Crossing Lines: kezd a második évad és beszélgetés William Fichtnerrel

Ami azonnal feltűnik a veterán színésszel kapcsolatban, hogy rendkívül közvetlen és jó kedélyű, habár utóbbiban elmondása szerint közrejátszhattak a jó minőségű magyar borok is. Az Urániában szervezett panelbeszélgetésen pedig rendszeresen ugratja a sajtó munkatársait. Az előttem felszólaló kolléga harmadik kérdésénél viccesen kifakadt: „Úristen ember! Hány kérdésed van még?!”. Majd amikor én következem, rögtön megjegyzem, hogy nekem csupán két kérdésem lenne, mire a válasz: „Nem lesz az sok?” A közönség derültségére pedig hozzáteszi, hogy természetesen annyit kérdezek, amennyit akarok, elvégre az előttem szóló is vagy fél óráig kérdezgetett.   Arra a felvetésemre, miszerint figurája, Carl Hickman magán visel néhány klasszikus Sherlock Holmes-i vonást (rendkívüli megfigyelő képesség, erős gyógyszerfüggőség), ugyanakkor mellőzi annak szociopata vonásait, de neki is megvannak a maga démonai, Fichtner így felelt: „Én sohasem gondoltam volna, hogy ez a két karakter annyira hasonlítana egymásra, de ahogy mondod, valóban vannak hasonlóságok: mindketten nyomozók, ezen kívül mind a ketten függőségben szenvednek, de teljesen más a hátterük. Azt gondolom, hogy ezek a hasonlóságok elsősorban a felszínt képezik, a két karakter a mélyben azért teljesen más, hiszen más dolog egy New York-i, egyszerű rendőrnek lenni és más a hierarchia csúcsán dolgozni. Az azonban igaz – tette még hozzá. – hogy mindketten problémás emberek és én nagyon szeretek ilyen figurákat játszani.”

 Fichtner-t egyébként annyira magával ragadta a határokon átívelő nyomozócsoport története, hogy családjával Kaliforniából Prágába költözött, és ugyan a harmadik évad berendelése még közel sem biztos, az igen, hogy a kisfia a tanévet már ott fejezi be, különösen annak fényében, hogy talált magának egy baseball csapatot. Ráadásul a közismerten nagy hoki rajongó színész két villamosmegállóra lakik onnan, ahol a Sparta játszik és természetesen a múlt pénteki szezonnyitó meccset ki nem hagyta volna, ahogy kíséretnek a legendás cseh söröket sem.   Mindemellett arra is válaszolt, hogy színészileg manapság filmben vagy sorozatban nagyobb kihívás e szerepelni. „Szeretek igazi filmekben játszani, mivel egy picivel kreatívabbnak is gondolom. Még a legkisebb indie filmben is sokkalta több időt szán az ember a szerepe megformálására, mint egy sorozat esetében. Nagyon jellemző például, hogy befejezzük az egyik epizód forgatását szerdán, de a következő rész forgatókönyvét már előző nap este megkapjuk. Ha azonban valaki egy sorozatban szerepel, és jól tud azonosulni ezzel a figurával, akkor igazából nem kell sok idő, hogy rá tudjon hangolódni. Nekem sokszor a forgatás előtt elég fél óra is, hogy bele tudjak rázódni.”   Ha pedig már a belerázódásnál tartunk, egyértelmű, hogy ez a sorozat hangvételére is jellemző. Az ugyanis az új epizód – valamint az előtér kivetítőin futó előzetes – alapján sokkalta kiforrottabb, grandiózusabb látványvilággal bír. „Mindenki sokkal jobban ismeri önmagát és a többieket is, a szereplőket és a stábot. – támasztja alá Fichtner. – A sorozat készítői most jutottak el oda, hogy a jók ne csak üldözzék a gonoszakat, hanem minden karakter belső mélységeit is alkalma nyílt jobban kibontani és feltárni. Személy szerint is abban hiszek, hogy a nézők, akik hétről hétre leülnek a képernyők elé, nem annyira az újabb és újabb vérfagyasztó jelenetekért kíváncsiak, hanem sokkal inkább érdeklik őket az egyes karakterek.” A sorozatra jellemző európai légkör továbbra is megmaradt, amit Fichtner is több ízben kiemelt, hiszen hiába lehet helyszíneket kreatív megoldásokkal helyettesíteni, az európai környezet hamisíthatatlan éppúgy, mint Prága vagy Budapest hídjai.

Az első évad drámai fináléja után a történet pedig pont ott veszi fel a fonalat, ahol az abbamaradt, de már most beköszönnek új szereplők is, mint például Ray Stevenson (Thor 1-2., A Beavatott) szurkálódó brit rendőrkapitánya, de a Gyilkos elmék sorozat atyja, Edward Allen Bernero az újabb szezonnal Fichtner és a veterán Donald Sutherland mellett egy másik nagy névvel bővíti a csapatot, méghozzá Carrie-Anne Mossal. „Amanda Andrews volt Hickman korábbi társa New York-ban, és természetesen kialakul egy érzelmi szál kettejük között, ami a második évad legkellemesebb újítása volt a számomra.” A beszélgetést végig áthatja a színész kellemes humora és arra a felvetésre, miszerint rengetegszer játszik antihőst, ő magát nem tartja annak – noha sokat tesz ezért – mivel elsősorban férj és apa, amire a felesége rendszeresen emlékezteti, amikor rámordul, hogy tegyen rendet a garázsban.   A Crossing Lines – Határtalanul 2. évada szeptember 24.-től, szerdánként az AXN műsorán.

Oldalak: 1 2