Bizony, még leírni is durva. Lassan fél évszázada - egészen pontosan 1979-ben -, hogy bemutatták minden idők egyik legjobb horrorjának, és egyben sci-fijének kikiáltott moziját, az Alient, vagy ahogy idehaza ismertté vált, A nyolcadik utas: a Halált. A film, amely egy csapásra elismert rendezővé tette Ridley Scottot, és amely sztárt csinált Sigourney Weaverből, egy egész generációnak okozott álmatlan éjszakákat, inspirálta a filmipart, és hagyott kitörölhetetlen nyomot a filmtörténetben.
Hogy mi is megemlékezzünk méltó módon a filmről, egy egész hetet szentelünk neki, aminek első fejezetében néhány érdekességet hoztunk nektek róla.
A stúdiók nem kapkodtak a film forgatókönyvéért, egészen addig…
Dan O'Bannon és Ronald Shusett íróknak már elég hosszú ideje volt egy első vázlata a forgatókönyvről, amellyel házaltak a stúdióknál, de eleinte senki sem akarta megcsinálni a filmet. Először még a Fox is elutasította azt, de aztán két dolog történt, ami megváltoztatta végül az Alien sorsát.
Először is, Walter Hill - akinek volt némi hitele és hírneve már az iparban, mivel több kisebb, sikeres filmet írt és rendezett - felkarolta a forgatókönyvet, és producerként is részt akart venni a filmben, így mindent megtett azért, hogy összejöjjön. Másodszor pedig, 1977 májusában megjelent a Csillagok háborúja. A példátlanul nagy kasszasikert hozó jelenség megváltoztatta egész Hollywoodot, és hirtelen a sci-fi filmek újra divatba jöttek. És mivel a Csillagok háborúját is a Fox készítette, ezért gyorsan visszatértek az Alien ötletéhez, és azonnal zöld utat adtak neki.
A legendás főcím
A film ikonikus nyitányát egy igazi hollywoodi legenda, az Oscar-díjas Saul Bass tervezte, aki olyan klasszikusok főcímdalaiért és plakátjaiért felelős, mint az Alfred Hitchcock által rendezett Szédülés (1958), az Egy gyilkosság anatómiája (1959), valamint a Ragyogás (1980). Az eredeti elképzelés az volt, hogy a felirat húsból és csontokból álljon, de amikor Ridley Scott került a rendezői székbe, úgy gondolta, hogy ez nem illik az elképzeléseibe, ezért Bass-t hívta be a csapatba. Aki egyébként végül kreditet sem kapott a stáblistában érte.
Nem Ridley Scott volt az első kiszemelt
Walter Hill - a producer, aki felkarolta a forgatókönyvet - sikeres filmes volt, Hill azonban rögtön az elején kijelentette, hogy nem akar rendezni, így a Fox sok más jelöltet is megnézett, mielőtt Ridley Scottig eljutottak.
Először Robert Altmant (MASH, 1970) kérdezte meg a stúdió, hogy érdekelné-e a projekt, de ő nemet mondott. Ezután Peter Yates (San Franciscó-i zsaru, 1968) és Jack Clayton (A nagy Gatsby, 1974) is szóba került, majd Robert Aldrich is nagyon közel állt ahhoz, hogy leszerződjön a filmhez, aki azonban végül saját hibájából esett el a filmtől. Aldrich ugyanis találkozott a film producereivel, Hillel és David Gilerrel, és amikor ők megkérdezték tőle, hogy mik a tervei az arctámadóval (facehugger), azt mondta: "Csak néhány csövet teszünk a karakter arcára és ennyi. Úgysem fog rá emlékezni senki". Ez az ötlet pedig egyáltalán nem tetszett nekik, így elköszöntek Aldrichtól.
Végül, miután Scott 1977-es bemutatkozó filmje, a Párbajhősök lenyűgözte a producereket, felkeresték Scottot, aki - mint abban az időben oly sokan - látta a Csillagok háborúját, el volt ájulva tőle, és volt néhány ötlete, hogyan készítene el egy saját sci-fi filmet. Így azonnal elfogadta a felkérést.
Eredetileg máshogy nézett volna ki az egyik ikonikus jelenet
A film egyik legismertebb és legelismertebb jelenete kétség kívül a tojáskamrás rész. Miután a Nostromo válaszol egy vészjelzésre és leszáll az idegen bolygón, a legénység tagjai, Dallas kapitány, Kane és Lambert egy bizarr űrhajóra bukkannak, amely egy hatalmas kamrát tartalmaz, tele tojásokkal.
Az eredeti forgatókönyv szerint azonban a tojásokat egy ősi piramisszerű építményben találták a bolygón. Ezt a producerek azonban kiírták a szkriptből, és egy katonai bunkerrel helyettesítették azt. Amikor viszont Ridley Scott a projekt élére állt, megtetszett neki az ősi civilizáció ötlete, és visszaállította az eredeti elképzelést. Ez tehát azt jelenti, hogy az idegen tojásokat tartalmazó kamra valójában nem az űrhajón van, hanem az ősi építményben, amire az idegen hajó lezuhant. Így amikor a legénység a kamrába téved, akkor az űrhajóról az építménybe kerülnek.
