18 érdekesség a Spectre - A Fantom visszatérről

|

A rendező mesélt érdekességeket a legutóbbi Bond-filmről.

A Bond-filmekre az elmúlt közel 30 évben igaz az egy sima egy fordított esete. A jobb epizódokat mindig egy gyengébb követi. Ez még a Skyfallt követő Spectre - A Fantom visszatér című epizód esetében is így volt, pedig mind a 2012-es, jubileumi epizódot (akkor volt 50 éves a sorozat), mind a 2015-ös folytatását az Oscar-díjas Sam Mendes rendezte. És hiába ment a mennybe a Skyfallal (két Oscar-díj, köztük a Legjobb betétdal díja Adele-nak), a folytatás egy igazi, klasszikus Bond-film volt, kütyükkel, világ körüli akciózással, nagyon fenyegető gonosszal (Christoph Waltz) és gyilkos egysorosokkal. Nem is szerették annyira és noha a visszatéréstől ódzkodó Mendes már előzetesen kijelentette, hogy más film lesz, mint elődje, így is csalódásként élték meg egyesek. Az Empire Magazine még a bemutató idején, 2015 novemberében ült le a rendezővel beszélgetni, aki SPOILERESEN mesélt a koncepcióról, a döntésekről, a logikai buktatókról és még sok minden másról.

Hirdetés

1. A Skyfall és a Spectre is a családról szól

Ezt olvasva valahol biztosan felsír egy Vin Diesel, de Sam Mendes-nek erre egy lényegesen komplexebb magyarázata van:

Számomra az utolsó film [a Skyfall - a szerk] az anyákról szólt. Két fiúról, akik az anyjukkal harcoltak, Silva és Bond, a kiválasztott és az elutasított gyermek Judi Dench M-jével küzdött. Számos szempontból ez a film családi aspektusa volt, mindemellett ott volt az a tény is, hogy Bond elvesztette a szüleit, az anyját, hovatovább ott volt az első beszélgetés arról, milyen árvának lenni és mindez összefüggésben állt. Ebben [a Spectre-ben) már az apák kerülnek középpontba, a Lea Seydoux alakította nő apjáról, Bond gyámjáról, Christoph apjáról és ez egy nagyon is szándékos döntés volt a részünkről. 

2. Mendes nem hiszi, hogy a kütyük ugyanolyan izgalmasak lehetnek, mint egykor

A 007-es elengedhetetlen kellékének számítanak a Q által biztosított kütyüi, habár ezek a Craig-érában jelentősen visszaszorultak és Mendes szerint jó okkal. 

Szándékos, hogy a kocsiban lévő kütyük egy része működik és egy része nem, de szerintem ez is a móka része volt... A kütyük pedig trükkösek, hacsak nincs valami jelentős szerepük a történetben. Elvégre mást jelent egy ilyen eszköz 1975-ben és mást 2015-ben, amikor csak úgy beléphetsz az Apple Store-ba és olyan kütyüt vásárolhatsz, amilyet csak eltudsz képzelni. Tényleg csak ott ülsz és szinte semmi sem jut eszedbe, ami igazán izgalomba hozni. Hogy őszinte legyek, ezért raktuk a robbanó órát a végére. 

3. A nyitójelenet nem csak egyetlen vágásból áll

Ezt persze a legkésőbb már a Birdman óta tudjuk, hogy ami vágás nélkülinek tűnik, az valójában nem az és nyilvánvalóan itt is csaltak. (Fun Fact: abban viszont nem, hogy Daniel Craig a tetőn bármiféle biztosító kötél nélkül sétálna.)

Valójában négy felvételt mostunk össze. Utálom ezt mondani, mert természetesen nem szeretem megtörni az illúziót, de kihívás észre venni őket. Valójában csak a tervezés és előkészítés emésztett fel rengeteg időt, maga a felvétel nem. Mexikóból elmentünk Pinewoodba, majd vissza. Pár felvételt csak Pinewoodban volt lehetséges felvenni. 

