Magyarországon február 22-én debütált a SkyShowtime kínálatában Seth MacFarlane (Family Guy, Amerikai fater, Orville) legújabb vígjátékszériája, a két mozifilm után ezzel immáron önálló franchise-zá terebélyesedő Ted. Az életre kelt, botrányt botrányra halmozó plüssmackó történetét kitágító előzménysorozatnak egyelőre az első három (vagyis a pilot kettészedése miatt négy) epizódja érhető el a streamingszolgáltató platformján, az évad másik fele pedig április 11-én érkezik majd ugyanide.
Amíg Ted és örök barátja, John Bennett középiskolás kalandjainak folytatását várjuk, a SkyShowtime jóvoltából itthon egyedüli orgánumként kaptunk lehetőséget arra, hogy egy exkluzív interjút közöljünk a címszereplő hangját adó író-rendezővel, Seth MacFarlane-nel. A következőkben tehát a forgatás érdekességeit feltáró beszélgetés magyar változata olvasható.
Amikor megtudtad, hogy sorozatot fogsz fejleszteni a Tedből, milyen történeteket akartál elmesélni a karakteréről?
Ted életének van egy egészen nagy része, amit eddig nem tártunk fel. Habár ugyanarról a karakterről van szó, akit a filmekből ismerünk, itt az életének egy korábbi szakaszában járunk, ami így természeténél fogva új környezetet teremt. Remélhetőleg tehát a sorozat úgy fogja felidézni annak a mackónak a stílusát és a személyiségét, akire a filmekből emlékszünk, hogy közben valami teljesen új benyomást kelt majd vele kapcsolatban.
Milyen érzés volt visszautazni a kilencvenes évekbe, és betekinteni Ted fiatalabb éveibe?
Jó móka volt egy olyan világban kalandozni, ahol nem kell a mobiltelefonok vagy az internet miatt aggódni, és szájbarágósan írni valamit, ami a jelenre reflektál. Mindig érdekes látni, hogyan kerülik meg a filmkészítők, hogy egy telefonját nyomkodó embert mutassanak, ami egyébként a világ legunalmasabb dolga, amit csak nézni lehet.
Tekintve, hogy a mi sorozatunk 1993-ban játszódik, ez olyasvalami, ami kellemes és ismerős érzetet nyújt az emberek számára, ugyanakkor mégis nagyon újnak fog tűnni. A Family Guyhoz hasonlóan ennek a sorozatnak is az az egyetlen célja, hogy megnevettessen a nap végén.
Ted és John Bennett középiskolás énje bizonyára megérett a felnőtté válás azon élményeire, amiken szeretted volna, hogy keresztülmenjen a páros.
Abszolút. A legtöbb vígjátékíró afféle béta hím [félénk introvertált - a szerk.], szóval meglehetősen könnyű volt John Bennett helyébe képzelnünk magunkat. Azt már az első film óta tudjuk, hogy ő amolyan lúzer típus, akinek Ted az egyetlen barátja. Így aztán nekünk egyáltalán nem volt nehéz mélyebbre ásni ebben. A sorozat összes írója - beleértve magamat, Brad Walsh-t és Paul Corrigant, a Ted executive producereit és társíróit - megtapasztalta valamilyen módon a felnőtté válás borzalmait azzal, hogy átverekedte magát a kamaszkor poklán. Úgyhogy jó érzés volt kicsit viccet csinálni ebből.
Nehéz volt megtalálni a tinédzser John Bennettet, akit végül Max Burkholder alakít?
Ami azt illeti, könnyebb aligha lehetett volna. Annyi volt az egész, hogy végignéztünk egy halom meghallgatást, és a napnál is világosabb volt, hogy az egyik jelentkező kilométerekkel lehagyta a többit. Nem alakult ki verseny, és mindig jó, amikor ez történik. Korábban is fordult elő velem ilyen, hogy valaki bejött a meghallgatásra, és rögtön tudtam, hogy nekem semmi dolgom nem lesz rendezőként a forgatáson, mert ő már tökéletesen érti a karakterét. Amikor megbízhatsz egy színészben, az fantasztikus. Nekem onnantól már csak a kamerát kell irányítanom.
Max pedig pontosan ilyen volt. Mindenkit meggyőzött arról, hogy ő a fiatal Wahlberg. Hiszen mind tudjuk, hogy felnőve Mark Wahlberg lesz belőle - aki a lehető legtávolabb áll egy béta hímtől -, vagyis el kell hinnünk neki, hogy az élete egy pontján ő is ilyen volt - és Max szépen járja be ezt az ívet. Éppen csak felsejlik a karakter későbbi magabiztossága. Ám itt még olyasvalaki, aki most találja meg önmagát.
