Az 1966-ban útjára induló történet mind a mai napig komoly befolyásoló tényezője a sci-fi és a fantasy filmek és könyvek világának. A Star Trek nem csak egy a sokból. Aki nem kedveli az űrutazós filmeket, az idegen lényeket, a fontoskodó tudományt vagy az elrugaszkodott fikciót, még az is elismeri (de minimum ismeri) a Star Trek hatását a popkultúrára. A rétegességet és népszerűséget mi sem bizonyítja jobban, hogy még a legnagyobb rajongók számára is akadnak még meglepő információk, megválaszolásra váró kérdések, megírandó fanfictionök; még mindig megmozgatja az emberek fantáziáját. Tudtad például, hogy a Star Trekben esett meg a filmtörténelem első fajközi csókja? Vagy azt, hogy a sorozatban felbukkant egy USS Budapest nevű tudományos kutató hajó is? Hogy a NASA-nak volt egy Enetrprise nevű űrsikló prototípusa, amit a sorozat tiszteletére nevezett el így? És azt, hogy még felnőttfilm, igen, jól olvasod, még pornó is készült a Star Trek tematikájára épülve?
Még külön dokumentumfilm is készült a tudományra való hatásáról, hiszen a sorozat már ötven éve is foglalkozott olyan témákkal, mint a mesterséges intelligencia, a klónozás, a géntechnika, a biomechanika, nem is beszélve az űrutazásról és annak minden aspektusáról. Mindezt ráadásul úgy tálalta, hogy társadalmi kérdéseket is felvetett, a szociális érzékenységet is tornáztatta, boncolgatott olyan problémákat, mint a rasszizmus, a szexizmus és a háborúskodás.
Ilyen és ezekhez hasonló, megszámlálhatatlan apró "finomság" jelzi, hogy a Star Trek univerzuma és története szünet nélkül foglalkoztatja az embereket, minden korosztályt, minden földrészt és mindkét nemet megérintette, nem véletlenül. Ezek után nem meglepő, hogy a sok-sok sorozatepizód és több mozifilm után beállt csendet pár éve sikerrel megtörték. J. J. Abrams új életet lehelt ebbe a világba, és amitől a fanok eleinte tartottak, azt ma már csak elismert vérfrissítésként tartják számon. Ezt a pozitív kritikák, a magas bevételek és az új, fiatal fanbázis is egyértelműen bizonyítják, pedig a USS Enterprise és legénységének indulása nem volt teljesen zökkenőmentes.
Gene Roddenberry amerikai producer és forgatókönyvíró fejéből pattant ki a furcsa ötlet: mi lenne, ha ötvözné a jövő lehetőségeit boncolgató sci-fit egyfajta westernfilmes beütéssel? A nem túl távoli, de nem is épp közeli, már-már utópisztikus jövőben, a huszonharmadik században játszódó sorozat első nekifutásra három évadot élt meg a Paramount Pictures berkeiben, és akkor még egyszerűen csak Star Trek névre hallgatott. Ezt ma már a The Original Series, azaz TOS néven ismerjük. Minden rész egy-egy különálló rejtély és kaland megoldására fókuszált, ugyanakkor mindezt összekapcsolta a közös űrhajó és annak legénysége, valamint a köztük alakulgató kapcsolatok. Habár nem volt a legnépszerűbb kezdeményezés, egy bizonyos réteget már akkor is rabul ejtett. Eleinte a középkorú férfiak voltak érte oda a tudományos-fantasztikus elemek és az akció miatt, de meglepő módon sok női rajongót is szereztek a karakterek közti árnyalt kapcsolatokkal, különösen a három főszereplő dinamikus jeleneteinek - Kirknek, Spocknak és McCoynak - köszönhetően. Aztán az aktualizálódó problémákkal való párhuzamok (pl. a való világ rasszizmusa, amivel tejesen ellentmondott az Enterprise multikulti és sokszínű legénysége), a folyamatos ismétlések és az 1969-es Holdra szállás által népszerűbbé vált űrtéma miatt egyre több ember figyelt fel rá.
Ezt követően volt egy kis szünet, majd 1973-tól egy két évados animációs sorozatot adtak le. A három évad után elkaszált eredeti sorozat nem sok, de erős fanokat tudhatott magának: a rajongók kikövetelték maguknak a folytatást, amit azonban ilyen formában kaptak csak meg, többek közt anyagi megfontolásból. Ugyan a történet ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, ugyanazok voltak a szereplők (csak rajzolva), és a sztori minősége is megmaradt, azért nem kápráztatta el úgy a nézőket, mint szerették volna. Nem csoda, az 1970-es évek rajzfilmjei még megfelelő költségvetés mellett is sokszor bénácskák. Így aztán némi bukdácsolás és két nyögve nyelős évad után nekiültek a Phase II-nek, azaz Második Fázisnak, ami újabb sorozatot takart. A tervezett tizenkét részből azonban egy sem jutott el még a tévéképernyőkig, ennek pedig egyetlen, apró oka volt: a Star Wars. 1977-ben utóbbi űr-saga lemosta a színről a Star Treket egy időre, és az ötleteket a Phase II-vel kapcsolatban takarékra tette. Ugyanakkor a Paramount nem adta fel, és felvette a kesztyűt: mozifilm tervezésébe fogtak.
