A magyar olvasóközönség egy olyan Pókember kiadvánnyal gazdagodott idén a Kingpin jóvoltából, amely kétségkívül világszinten is párját ritkítja.

Az Eaglemoss jóvoltából egy újabb képregény-történeti alapvetés kapott teljes esztétikai ráncfelvarrást, mely nemcsak Batmanre gyakorolt sokkolóan nagy hatást akkoriban, de a mi gyerekkorunkat is sokáig kísértette.

A címszereplővel ellentétben, a John Byrne jegyezte Acélember még harminc év távlatából sem tűnik ódivatúnak vagy megfáradtnak; és jóllehet a mű már kikerült a hivatalos kánon fókuszából, mégis a mai napig a Superman-história valódi origójaként illik definiálni.

Egy újabb jelentős mérföldkövéhez érkezett el a hazai képregény kultúra. Az Eaglemoss kiadó ezúttal egy abszolút hiánypótló művel bővítette két hetente megjelentetett repertoárját, így Harley Quinn-nel már nem csak mozivásznon, de a képregények lapjain is végre megismerkedhet a magyar olvasóközönség.

Egy igazi gyöngyszemmel bővült nemrégiben a Kingpin kiadó jegyezte kiadványok repertoárja, ugyanis a Marvel+ lapjain a mainstream címeken túl, ezentúl egy igazi hiánypótló ínyencséggel is megismerkedhet a hazai olvasótábor.

Rozsomákot nem azért szeretjük, mert egy bájos és jópofa teremtés. Rozsomák egy igazi erőszakos rohadék, aki habár tisztában van a jó és rossz fogalmával, mégsem eszerint, hanem szubjektív becsületkódexe szerint hozza meg döntéseit. És pontosan ezért is szeretjük, hiszen ő nem kizárólag fekete vagy fehér, hanem nagyon is valóságos és életszerű, telis-tele különböző jellemhibákkal. Pont, mint bármelyikünk.