Miután a Warner nehezen értelmezhető módon nem kért belőle, végül az Amazon Prime Video kínálatába érkezett meg a Batman: A köpenyes lovag című animációs sorozat teljes első évada. Idén duplán is örvendhetnek azok, akik odáig voltak a kilencvenes évek szuperhősös rajzfilmjeiért, mert bár az X-Men '97-tel ellentétben A köpenyes lovag nem a híres előd közvetlen folytatása, hangvételében egyfajta szellemi örököse, továbbgondolása annak. Ráadásul ezt a szériát is a Batman: A rajzfilmsorozatot megalkotó Bruce Timm készítette, méghozzá Matt Reeves és J.J. Abrams produceri közreműködésével - előbbi kézjegye szintén érezhető a végterméken.
A DC ikonikus hősét számtalan médium számtalan formában középpontba állította már, Timm legújabb műve azonban újabb ékes példája, hogy a denevérember mítosza közel kimeríthetetlen alapanyag. Mind a karakter, mind az univerzuma (és ez alatt nem a tágabb DC Univerzum, csupán a gothami legendárium értendő) annyira gazdag és szerteágazó, hogy egy sokadik adaptáció is képes úgy frissnek hatni, hogy közben az alapanyag előtt is tiszteleg. Lássuk, hogyan oldotta meg ezt a bravúrt a rajzfilmsorozat az első két epizód alapján.
A köpenyes lovag az 1940-es évek Gotham Cityjében játszódik, ezzel visszahelyezve Batmant a figura születésének éveibe. A denevérember bűnüldözői karrierje kezdetén jár, amikor még tulajdonképpen csak egy városi legenda volt. Egyre több szóbeszéd terjeng egy denevérruhás igazságosztóról, de sokan tagadják, elutasítják a létezését. Ezt a megközelítést szenzációsan támogatja, hogy alkalmanként külső szemszögekből, egy-egy mellékszereplő nézőpontján keresztül követhetjük Batman felbukkanásait. Ráadásul elég komolyan előtérbe kerül a detektív oldala is (á la Matt Reeves), szóval aki hozzám hasonlóan mindig is jobban kedvelte a figura földhözragadt, árnyékok közt rejtőző, nyomozós ábrázolását, valószínűleg elégedett lesz a széria Batmanjével. Mindemellett a két évvel ezelőtt elhunyt Kevin Conroy helyébe lépő Hamish Linklater is egészen szimpatikus a szerepben.
Szintén vérfrissítő, hogy már csak az alaphelyzetből fakadóan sincsenek képben olyanok, mint Robin, a denevércsalád bármely tagja, vagy éppen az Igazság Ligája. Nem mintha nem tartozna éppenséggel a kedvenc párosaim közé Batman és Robin dinamikus duója, de ehhez a hangvételhez és ehhez a világhoz tökéletesen illeszkedik a magányosan operáló denevér. A felsoroltak helyett a Batman-mítosz különböző szereplői kerülnek előtérbe, az első két részben például Barbara Gordon és Renee Montoya nyomozó.
Mint az az eddigiekből kikövetkeztethető, a sorozatot erős atmoszféra és az elődnél érettebb, felnőttesebb stílus jellemzi, ami megnyilvánul történésekben és a kimértebb cselekményvezetésben is. A sztoriban ugyan eddig semmi átütő nem volt, de jóleső nézni, ahogyan az egyes epizódok mernek elidőzni a részleteken, és nem kapkodva építik fel a konfliktust vagy nyomozást. A narratíva pedig kéz a kézben jár a négyzetre emelt noiros hangulattal - a széria csodásan kalapot is emel a korszak mozgóképei előtt, a második epizódot például kifejezetten filmes közegbe helyezve. A retro animáció bár nem a legkidolgozottabb, mégis jól néz ki és hozzájárul a sorozat egyedi stílusához, akár csak a fülbemászó zenei aláfestések.
Egyedüli kritikával azt tudnám illetni, hogy egy-egy változtatás értelme kissé megkérdőjelezhető maradt. Kézenfekvő példa erre, hogy Pingvin a karakter történetében először nőként jelenik meg, akinek a polgári neve ezúttal nem Oswald, hanem Oswalda Cobblepot. Bár nem volt rossz ez a "keresztanyás" ábrázolásmód sem, sokat nem tett hozzá a karakter mélységéhez, cserébe a lehető legfelszínesebb újítási kísérlet.
Összességében a Batman: A köpenyes lovag ígéretes jövőt festett le számomra az első két rész alapján. A sorozat egyedi hangulata, Gotham városának és lakóinak megközelítése, valamint az erőteljes noiros látványvilág nagyszerű kombinációt alkot egy ízig-vérig klasszikus Batman kalandhoz. Elképzelhető, hogy a széria képében egy újabb üdvöskét köszönthetünk animációs fronton, amely ha képes fenntartani ezt a minőséget és kreativitást, az 1992 és 1995 között futó rajzfilm méltó örököse lehet. Az évadkritikában visszatérünk majd rá.