1979-ben aztán el is készült az első Star Trek film, amit 1991-ig még öt másik követett. Ekkoriban történt az, hogy az eredeti alkotót, Roddenberryt impulzív jelleme és kissé erőszakos módszerei miatt egyszerűen kirakták a projektekből, habár nyilván az is közrejátszott, hogy az első film nem volt átütő siker. A filozofikusabbra vett hangnem azonban mégis csak győzelemre vitte a filmsorozatot, hiszen annak ellenére, hogy az akciójelenetek némileg mellőzöttebbek voltak, mégis csak sikerült 12 évig folyamatosan gyártani a filmeket, amikre volt is kereslet. Később persze visszatért a sci-fi elmélkedős oldala mellé a pörgés is, sőt. Volt olyan mozifilm, amit egyenesen akció thrillernek kategorizáltak be! (Ennek feldolgozása volt az utóbbi, Star Trek: Sötétségben mozifilm.) A filmek az eredeti legénységgel és a Föderáció problémáival dolgoztak, így a fanbázis hűséges maradt, mi több, erősödött a Star Wars sikerei ellenére is.
Az utolsó filmek elkészülte közben, 1987-ben a tévéképernyőre is visszatért a sorozat. Az azóta csak NextGen vagy TNG néven elhíresült műsor már az igencsak szépnek mondható hét évadig jutott. A Paramount a filmek sikerét látva, és a közben folyamatosan leadott eredeti három évados sorozattal a csatornákon úgy vélte, ideje lehúzni egy újabb bőrt a rókáról, de mindezt tisztelettel és fantáziadús módon tette. Visszahívták Roddenberryt, hogy még egyszer a főnöki székbe csüccsenjen, és segítsen nekik ezt az eredeti után közel száz évvel játszódó sorozatot megalkotni. A NextGen igazából az egyetlen olyan Star Trek sorozat lett, ami tényleg sikeres volt már akkor, mikor először leadták. De ez nem véletlen. Mind a mai napig úgy vélik a filmes szakemberek, hogy ez a hét évados TV-show még most is folyamatosan befolyásolja a sci-fi mozik és sorozatok alakulását. A kreativitás, a tudományos elemek, a megváltozott, mégis ugyanolyan sokszínű karaktercsokor, a USS Enterprise-D, mint az ötödik hajó, amely tiszteleg az első előtt a névvel... A Star Trek: Next Generation egyfajta kultúrát alakított ki, amit nem lehetett és ma sem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Ennek örömére 2002-ig négy NextGen mozifilm is elkészült, és a sorozat sikerein felbuzdulva egy szintén hét évadot megélt spin-off is megszületett 1993-ban, a Star Trek: Deep Space Nine (DS9). Ez már egy sokkal filozofikusabb, ugyanakkor sötétebb hangulatú sorozat volt, ami annak ellenére, hogy nem űrhajón, hanem űrállomáson játszódott, rengeteg rajongó tetszését elnyerte, sőt, olyan néző is volt, aki ezért szerette meg az egész univerzumot. Itt már felüti a fejét a háború, a gépek meg-meghibásodnak, egy szóval semmi sem olyan vidám, mint "régen". A NextGenhez hasonlóan XXIV. században játszódó sorozat az egész univerzum mitológiáját új oldalról, másfajta narratívával mutatja be, ettől vált igazi csemegévé a Star Trek fanok számára.
Aztán a mai ifjúság által talán legismertebb, és egyben az utolsó minőségi sorozat, a Star Trek: Voyager is hódító útjára indult 1995-ben. Ez a USS Voyager, egy kisebb hajó, amely egy szakadár hajó után kutat, de aztán a galaxis végében találja magát, ahonnan évtizedekig tart a hazaút, és ezt az utat kíséri végig a hét évad. Ebben a sorozatban ismét kulcsfontosságúak a karakter közti kapcsolatok, a személy- és fajközi konfliktusok egyengetése, a kapcsolatteremtés. 1999-ben aztán leadták az utolsó részt is, ezzel véget ért a sorozat. Ezt két évvel később a kevésbé jól sikerült, négy évados Star Trek: Enterprise követte. Az Enterprise (ami első két évadában nem is viselte a Star Trek előtagot) korántsem volt akkora durranás, mint a Voyager, pedig megpróbálkoztak jó ötletnek tűnő újításokkal: mindegyik sorozatnál korábban játszódott, és több volt benne az akció, ám kevesebb a már ismert és szeretett Star Trek tradíció. A légkör is megváltozott, "iparibbá" vált, és olyan alapvető ellentmondásokat tartalmazott, aminek köszönhetően később alternatív idősíknak kiáltották ki. Sokak szerint itt már érezhető volt, hogy a Star Trek alkotói kifogytak a szuszból, elkopott a lelkesedés, és Roddenberry 1991-ben bekövetkezett halálából kifolyólag nem is igen volt senki, aki úgy érezte, új életet tudna lehelni az univerzumba. A fanok szomorúan vették tudomásul, hogy nem lesz mostanában új Star Trek... De aztán felbukkant J.J. Abrams.
2009-ben bankot robbantott a régi-új szereplők bőrébe bújt, népszerű színészekkel, új ötletekkel, gazdag látványvilággal és az elődök teljes tiszteletével ragadott magához egy egészen új fanbázist, a többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem. A Star Trek világában ezzel új fejezet nyílt. Abrams a harmadik filmjét mutatja be idén júliusban, és ez nem minden! A sorozatrajongók is kezdhetnek izgulni, ugyanis az univerzum visszatér a tévéképernyőkre is. Az új tv-show pilotja a tervek szerint jövőre már el is készül, ha pedig a múltat és a jelent vesszük alapul, nem kizárt, hogy a világ legnépszerűbb epikus sci-fi kalandjait újabb fél évszázadon át követhetjük majd nyomon tévén, moziban, és még ki tudja, hol? Hiszen a határ most már valóban a csillagos ég.
A Mindenen túl alcímű legújabb Star Trek filmről a FilmMagazin augusztusi számában és az alábbi linken olvashatsz kritikát!