A döntés mögött természetesen csak a nyers statisztika áll, nem pedig az előre megfontoltság. Továbbra is a Pi élete bevételével példálóznak a hasonló kérdések felmerülésekor, az ugyanis bár a 125 milliós bevételével igencsak szépen megtérült, ám a 3D verzió csaknem megnégyszerezte ezt az összeget világszerte a maga 484 milliójával. Csakhogy azt mindenki elfelejti, hogy Ang Lee -a Pi élete rendezője- kezdetektől fogva a 3D-s verzióra koncentrált és az alapján alkotta meg a filmjét, nem pedig megcsinált valamit, ami „Na jó lesz ez 3D-ben is!” mentalitással át lett konvertálva. Mert bizony nem mindegy, hogy egy film csak és kifejezetten 3D-re készül, vagy utómunkákkal hozzák ki belőle ezt a hatást, ugyanis klasszikus eset, amikor a moziból kifele jövet jó, ha 1-2 igazán 3D-s jelenetet vissza tudunk mondani. Sajnos a többség még nincs tisztában a különbséggel a kétféle 3D között vagy csak szimplán nem érdekli őket, ezért ez a jellegű eljárás csak erősödik világszerte és az igazán erre az effektre koncentráló teljes filmek kezdenek elsikkadni.