történethez. Tudtuk, hogy jönni fog Scorpion, ha az előzetesek nem tették volna ezt nyilvánvalóvá (erre még később visszatérek), akkor is nyugalom, a kezdeti pár mondatos expozíció azonnal elvett minden tétet igazából a film fő cselekményét tekintve.
Őszintén nem értem a készítők döntését azzal kapcsolatban, hogy miért akartak ennyire messziről, ennyire csigalassan világot építeni. Cole mint újonc szerintem elfért volna, de hogy majdnem minden másik szereplő majdnem ugyanolyan újonc, mint ő… Gyakorlatilag ezzel sarokba szorították magukat az írók, mert innentől kezdve felvette a film a kötelező "keressük meg a templomot - ismerjük meg a templomban a világot - edzünk a tornára is a templomban" építkezést. Hip-hop, máris egy óra eltelt a filmből úgy, hogy a Mortal Kombat tornára még meg sem érkeztünk és még mindig a karaktereket bontjuk ki egyesével. Kb. 70 percnél engedtem el végleg a filmet és tűnt el minden gyermeki lelkesedésem, hisz ekkorra már biztossá vált, hogy a játék és a világ esszenciáját és alapját adó küzdelem… nos, kimarad a filmből.
És az a baj, hogy a karakterekre szánt idő is inkább világépítés, bemutatkozás és háttérsztori mesélgetés, nem igazán ismerjük meg őket és nem is nagyon érdekel minket a legtöbbjük sorsa 1-2 kivétellel vagy érdekesebb pillanattól eltekintve. A főhős Cole őszintén szólva elég semmilyenre sikeredett, a kislányával még valamennyire megalapozták a kapcsolatát, de a párja igazából csak biodíszletként szerepelt a filmben. Ami pedig őt illeti, a kötelező "csavaron" túl az egyedüli faktor, ami picit is érdekessé tette, hogy a képessége kapcsolódott a jellemhibájához: tetszett a húzás, hogy a csak támadni képes, védekezni nem típusú harcos páncélja és ereje akkor lett erősebb, ha elnyelt és bevédett pár ütést. Ezért jár a piros pont, de egyébként a főmenüben nem ugranék rögtön, hogy haver elől ellopjam Cole Young karakterét a következő Mortal Kombat Kombat Packban. A győzelme Goro ellen viszont egyáltalán nem volt megérdemelt.
Ami a többieket illeti, nos… Eléggé 50-50 a végeredmény, de az a fajta, mikor az egyik véglet 100-on pörög, a másik pedig a nulla/nagyon mellé kategória. Scorpion, Sub-Zero, Kano (ő különösen), Kabal, Liu Kang és Kung Lao szerintem vitték a prímet, viszont Raiden, Shang-Tsung és Mileena abszolút nem hordoztak szinte semmit sem az eredeti karaktereik esszenciájából, ami a rajongók számára valószínűleg különösen fájó pont lehet, tekintve milyen ikonikus karakterekről van szó. Raiden és Shang-Tsung esetén ez kiváltképp problémás a vezetői szerepük miatt, Mileena pedig nemcsak, hogy teljesen rossz színészválasztás, de Kitana nélkül ez a karakter nem tud érdemben működni. Talán Jax és Sonya azok, akik nem sok érzést váltottak ki belőlem, de náluk inkább a pozitív irányba dől a mérleg.
A beígért kivégzéseket sem eresztették azért bőlére, Kung Laoé viszont beváltotta az ígéreteket és tényleg mindent vitt, a nagy többségüket viszont lelőtték az előzetesek. Megint belefutottunk igazából abba a problémába, hogy a promóanyagok nem azért rejtegettek olyan sok mindent, hogy mi aztán jól meglepődjünk majd, hanem mert… nem is igazán volt mit rejtegetni. A film első fele tényleg feleslegesen vánszorog, Cole-t teljesen nyugodtan toborozhatták volna utolsó pillanatban a bajnokságra készülve. Egyszerűen teljesen feleslegesen futottunk olyan kötelező köröket, amik nélkül a laikusok ugyanúgy vagy talán még jobban meglettek volna, a rajongók meg aztán pláne. Akkor talán jutott volna idő a tornára magára (ezt egyszerűen nem bírom sem elengedni, sem megérteni) és nem egy elnyújtott sorozatnyitánynak éreznénk ezt a 100 percet. Illetve a küzdelmek végén elhangzó, ikonikus mondatok sem csapódtak volna le ennyire kínosan…
Lehet túlzottan negatívra sikerült ez az írás, pedig egyébként egyszer igazából rendben van ez a Mortal Kombat adaptáció és szerintem egy második részben sokkal több potenciál lehet most, hogy az alapozás megtörtént. A harcok jól koreografáltak voltak, az a kevés fatality tényleg badass-re sikeredett és a karakterek közül is sikerült szerencsére néhányat nagyon jól eltalálni. A kihagyott ziccer érzése fáj számomra igazán, hogy egy ennyire ikonikus és pofonegyszerű receptet sem képes Hollywood pikánsra megfőzni és ugyanolyan "húsrizzsel" ízt hagyott a számban, mint pénteken a sulimenza.
Több volt ebben, sokkal több... de talán majd másodjára, nem igaz, kedves Cage úr?