Alien az Alienben? De kik lehetnek ők?
Mielőtt Dallas, Kane és Lambert a tojásokkal teli kamrába érnének a lezuhant idegen űrhajóban, átmennek a hajó hídjának látszó helyiségen, és egy hatalmas csontváz alakot találnak egy székben ülve. Az évek során ez a valami a Space Jockey néven vált ismertté (külföldön legalábbis), és rengeteg rajongói spekuláció született arról, hogy mik vagy kik lehettek ezek a lények, a film ugyanis semmi magyarázatot nem ad róluk. Itt jön képbe azonban Ron Cobb - a film egyik koncepciótervezője - aki elárult róluk néhány dolgot:
"Egy kataklizma miatt a felnőtt Xenomorph egyedek elpusztultak, a tojások pedig a kamrában maradtak szunnyadó állapotban. Évekkel később a Space Jockey faj rábukkant a bolygóra, akiket lenyűgözött a kamra. Egyiküket azonban természetesen megtámadja egy Arctámadó, akiből kitör később a Xenomorph, ami tombolásba kezd. Végül sikerül megölniük a lényt, ám annak savas vére átégeti a hajótestet, így a Space Jockey-k a bolygón rekednek. Vészjelzést adnak le, amit évekkel később a Nostromo fog be, de addigra már a faj éhen halt."
A Fox egyébként eredetileg azt mondta Ridley Scottnak, hogy le kell mondania a Space Jockey díszleteiről, mert az olyan hatalmas, hogy egyetlen jelenet miatt nem éri meg felépíteni. Ron Cobb volt azonban az, aki meggyőzte a fejeseket, hogy maradjon benne a filmben, hiszen ez az a jelenet, amitől a film drágának és nem B-filmnek tűnik majd.
Ilyen lett volna az eredeti Xenomorph
Mindenki tudta, hogy H. R. Giger (svájci művész, a lény megalkotója) munkája mélységesen felkavaró lesz. A kérdés csak az volt, hogyan lehet úgy átültetni azt a vászonra, hogy a nézők úgy ijedjenek meg, hogy még a tűréshatáron belül maradjanak náluk, és ne érjenek el olyan hatást, ami már túl sok nekik. A Fox aggódott is, hogy ha a Xenomorph túlságosan ijesztő lesz, akkor az emberek egyszerűen nem mennek majd el a filmre. Ezért kezdetben szembe mentek azzal a döntéssel, hogy Giger is a filmen dolgozzon. Scott és a producerek azonban ragaszkodtak hozzá, hogy ő a legjobb választás, így a stúdió végül engedett.
De ezt követően még mindig ott volt a kérdés, hogyan keltsék életre a Xenomorphot. Eredetileg úgy tervezték, hogy áttetsző bőre lesz, ám Scottnak nem tetszett, ahogy a jelmez kinézett, amikor ténylegesen elkészült. Végül azzal az ötlettel állt elő, hogy a lényt fessék feketére, hogy könnyebben beolvadjon az árnyékba, és így még rémisztőbb legyen. Így ennél az ötletnél maradtak, Giger pedig azt javasolta, hogy az is fokozná a félelmet, ha a Xenomorphnak nem lenne szeme, ami szintén jó döntésnek bizonyult.
Őszinte volt az a bizonyos sokk
Bárki, aki a filmre gondol, az biztos, hogy a Xenomorph mellett John Hurt Kane-jének véres és sokkoló végzete jut eszébe az elsők között, ahogyan a karakter kínok között haldoklik az asztalon, miközben az apró lény kitöri magát a mellkasából.
A színészeknek ugyan volt egy vázlatos elképzelésük arról, hogyan fognak a dolgok alakulni ebben a jelenetben, de egy 2009-es, a The Guardiannek adott interjúban bevallották, hogy nagyrészt a sötétben tapogatóztak azzal kapcsolatban, hogy mi is fog történni. Sigourney Weaver szerint a forgatókönyvben például csak annyi állt, hogy "Ez a dolog előbukkan", és semmi más. Ami azt jelenti, hogy az arckifejezés, amit látunk tőle az arcán a jelenetben, az valóban a rémületet tükrözi.
Magyarázatként arra, hogy miért csak Hurt tudta ennek a jelenetnek a részleteit Scott azt mondta:
"Az őszinte reakciókat elérni a legnehezebb. Ha egy színész csak eljátssza a rettegést, akkor nem lehet visszaadni a nyers, állatias félelem valódi tekintetét úgy, ahogyan azt kell".
