Nézzük csak az idei, 2010-es felhozatalt, és szívünkre téve a kezünket motyogjuk el magunkban őszintén, hogy a felsorolt filmek közül melyik tetszett legalább annyira, mint egy régi, vagy épp új klasszikus.
Mindjárt itt van kezdésnek a Shrek a vége, fuss el véle, ami negyedszerre próbálja meg eladni nekünk ugyanazt a mesét, egyre erőltetettebb történettel, poénokkal, persze továbbra is ismerős és szimpatikus szereplőkkel. Viszont nem igazán a fiatal korosztálynak szólt ez sem, sokkalta inkább a huszon-éven felülieknek. Ennek ellentéte a Toy Story 3, amely valóban követi azt a vonalat, amit meg kéne céloznia minden stúdiónak az animációkkal, rajzolt mesékkel: szívhez szóló történeti szál, régmúltra emlékeztető figurák, szerethető cselekmények. A Toy Story 3 elé nyugodt szívvel odaültethetjük testvérünket, unokaöcsénket/hugunkat, nem fog 10 perc elteltével sírva kérlelni minket arra, hogy fogjuk a kezét.
Az Őrzők legendája nem tartozik bele egyetlen eddig emlegetett skatulyába sem, s annak ellenére, hogy a történet néha átporoszkál a sablon kategóriába, Zack Snyder olyan értékeket ad át animációján keresztül, aminek hatására boldogan fogjuk meg a mellettünk ülő kezét, és közösen tátjuk el a szánk a film látványvilágán. Lenyűgöző, karakteres, és magával ragadó. Furcsa, nem beazonosítható figurákat mellőzve, mindenki által ismert (baglyok) állatokat felruházva emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel.
Az év további részében olyan projekteket kapunk még kézhez, mint a Megaagy, az Aranyhaj, a vagy a Maci Laci feldolgozása. Szuperprodukció és szimpátia ide, vagy oda, ismerjük be őszintén, hogy a Megaagy sem hordoz magán annyi újranézhetőséget, hogy valaha az életben mégegyszer leporoljuk, és előszedjük. Nem beszélve a Maci Laci remake-ről, ami körülbelül annyira lesz életszerű és hasonlóan mosolyogtató elődjéhez, mint a Kis Vuk szánalmas újraindítása. Az Aranyhaj viszont olyan régi időkbe visszanyúló regét beszél el, amit talán a legfiatalabbak is ismernek már, köszönhetően a cirádás mesekönyveknek. December másodikán érdemes lesz rá figyelnünk, és fiatalabb családtagjainkat is elkísérni rá.
És vajon mi vár ránk jövőre? Sok olyan mese és animáció várat arra, hogy eldönthessük róla: újabb rókabőr, vagy selejt a telített piac palettáján, vagy idő elteltével behelyezve a dvd lejátszónkba, egy bögre forró tea társaságában felidézhető alkotássá válik-e. A 2011-es kínálatban a következő projektek feszülnek majd egymásnak moziban és szemeink előtt is: Gnomeo és Júlia, Rango, Mars Needs Moms!, Rio, Kung Fu Panda 2, Verdák 2, Micimackó (hagyományos), Törpök 3D, Csizmás kandúr, Táncoló talpak 2, Arthur karácsonya. Vajon közöttük hány lesz tűrhető, zseniális, magával ragadó, hangulatos és hány rettenetes, visszataszító, esetleg unalmas?
Remélem nem csak én látom a fent leírt dolgokat olyan színezetben, ahogy megfogalmaztam, és kommentben kifejtitek, hogy mi a saját, körítéstől mentes, egyenes véleményetek mindezekről. Arra is kíváncsi lennék, hogy ha kapnátok egy bizonyos összeget, és egy csapatot a kezetek alá, milyen mesét, animációs filmet készítenétek/készítettnétek?