Sok időt töltöttetek a próbák során azzal, hogy kialakítsátok Maxszel azt a rögtönzésekre épülő komikus ritmust, ami Ted és John humorát jellemzi? És mekkora része volt ennek improvizáció?
Az esetek többségében kétszer vettünk fel úgy egy jelenetet, hogy kizárólag azt csináltuk, ami a forgatókönyvben szerepelt, aztán mindig készült egy olyan felvétel is, amiben sodródtunk az árral, és csak mondtuk, ami épp az eszünkbe jutott. Bár a kész sorozatba végül mindkettőből került egy kicsi, legtöbbször azért mégis a forgatókönyvben leírtak domináltak a vágószobában.
Az első forgatási napon Max bevallotta, hogy számára eléggé új terep az improvizálás, holott meg nem mondtad volna róla ezt, annyira jól csinálta. Hihetetlenül jól el tudta engedni magát, és hagyta, hogy vigye magával a poénok sodrása. És mivel az ő humorérzéke sokban hasonlít az enyémhez, valójában egyáltalán nem volt nehéz együtt improvizálni vele. Kellemes meglepetés volt, hogy Max ennyire jó a rögtönzésekben, mert Wahlberg is az volt, és én szeretek ezzel a vígjátéki eszközzel élni a munkáimban.
A Bennett család vacsorajelenetei igazi csemegék, amikor az összes fontosabb szereplőt (a John szüleit játszó Scott Grimest és Alanna Ubach-ot, a fiú unokatestvérét alakító Giorgia Whighamet és Maxet) egy asztalnál látjuk. Milyen volt számodra ezeket a részeket forgatni?
Soha nem dolgoztam ezelőtt olyan szereplőgárdával, aminek a tagjai között annyira működött volna a kémia, mint ennél a stábnál. Az első naptól kezdve mindenki remekül kijött egymással, imádtunk együtt dolgozni. Nem ugrik be semmi, ami akár megközelítőleg is feszültséget okozott volna a forgatáson. Szinte gyerekjáték volt az egész az első perctől fogva. És ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozott iszonyú keményen a csapat. Ezek a színészek elképesztően kitettek magukért, és nagyon komolyan vették a feladatukat. Kicsit olyan volt, mintha egy brit színházi társulatot rendeztem volna. Mindenben maximumot nyújtó és mindenben támogató profik vettek körül, akik a szívüket-lelkület beletették ebbe a sorozatba.
Segített, hogy sokukkal dolgoztál már együtt a korábbi projektjeidben?
Valamennyire igen. Scottal, Giorgiával és Maxszel dolgoztam az Orville-ben is, ilyen-olyan minőségben. És ha folytatjuk még valaha az Orville-t, Alannát is be kell vennünk. Scottyval ősidők óta jóban vagyunk, legalább 20 éve ismerjük egymást. Vele tehát mostanra félszavakból is megértjük egymást. Max és Giorgia pedig vannak annyira felkészültek, hogy simán átvegyék az irányítást a jeleneteik felett. A Tedben csupa olyan színésszel dolgoztam együtt, aki megkönnyítette a munkámat. Nyilván nem arra hajtok, hogy koppra végezzünk az adott forgatási nappal, de ha észszerű időn belül tudunk kijönni a stúdióból, az tényleg sokat számít. Mert a forgatás így ugyannyira sprint, mint amennyire maraton.
Ehhez a sorozathoz egy újfajta technológiát használtál, ami lehetővé tette, hogy Ted teljes jeleneteit valós időben vizualizáld.
Amire célzol, az nem más, mint a ViewScreen, a Fuzzy Door Tech által kifejlesztett alkalmazás. Határozottan leredukálta azt az időt, illetve az azzal járó munkaterhelést, amivel egy ilyen projekt esetében számolni szoktak. Nem vagyok biztos abban, hogy a ViewScreen nélkül ilyen könnyen le tudtuk volna forgatni a sorozatot. És gyanítom, hogy Hollywood-szerte egyre gyakrabban fogják használni ezt a technológiát, mihelyst ráteszik a kezüket az emberek. A Ted szempontjából mindenképpen nagy előrelépésnek bizonyult ez a program.
Mostanában rengeteg fantasztikus CGI-t látni a televízióban és a streamingen egyaránt. Nem igazán volt azonban dolgom eddig olyan sorozattal, ahol a CGI főszereplő minden beállításban jelen van. Ez olyasmi, amivel véleményem szerint kicsit utat törtünk, legalábbis a televíziózásban. Nyilvánvalóan a mozifilmekben millió alkalommal megcsinálták már ezt, a tévé esetében viszont egy feltérképezetlen területről beszélünk.
Köszönjük az interjút a SkyShowtime csapatának!