Maga a tény, hogy nem ez lett a végeredmény, eszembe juttatja Billy Wilder örökbecsű mondását, miszerint egy jó filmhez három (azaz HÁROM) dolog kell: "Egy jó forgatókönyv, egy jó forgatókönyv és egy jó forgatókönyv." Esetünkben az alapanyagot Köbli Norbert szolgáltatta, aki ma az egyik legjobb névnek számít a szakmában (legutóbbi filmje, A vizsga is egész szép szakmai sikereket ért el), az ő számlájára írható az a fajta minőségigényt kielégíteni vágyó küzdés, ami a film minden egyes képkockájában fellelhető. Nem elhanyagolható persze az sem, hogy Szász Attila az alacsony költségvetésnek a látszatát is igyekezte elkerülni, így az amerikai filmeket alapul véve fényképezte és dirigálta A berni követet olyan módon, hogy bravúrosan átsasszézott a koppintás és ügyetlen másolás bűzös kátránya fölött. Lássuk be, már ez is óriási eredménynek mondható: a néző percig nem érzi azt, hogy "mindezt már láttuk amerikai filmekben és ott jobb volt". Mert bár a módszerek amerikaiak, a narratíva levezetése szintúgy, a történet, a téma teljesen magyar, és egy percig sem érződik hamisnak a hangvétel.
A történet maga első ránézésre teljesen egyszerűnek tűnik (a cselekményt illetően mindenképpen), de látszólagos egyszerűsége magában hordozza a magyar történelem egynéhány égető problémáját, kérdéseit. Ezek azonban szerencsére nem egy didaktikus, demagóg fércmunkában manifesztálódtak, hanem egy példásan feszes tempójú, körömrágós izgalmakat tartogató thrillerben, melynek láttán felmerül a nézőben a kérdés: miért látunk kicsiny hazánkban ilyen ritkán hasonlóan minőségi alkotást? Miért is nem adódik még több lehetőség arra, hogy leírjuk magyar színészeinkről, hogy milyen jól játszanak? Például ha megnézzük Kulka Jánost, már a film első posztere is árulkodik arról, mennyire uralja a szerepet. És tényleg. Nem csak a szerepet persze, az egész filmet magáévá teszi a jelenlétével. Az alamuszi, saját bőrét mentő kommunista fickó karaktere könnyedén beleeshetett volna az egydimenzióság pöcegödrébe, de a forgatókönyvvel karöltve Kulka érezhető lelkesedéssel és mindenekelőtt óriási profizmussal kelti életre Koroknait: élvezettel szemléljük minden egyes megrezdülését, a kiszámíthatóság pedig nem számít tényezőnek, mindig képes meglepetést okozni nekünk. Köbli Norbert laza ecsetvonásokkal, de annál érzékletesebben festi meg egy olyan ember portréját, aki bármire képes a túlélés érdekében. Az ügyeletes fő-gennyláda szerepében Szikszai Rémuszt láthattuk, az ő William Forsythe-ra emlékeztető fizimiskája eleve nyerő ötlet volt egy ilyen figura eljátszására. Meglátod és instant megutálod. Nincsenek ennyire szerencsés helyzetben a Szabó Kimmel Tamás és Kádas József által játszott túszejtők (illetve szabadságharcosok), akiknek már nem sikerült ennyire izgalmas karaktert írni. Sok panasz nem érheti őket, tisztességesen helytálltak, viszont azzal a ténnyel problémás helyzetben voltam, hogy valószínűleg nekik kellett volna szurkolnom. Ez nem mindig jött össze, hiába tudtam, hogy ők az igazságot akarják és szabadságharcosok...Nem tudtam mindig izgulni értük. Bocsi. Félreértés ne essék, nem is Kulkának szurkoltam, csak arról van szó, hogy őt szórakoztatóbb volt nézni és egy fokkal tisztábbak voltak a motivációi. Még ha morálisan nem is voltak azonos szinten a fogvatartóiéval.
A hollywood-i eszközöket legutóbb Vágvölgyi B. András használta ennyire következetesen és tudatosan a Kolorádó kid című filmben (szintén az 56-os filmek sorozatát bővíti). Sajnos azóta nem rendezett semmit, pedig megnézném szívesen mi sülne ki egy Köbli-Vágvölgyi párosításból. Biztosra veszem, hogy érdekes és értékes zsánerparádé születne. Csak egy tipp: ha még nem láttátok a Kolorádó kid-et, úgy nézzétek mihamarabb! Méltatlanul elfeledett kis gyöngyszem.
Szóval: zárásként mit is mondhatnék még? Ne is beszéljünk olyan sületlenségeket, hogy a magyar film halott. Nem az. Feltörőben van és még ha az arány nem is szól egyelőre a jó filmek javára, a mérleg nyelve lassan, lassacskán jó helyre áll és akkor örülhetünk. Tehetségek vannak dögivel, csak figyelni kell, hogy ne legyenek eltékozolva. A berni követ pedig nagyon jó film és nem csupán magyar viszonylatban. Hanem amúgy is.