A jelenet már nagyon korán megszületett a fejemben. Az egyik, amit jobban akartam csinálni, mint a Skyfallban, az az első 10 perc volt. Egyformán büszke vagyok mindkét filmre, de olyanok, mint az alma és a körte... A Skyfall első 10 perce egy hajsza volt és nem volt benne tényleges ritmusváltás. A távolságok elcsúsztak, mivel a jelenet párhuzamosan zajlott. Átvágsz Londonra, majd Monneypenny-re, majd Bondra, majd autóról motorra, motorról vonatra és így tovább.

Mexikóban azonban azt akartam, hogy az a 10 perc valós időben menjen és a közönség Bond cipőjében érezze magát. Remélhetőleg a közönséget megragadta a zene, annak ritmusa, Bond nyomába szegődik, hogy a végén az egész robbanjon. Szó szerint. Lövöldözés, az épület összeomlik körülötte, üldözés az utcán, hol van háttérzene, hol nincs, majd ennek kicsúcsosodása a helikopteres küzdelem, amelynek az első felében nincsen zene. vagyis az első 10 percben a ritmusok többször is változnak. Nagyon büszke vagyok erre a jelenetre, ahogy említettem és elégedettebb vagyok vele, mint a Skyfall egyenértékű részével.

A büszkeségre pedig lehet is oka Mendesnek, mivel az általános vélekedés szerint valóban olyan jól sikerült, hogy ahhoz a film későbbi akció szekvenciáinak nem sikerült felérniük, amivel azért a hegyekben zajlódó üldözést elnézve némileg vitába szállnánk.

4. A nyitány véletlenül idéz egy másik filmet

Nálunk ugyan nem ismert Mikhail Kalazotov I Am Cuba című filmje, de egyesek némi nemű hasonlóságot véltek felfedezni annak nyitánya és e között (hogy miért, azt nem egészen értjük elnézve a jelenetet). Mendes szerint ez csupán véletlen, amelyben nem rest magát is megdicsérni.

Én inkább egyfajta A gonosz érintése és Nagymenők pillanatnak gondolnám... A kamera útja a jelenetben egész egyszerűen csodálatos! Manapság sokan vitatkoznak arról, hogy a Birdmannek, vagy másnak a leghosszabb a vágatlan jelenete. De hiszen ott az egész film egy vágatlan jelenet... A 4 és fél percet felvenni ahhoz képest gyerekjáték volt.

5. Nem C Monneypenny titokzatos éjjeli látogatója

Ez is egy közkedvelt elmélet a filmmel kapcsolatban, de ezt Mendes azon nyomban meg is cáfolta. 

Eredetileg felvettük az arcát is. Végül nem mutattuk meg, mert egy kicsit titokzatosabbnak akartam mutatni. Nem akartam igazán senkit sem összezavarni. Valójában semmilyen titok nincs benne. Valaki meg is kérdezte, hogy nem Andrew Scott C-je az? Nem, ezt határozottan kijelenthetem.

Az illető színész neve Tam Williams és "Monneypenny barátja" néven van feltűntetve.

6. Andrew Scott Denbeight-je majdnem a film főgonosza lett

Ez már némileg érdekesebb és részben megmagyarázza, hogy Waltz figurája miért van szinte végig háttérben (noha a karaktere maga is indokolja ezt).

Hosszú időbe telt el a forgatókönyv megírása és a forgatás kezdete előtt hónapokkal élt az a verzió, amelyben ő volt az a személy,a ki végig a szálakat mozgatta, akit Bond üldözött. A forgatókönyv azon változatában Blofeld még nem bukkant fel. Ez a forgatókönyv egy nagyon korai változata volt, azonban nagyon könnyű volt megtalálni a párhuzamokat a jelenlegi politikai életben...

Azt állítja egy ízben, hogy drónokkal hatékonyabb lenne a megfigyelés  terepügnökök helyett, akik mások életét és a sajátjukat is veszélyeztetik.  Bizonyos értelemben nélkülözhetetlen volt a karaktere egy olyan világban, amelyben az MI5-ot és MI6-et már nem fogadják el jófiúknak és a nyilvánosság ambivalensebb érzésekkel viseltetik a biztonsági szolgálatok irányába. Elengedhetetlen volt, hogy egy olyan karakteren keresztül rajzoljuk meg ezt a nézőpontot, akivel szemben Bondo és M-et a jófiúnak tüntethetjük fel...

