Az első 15 perc megalapozza a drámai hangulatot néhány teátrális jelenettel, melyben a két főszereplő gyermekkorába nyerünk bepillantást. Miután a CIA feltűnik, a tiszta akcióé a terep. Elcsattan két csók, néhány poén valamint felrobban rengeteg bomba, lévén, hogy a Hidegháború kellős közepén vagyunk.
Mikor a sajtó egyik mellettem helyet foglaló képviselője a film történelmi hitelességét firtatta a londoni premieren, Kevin Bacon azt javasolta, hogy amennyiben valakit az érdekel, nézzen meg egy dokumentum filmet. James McAvoy, aki tinédzser éveiben a papi hivatás felé kacsintgatott, hozzá tette, hogy a GCSE-re (angol kisérettségi) készülő gyerekeknek talán nem ajánlott a film. Jane Goldman forgatókönyv író, aki a legnépszerűbb angol showman Jonathan Ross arája 1988 óta, állítja, hogy az X-Men Első Osztály egy morális lecke emberségről, a saját magunk elfogadásáról.
És tényleg: túl a film közepén, szinte az összes karakter, leszámítva a már ifjú korában is egónélküli, magát a közjóért mindig feláldozó Charles-ot, elkezdi újra pozícionálni magát az ön elfogadás jegyében. Érdekes, hogy valami miatt a pozitív, béke párti táborba tartozó mutánsok azok akik inkább a másik oldalban látják a reményt egy jobb jövőre. Ha nem sok részes franchise-ról lenne szó, ez a momentum talán döntő is lehetne, éles kritika az alkotóktól. De nem az.
A film történelmileg abszolút hiteltelen, leszámítva az archív felvételeket a Vörös téren menetelő szovjetekről vagy éppen a kubai krízist firtató Kennedyről. Ugyanakkor Kevin Bacon feel-good és egyben a sajtó értekezletet lezáró felvetése, miszerint „Honnan tudja azt bárki is, hogy ez nem igaz történet, és mutánsok nem léteztek?” azért elgondolkodtató.
-Botka Boglárka Anna-