Ronald Shussett (a film írója) azt is elmondta, hogy a jelenet felvételénél Veronica Cartwright (Lambert) elájult, Yaphet Kotto (Parker) pedig bement a szobájába, és nem volt hajlandó beszélni senkivel egy jó ideig.
Lemaradó színészek
Sigourney Weaver neve annyira összefonódott már Ripley karakterével, hogy lehetetlen elképzelni, hogy valaki más alakítsa a szerepet. A karaktert azonban majdnem más alakította. A casting végén ugyanis két névre szűkült a lista: Weaverre és Meryl Streepre, aki akkoriban A szarvasvadász és Woody Allen Manhattan című filmjéből érkezett. Streep azonban egy személyes tragédián is átesett akkoriban: barátja, John Cazale színész (A keresztapa, Kánikulai délután) nem sokkal korábban halt meg rákban. A producerek úgy érezték, hogy nem lenne helyénvaló megkeresni őt a munkával kapcsolatban ebben a helyzetben, különösen egy sötét horrorfilmhez, ahol több szereplő is szörnyű halált hal, ezért Weavernek ajánlották fel a szerepet.
Tom Skerritt pedig nem kapott volna lehetőséget Dallas megformálására, ha Harrison Ford igent mond a szerepre. Ford, aki vélhetően nem akart ilyen hamar a Csillagok háborúja után egy újabb űrbéli filmet csinálni, visszautasította a szerepet. Persze néhány évvel később mégiscsak készített egy másik sci-fi filmet Ridley Scottal: a Szárnyas fejvadászt, ami szintén klasszikussá vált.
Szokatlan technikák és inspiráció
Ridley Scott nem félt szokatlan technikához nyúlni a forgatáson. Annak érdekében például, hogy megteremtse a feszültség és a paranoia légkörét, amit a filmben akart, a rendező néhány trükköt alkalmazott a forgatáson:
- Hogy fokozza a klausztrofóbia érzését a szereplők számára, Scott minden nap kicsit közelebb tolta egymáshoz a díszletek falait, de ezt nem árulta el a színészeknek.
- Minden karakterhez teljes háttértörténetet írt, és a forgatás előtt átadta azt a színészeknek, hogy tanulmányozzák, és jobban elmélyülhessenek a világban és karakterükben.
- Hogy megpróbáljon természetesebb feszültséget teremteni a karakterek között, megkérte Yaphet Kottót (Parker) és Ian Holmot (Ash), hogy mindketten legyenek kicsit ellenségesek Weaverrel a forgatáson. Amikor például felvették a Ripley, Parker és Lambert közötti jelenetet, amelyben egy tervet eszelnek ki, Kotto minden egyes felvétel között heccelte Weavert, hogy ennél többet kell nyújtania, míg végül a nő elmondta a filmben látható szöveget.
Scott szerint egyébként három másik film is nagy hatással volt rá, amikor az Alient készítette:
- A Csillagok háborúja inspirálta az Alien futurisztikus-, de mégis földhözragadt jelmez- és űrhajódizájnját.
- A 2001: Űrodüsszeia látványvilága inspirálta a lény kinézetét, a HAL-9000 - a 2001-ben szereplő mesterséges intelligencia - pedig a Nostromo szuperszámítógépét, Anyát.
- Tobe Hooper A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) című filmjének grafikus erőszakossága és elviselhetetlen feszültsége volt a mintája az Alien hasonló pillanatainak.
Egészen más lett volna a befejezés eredetileg
Nehéz elképzelni, hogy a film másképp végződjön, mint hogy Ripley kilövi a lényt a zsilipen, de Ridley Scott eredetileg egészen más - és bizarr - befejezést akart a filmjének. Scott eredeti változatában Ripley leszigonyozza a Xenomorphot (ahogy a filmben is látjuk), de ahelyett, hogy az kilőné az űrbe, nem történik semmi: a lény Ripley felé rohan, átüti a kezét a maszkján, és letépi a nő fejét. De ez még semmi: ezután a lény leült volna a székbe, és Dallas kapitány hangján kezdet volna beszélni.
Nem meglepő, hogy a Fox nem volt oda egy ilyen befejezésért. Hallva, hogy Scott mit tervezett, a stúdió egyik vezetője elment a forgatásra, és közölte Scottal, hogy azonnal ki van rúgva, ha nem forgat egy olyan befejezést, ahol az idegen meghal. Scott így is tett, aki később maga is elismerte, hogy a film tényleges vége jobb, mint amit ő elképzelt eredetileg.
És egy easter egg (haha!) is a végére: ha végignézzük a stáblistát, akkor az utolsó dolog, amit hallunk, miután leperegnek a betűk, az egy Alien tojás kinyíló hangja.
Ezek lettek volna hát az érdekességek, amiket összeszedtünk A nyolcadik utas: a Halál kapcsán. Reméljük volt olyan közte, amiről még nem hallottatok. Tartsatok velünk a továbbiakban is, hiszen még jövünk tematikus cikkekkel az Alien-hét apropóján.