C testesíti meg mindazt, amit a titkosszolgálatokban a legkevésbé szeretek. A megfigyelés kényszerességét, a nemzetközi szolgálatok közötti megfigyelések megosztását, és a tényt, hogy rendkívül hatalmasak, nem választott tisztviselők, ennél fogva teljesen ismeretlenek a számunkra. Továbbá a drónviselést szorgalmazzák. M-nek volt erről egy nagyon jó beszéde, amely valahogy így hangzott: "Az embernek a szemébe kell néznie annak, akit megöl, és az engedély a gyilkolásra csupán lehetőség, nem felhatalmazás." Ezt pedig egyetlen poloska vagy drón sem pótolhatja.

7. Mendes szerint Bond utolsó sorai egyben Craig-nek is búcsút jelentettek a karaktertől

Mint tudjuk ez nem igaz, hiszen jövőre Craig még egyszer, utoljára még a 007-es bőrébe bújik, így hiába hajtanak el a naplementében, számos szál még így is a levegőben lóg, beleértve Blofeldet és a SPECTRE-t.

8. M beszólása

Ralph Fiennes-t már önmagáért is imádjuk, nem csak M szerepéért, aki lényegesen aktívabb szereplője az eseményeknek, mint elődei. Egy ízben, amikor beszól C-nek, nem odaillő szavakat használva, az valójában nem volt előre lebeszélve. 

9. M sohasem emlékszik Moneypenny születésnapjára

Lényegtelen információ, a filmben is egy kósza megjegyzés utal rá, hogy M mindig elfelejti Moneypenni születésnapját és Mendes szerint ki van zárva, hogy ez valaha is megváltozzon. 

10. Blofeld visszatérése a Bond-univerzumba Mendes ötlete volt

Miután 2006-ban 40 év után teljesen az elejéről indították a 007-es kalandjait a Casino Royale-lal, kérdéses volt, hogy a jól ismert elemek és szereplők mikor térnek vissza. Moneypenny, Q, vagy a klasszikus M ugyebár már a Skyfallban visszatért, viszont Bond abszolút antitézise, Blofeld még váratott magára. Már csak azért is, mivel a macskát simogat, mindent a háttérből irányító őrült túlontúl parodisztikusnak hatott volna mostanra, amiben nem kis részt az Austin Powers-filmek is közrejátszottak. Éppen ezért Mendes egy másik megközelítésből próbálta felfrissíteni.

Miután a Skyfallban visszatértünk Bond gyerekkorába, érdekesnek találtam, hogy vajon mi következhetett ezután. A nagynénjéhez került, de minden nyarat, vagy telet - nem emlékszem pontosan melyik időszak szerepelt Flemming könyveiben - egy bizonyos Hannes Oberhausernél töltött. Kissé kellemetlennek írja le, egy apafigurának, amilyenre pont szükségem volt. Megvolt az alapötletünk, de volt természetesen, amit elvetettünk. Aztán eszünkbe jutott, hogyha lenne egy saját gyereke, aki mint amikor egy kakukk kilöki a fészekből, aki történetesen egy kék szemű, jó kiállású, tehetséges síelő és hegymászó volt, vele szemben, aki legfeljebb a házi feladataival tudott kitűnni. Úgy éreztem, ez a figura kell nekem.

Kár, hogy ez nem lett annyira hangsúlyosan kiemelve, amiben közrejátszott a gonosz szerepbe belefásult Waltz unott játéka is.

11. Fel se merült, hogy Blofeldet megöljék a végén

Mivel Blofeld a Bond-univerzum legnagyobb és külsőségeiben legemlékezetesebb gonosza, érthető, hogy nem akarták csak egy filmben elpazarolni. 

Úgy éreztem, hogy Bondnak egyértelműen diadalt kell felette aratnia anélkül, hogy megölné. Erkölcsileg kell fölé emelkednie. Egy olyan karakternek, mint amilyen Christoph-é az a legnagyobb büntetés, ha bezárják, nem pedig megölik... Az egész filmet arra a pontra akartam kihegyezni, ahol Bondnak döntenie kell a szíve és a fegyvere között. Valahol pedig egészen ironikus az egész. Egy film, amely egy olyan emberről szól aki embereket öl, azt mondja: "Embereket ölök. Ez nem fest valami jól egy jelentkezési lapon." [Erre utal a film egy korábbi jelenete Madeleine-nel - a szerk.] Az egész egy pillanatra épül, ahol úgy dönt, nem öl meg valakit... Remélem a közönség elégedett. Tudod, hogy elsétált, elvégezte a feladatát, de közben a gonosz még visszatérhet. Erre nagyon büszke vagyok.

