Batman életének egyik, ha nem legfajsúlyosabb tragédiája kétségkívül az 1988-ban debütált Halál a családban végjátéka, mely nemcsak mulandó drámaisága, de korszakokon átívelő foganatja miatt is vízválasztó esemény. Jim Starlin felkavaró és merészen végleges meséje bár bőven kiérdemelte kultikus státuszát a halhatatlan művek csarnokában, azért ne legyenek illúzióink: az idő mára csúnyán megszívatta mind Jim Aparo illusztrációit, mind pedig a kínosan foghíjas narratívát.
Volt egyszer egy második Robin, akinek jellemtorzításával az illetékesek addig-addig ügyeskedtek, mígnem Jason Todd egy önmagát már hisztérikus módon sajnáló, pökhendi és arrogáns hülye gyerekké deformálódva feszítette túl a gyanútlan olvasók jó ízlését. Látván a kezelhetetlen primadonnaként vergődő Csodafiú népszerűségi indexének mélyrepülését, a kiadó végül egy telefonos szavazással adta a nagyérdemű kezébe a sorsát - amely bár csak leheletnyi szavazatkülönbséggel is, de végül megpecsételődött. Aztán itt jött a képbe a Közel-Kelet, Robin édesanyja, valamint egy aktuálpolitikai thriller álcája mögött, nem is annyira ügyesen megbújó szappan; melynek tragikus végkimenetelét Joker nyakába varrta az író.
A felütés dióhéjban annyi, hogy Jason halottnak hitt édesanyja úgy tűnik nagyon is él, ám nem elég, hogy teszi mindezt egy terrorizmus, háború és éhínség sújtotta régióban, látszólag még Joker viselt dolgaitól sem idegenkedik. Azt pedig már megtanultunk, hogy a Bűn Bohóchercegének jelenléte többnyire fölöttébb nyugtalanító, ám ha időközben nem csak hadászati, de később még politikai privilégiumot is összeügyeskedik magának, akkor bizony van baj bőven.
Tehát adott egy édesanyját kétségbeesetten felkutatni vágyó renitens tinédzser, egy nemhogy anyának, de még mostohának is totálisan alkalmatlan bestia, egy papíron legális eszközökkel hatalomhoz jutó szociopata, és ugye Batman, aki kétségbeesetten próbál egyensúlyozni alteregójának kötelezettségei, valamint az apafigura szerepkörrel járó gondviselés, egymástól egyébként vészjóslóan csak távolodó pólusa között. Persze a történet íve már alapvetően se könnyíti meg ezt számára, ám Robin csillapíthatatlan frusztrációja csak még inkább előrevetít egy potenciális tragédiát; hogy aztán a Csodafiú visszafordíthatatlanul is önnön naivitásának áldozatává váljon. Nyilván már nem túl távolról is kristálytisztán halljuk a vesztébe rohanó Robin hattyúdalának záróakkordjait, ám vérfagyasztó haláltusájának öncélú brutalitása még úgyis zavarba ejtően sokkoló, hogy végig mintegy damoklészi kardként kísértette a cselekményt.
Batman önmagából kifordult, felkavaróan őszinte fájdalmának valóságszagú ábrázolása pedig egész egyszerűen tökéletes, reménytelenül véglegessé téve ezzel a halál foganatjában született új status quo-t. Az Olvasó pedig egy gondosan megkomponált narráción keresztül nyer bebocsájtást Batman gyötrelmének egyes szakaszaiba, finoman, de persze annál határozottabban letéve ezzel, a poszt-Robin érát definiáló elhidegült, önmagát a világtól keservesen elszigetelni vágyó hős jellemvonásának alapköveit. Ám a veszteség szülte könnyeket csakhamar a düh váltja, teret engedve ezzel Bruce hét lakat alá zárt vérszomjának.
Dacára annak, hogy maga a történet minden foghíjassága ellenére is aránylag szépen építkezik, mégsem jó. Több logikai lyuk szorult ebbe a mindösszesen hat fejezetbe, mint egy tömb ementáliba, nem is beszélve az indokolatlanul egymásra dobált blődségek garmadájáról. Már ott kínosan vérezni kezd az egész, hogy -habár az író egy izzadságszagú félmondattal persze igyekszik elcsitítani a bennünk tomboló kukacoskodót,- azért lássuk be: mégis hogy a francba hullhat csak úgy egy nukleáris fegyver éppen Joker ölébe? Persze időnk sincs felocsúdni ennek sokkoló valószínűtlenségéből, már jön is a következő, még az iménti baromságot is pimaszul túllicitálni akaró agymenés. Hát könyörgöm, mégis hogyan és legfőképpen miért adna bárki is politikai hatalmat egy frissen szabadult szociopatának, akit elmeorvosi kartonja alapján nemhogy egy nagyköveti pozíciótól, de még a legpitiánerebb közügyektől is el kellene tiltani az örökkévalóságig?! Nem beszélve arról, hogy mindez látszólag az égvilágon senkit sem zavar, mintha ez lenne a világ a legtermészetesebb dolga, sőt Batman még érezze is magát szarul, amiért volt pofája felháborodni a helyzet ízléstelen abszurditásán.
A Halál a családban relevanciája azonban minden szépséghibája ellenére - vagy talán pont azok miatt - is vitathatatlan. Az arcpirító butaságokat az írómunka drámaisága igyekszik feledtetni, sőt még a nagyváros árnyaiból, a napfényes sivatag forróságába exportált Batman karakterének nevetségességét is zokszó nélkül lenyeljük. A történet nagysága pedig kétségkívül ott keresendő, hogy bár Jason figuráját a kétezres évek közepén végül ugye visszatapsolták, Jim Starlin mítoszának Bruce jellemére gyakorolt hatása mindmáig tagadhatatlan.