És lehet is, mivel M fentebb idézett mondata az emberi döntésről szintén Bond eme döntését készítette elő. Nem hiába volt ott a fináléban Fiennes figurája is. 

12. Q DNS varázslatára a gyűrűvel tényleg van magyarázat

A film egyik talán legérthetetlenebb momentuma, amikor Q a korábbi filmek gonosztevőinek DNS-ét összeköti a régóta halottnak hitt Oberhauser-ével.

Kezdetben ujjlenyomatokat elemez, az ezeken található DNS mintákat, majd toxikológiai vizsgálatokat. A holttesteken egy nagyon ritka anyag nyomait találja - azt hiszem Rídiumnak nevezik - amelyekhez Bondnak a történetet megelőző 3 évben köze volt. Mindegyikük viselt egy ilyen gyűrűt és Q ezáltal megbizonyosodik arról, hogy kapcsolatban álltak. Ezt nem lehet filmen normálisan elmagyarázni, csak efféle grafikákkal nyer értelmet.

Az persze más kérdés, hogy az efféle utólagos összekötögetése a Craig-éra gonoszainak inkább hat erőltetettnek, semmint hatásosnak, mindazonáltal Mendes tovább magyarázza a jelenet szükségességét, amelyben először nevezik nevén a szervezetet.

A közönség számára nyilvánvaló volt, hogy Oberhauser életben van, ezért nem volt értelme elidőzni Q-n, hogy felfedezze az igazságot. Csak el kell hitetned a hogyanját és hogy rájött. Szerintem eleget látsz ahhoz, hogy elhidd. 

13. A filmben használt biotechnológia mindennapos valósággá válhat a jövőben

A Bond-széria azért képes még 24 hivatalos film után is életben maradni, mert folyamatosan reflektál a valóságra - ez a nagyra tartott Bourne-szériának már 5 filmnél látványos gondot okoz - ebbe az aktuálpolitika, a technikai fejlődés, vagy a popkultúra egyaránt beletartozik. Van hogy túlzásokba estek a készítők, mint a Holdkelte, vagy a Halj meg máskor! esetében, de ezekből a zsákutcákból mindig volt kiút. Mendes szerint az a nyomkövetési módszer, amit Q alkalmaz Bondon egyáltalán nem irreális.

Valóban nincs messze. Ezek a kis készülékek a test belső egyensúlyára törekednek és olyan részeket cserélnek ki a szervezetben, amelyek hiányoznak, különösen betegségek esetében. Úgy fest, hogy a biotechnológia jelenti az utat előre, ahogy a számítógépek is képesek kölcsönhatásba lépni egymással és javítani az emberek életét. [Utóbbi kijelentéssel azért bőven lehetne vitatkozni. - a szerk.] Egy ponton ennek nagyobb jelentősége volt, ahogy Q megfigyeli Bond min megy keresztül, és az okos vér alapján statisztikákat elemzett, valamint a történetnek is kiemeltebb része volt, de aztán ez a szál egyre kevésbé tűnt érdekesnek, ráadásul folyamatosan vissza kellett vágni Londonra, amit meg nem akartunk.

14. Mendes szándékosan nem akart nagy revelációt Blofelddel kapcsolatban

A filmet ért számos kritika kiemelte, hogy a "nagy fordulat" (erről majd a következő pontban bővebben) nem volt igazán hatásos, vagyis hogy Oberhauser nem mást takar, mint Bond ős-nemezisét. Már csak azért sem, mivel már mind a marketing és maga a cím is előrevetítette a kilétét, a jelenetet pedig a klasszikus perzsa macskával vezették fel (anno a sajtóvetítésen fel is röhögött a közönség, amikor meglátta), így egyértelműen nem ütött akkorát, azonban Mendesnek erre is megvolt a magyarázata.

Egyszerűen így menőbb volt. Christoph a tökéletes ellentéte a bajusz pödrő gonoszoknak. Ő nem olyan, akivel csak úgy odadobhatsz egy melodramatikus ráeszmélést. Helyénvalónak tűnt, hogy miután ezt elárulja, Bond egy "Nyerő név."-vel válaszolt, ami mindig megmosolyogtat. Az egyik, amit megtanulsz a klasszikus színházban az az, hogyha van egy klasszikus egysorosod, jobb ha eldobod, mintha szent tehénként kezelnéd, vagy megtalálod a módját, hogy a jelenet, a karakterív részévé tedd, nem pedig önállóan bánj vele. 

15. Mendesnek meg volt az oka, hogy visszatartotta Blofeld nevét

Azt viszont talán kijelenthetjük, hogy ez nem sikerült a legjobban, hiszen ahogy fentebb írtuk, már maga a Spectre név is önmagában előrevetítette Blofeld jelenlétét, nem kevésbé Waltz jobbára kitakart arca az asztalnál körülötte ülők körében, de persze ettől még előzetesen tényleg nem lehetett tudni, hogy mennyiben csavar a dolgokon és ezért a producerekkel együtt mindenhol Oberhauserként hivatkoztak rá. Ez viszont a honi szaksajtót nem akadályozta meg abban, hogy minden kritikában Blofeldként említsék Waltzot, ezzel a film egy csavarját elsütve.

Sokkal könnyebb lett volna előre kijelenteni, hogy "Igen, Blofeldet játssza, tedd tönkre magadnak a filmet! Lépj tovább!" Nevezzenek naivnak, de ha egy detektívtörténetet nézel, nem akarod tudni a gyilkos nevét. A karakter sem úgy indul útjára, hogy tudja kivel van dolga, akkor miért kellene a közönségnek? Nyilván, ha másképp döntünk Blofeld bevezetéséről, ha Bond Blofeld nevével a birtokában érkezik ahhoz a jelenethez, akkor ezt már a sajtótájékoztatón közöltem volna. De mivel ezt maga Bond sem tudja a történet elején, a közönséggel is rosszat tettem volna. 

Úgy vélem, hogy meg kell őrizned a filmed titkait, hogy a közönség élvezhesse, és most nem a hardcore Bond-rajongókról beszélek. Az átlagnézőkről beszélek, nem azokról, akik minden egyes előzetest kielemeznek, vagy minden vita közepén állnak. Azokról beszélek, akik ismerik ugyan a karaktert, látták az évek során, de megvoltam győződve arról a tesztvetítéseken, hogy jól cselekedtünk. 200 embert kérdeztünk meg ezzel kapcsolatban, hogy becsapva érezte-e magát, hogy el kellett volna előre mondani. A válasz rendszerint az volt, hogy "Nem, ez fantasztikus volt. Abban a pillanatban, hogy megláttuk a macskát tudtuk, hogy ez jön, és amikor bekövetkezett, a tétek elkezdtek elmozdulni abban a jelenetben." És akkor látja, hogy hogyan kapja a heget, hogyan vakul meg a fél szemére és mindezt Bond miatt. Bizonyos értelemben ez Blofeld eredet története, amit nem akartam előre bejelenteni. 

16. M síron túli üzenetének több verziója is volt

Judi Dench sok szempontból meghatározó alakja volt a Bond-történelemnek, hiszen nem csak a 007-es (máig egyetlen) női főnökét alakította az 1995-ös Pierce Brosnan nevével fémjelzett Aranyszemtől kezdve, hanem az egyetlen színész volt, aki a Casino Royale rebootja után a szerepben maradt, ezzel egy más fajta dinamikát adva az ügynökkel való kapcsolatának, amit a Skyfall emelt igazán lényegi elemévé, de már A világ nem elégben is a történet kulcsfigurájává emelték. Éppen ezért volt meglepő Judi Dench váratlan kis cameoja a film elején, miután a Skyfallban elhalálozott. Azonban ezt a pár másodperces jelenését is gondosan meg kellett tervezni.

Sokat vitatkoztunk arról, mennyit kell mondania. Tudja, gyanítja, hogy egy személy állhat emögött, legalábbis egy darabig, de azt is tudta, hogy csak egyféleképpen informálhatja Bondot. Ha elindítod a dominót a nagyja valószínűleg eldől, szóval kapd el azt az embert, öld meg, menj el a temetésére és nézd meg, hogy mit találsz. Teljesen másképpen hangzik. Vitatkoztunk arról is, hogy Judi kimondja-e, hogy "A temetést se hagyja ki. Meglepődne kivel találkozna." Úgy döntöttünk végül, hogy nem mondja ki mindet, csak azt, hogy "A temetést se hagyja ki." Ez egy igazán Judira jellemző haiku típusú üzenet volt. Azt is megvitattuk, hogy az üzenet egyszerűen csak le legyen írva, vagy látnunk is kéne hozzá. Úgy gondoltam az, hogy láthatjuk az arcát és hallhatjuk a hangját, amikor nem számítasz rá, lehetővé tette számomra, hogy az előző film emlékeit hozzuk vissza, különösen a Skyfallban hozzá írt zenével. Örülök, hogy így döntöttünk. 

Talán kijelenthető, hogy a rajongók is, mivel valóban váratlan, mégis működőképes, kedves gesztus volt, tovább növelve ezzel a sorozattól szokatlan folytonosságot.

17. Sam Mendes végzett a Bond-filmek rendezésével. Talán.

Soha ne mondd, hogy soha!- ahogy erre egy nem hivatalos Bond-film címe is utal és korábban Martin Campbell is fogadkozott, hogy az Aranyszem, majd a Casino Royale után nem ül a rendezői székbe, aztán láttuk mi lett a vége (legutóbb Campbell sem zárta ki, hogy újra Bondot rendezzen), és Mendes ugyan nehezen állt kötélnek a Spectre esetében, ezt is leginkább azért, mert nem akart egyből egy újabb kalandba beleugrani (ez egyébként a filmen is érződik), csak esetleg később, de azóta már leszámolt a franchise-al. Állítólag. 

Nagyon büszke vagyok erre a filmre, de ez a franchise és ez a világ ezekkel a karakterekkel 5 évet vett el az életemből. Ez iszonyúan sok idő. Azt hiszem az egyetlen ok, hogy továbblépjek nem valami negatív, vagy az unalom, csak egyszerűen más történeteket is szeretnék elmesélni, mint filmkészítő és azt hiszem ez a legvalószínűbb változat, ami megtörténhet, hogy beleszeretek egy olyan történetbe, ami teljesen más.

18. A 009-es kiléte

A filmekben jobbára csak említés szintjén, avagy elhulló áldozatként szoktak felbukkanni az egyéb 00-ás ügynökök. Ilyen téren üdítő kivétel volt a 006-os az Aranyszemben Sean Bean megformálásában, akit rögtön meg is tettek aktuális főgonosznak. A filmben ugyebár a 009-est többször is megemlítik, a vadonatúj Aston Martint is neki szánják, miután M mindennemű akcióról leállítja Bondot, aki ennek ellenére elköti az autót, ami nem a megfelelően működik, azonban a zenelejátszó már a 009-s ízlésének megfelelően van kalibrálva. Nem lenne rossz újítás, ha végre behoznának más ügynököket is Bond mellé, mivel így nem tűnne úgy, hogy ő a részleg egyetlen épkézláb ügynöke, másrészt nyitva hagyná a lehetőséget a manapság divatos spin-offok, univerzumépítésnek is, teljesen más történeteket elmesélni, amelyekben nem kötik meg annyira az alkotók kezét a sorozat örökségének tett béklyók. Egy-egy ilyen ügynöknél megléphetnék például a fekete, a női, avagy a meleg ügynök kérdését is, amelyek Bond esetében rendre szóba kerülnek, de idővel mindig elhalnak. A kérdés az, hogy ki alakíthatná a 009-est, amire álítólag Mendesnek volna is jelöltje. 

Hogy kit castingolnék a 009-es szerepére? Ez itt a kérdés. A fejemben tudom, hogy ki lenne a 009-es. Ez az igazság.

Köszi, Sam! Ha mondjuk egy Michael Fassbenderre gondolt - akinek nagyon jól állt a Bond-sytle az X-Men: Az elsőkben - vagy mondjuk Tom Hardyra, esetleg Ewan McGregorra, vagy a mostanság egyre felkapottabb Dan Stevensre, akkor mi nem ellenkezünk.

 

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!