Nyilván sokan voltatok már úgy, hogy nem értettétek, hogy egy-egy színész miért lett hirtelenjében felkapott, vagy hol láttátok korábban. Pedig a showbusinessben ez is jobbára a szamárlétra megmászásával jár (habár egyesek kétségtelenül átugorják néhány fokát), amit újdonsült rovatunk első alanya tökéletesen alátámaszt, aki azt is bebizonyítja, hogy szőkének és kékszeműnek lenni nem csak a hercegek kiváltsága.
Daniel Jacob Stevens 1982. október 10.-én látta meg a napvilágot az angliai Croydonban. Anyja és apja egyaránt tanár, akik születésekkor fogadták örökbe, öccséhez hasonlóan. A középiskolát a kenti Tonbridge Schoolban végezte, és már itt elkezdett érdeklődni a színjátszás iránt. Tanára javaslatára jelentkezett a Macbeth meghallgatására és onnantól megpecsételődött a sorsa: a nyarait a Nemzeti Ifjúsági Színház társulatának az előadásai tették ki, habár a camebridge-i Emmanuel Főiskolán angol irodalomból diplomázott, így végzettségét tekintve a szüleihez hasonlóan ő is tanár. Camebridge-ben olyan, később befutott színészkollégáival kötött barátságot, mint Rebecca Hall, Tom Hiddleston és Eddie Redmayne, továbbá az egyik legközelebbi barátjának vallhat egy bizonyos Benedict Cumberbatch-t. 2006-ban ismerte meg az énektanár és jazzénekes Susie Hariettet, akit 2009-ben vett feleségül, és még ugyanebben az évben megszületett kislányuk, Willow - akinek Rebecca Hall a keresztanyja - majd 2012-ben kisfiuk, Aubrey.
Stevens igazi angolhoz méltóan a színpadon kezdte, majd jöttek a kisebb tévés munkák: 2004-ben a szomszédban, Szlovákiában forgatott egy Frankenstein adaptációt a Hallmarknak, 2006-ban pedig egy másik, gyorsan felejthető TV-s horrorlegenda feldolgozásában, a Drakulában játszott David Suchet oldalán, 2008-ban pedig a BBC 3 részes Értelem és érzelem adaptációjában. A temérdek kis televíziós szerep után az áttörést az ITV világsikerű kosztümös szériája, a Downton Abbey hozta meg a számára, amelyben három évadig alakította Matthew Crowleyt. Végül otthagyta a sorozatot, mivel nem volt elégedett a showruner, Julian Fellows (Gosford Park) szappanoperába hajló fordulataival, és új kihívások után kutatott .
A komfortzóna a kreativitás nagy ellensége, túllépve rajta elkerülhetetlenné válik az intuíció, amely új perspektívák, a félelmeiden való felülemelkedés elé állít.
Ilyen esetekben a sorozatokból való kitörés nem szokott egyből menni (ha csak nem övezi az embert akkora rajongói tábor, mint Benedict Cumberbatch-t) és ez Stevensnek sem ment egyik pillanatról a másikra. Jobbára kisebb sorozatok és mellékszerepek követték egymást, olyan filmekben, mint a Nyár februárban, vagy a jóbarát, Cumberbatch első sztárráválási kísérlete A Wikileaks-botrányban 2013-ban. Bill Condon (Kinsey, Dreamgirls, Alkonyat: Hajnalhasadás 1-2.)filmje az ígéretes téma ellenére is felszínes maradt és csúfosan megbukott. Arra azonban mindenképpen jó volt, hogy olyan tehetségek közé férkőzzön be, mint a már emlegetett Sherlock, Daniel Brühl, a szintén még szárnyait bontogató Alicia Vikander, avagy az olyan rutinos rókák, min Stanley Tucci, Laura Linney, Peter Capaldi, és David Thewlis.
2014 volt az igazán sorsfordító év Stevens karrierjében, ugyanis négy filmje is bemutatásra került. Ezek közül a legjelentősebb kétségtelenül Adam Wingard (V/H/S, Blair Witch) rendezése, a The Guest volt. Ugyan a B-kategóriás trash-mozik és thrillerek előtti tisztelgés nem mindenkinek jött be, sokan a Drive - Gázt! őrültebb kistestvérét látták meg a moziban, amelyben nem csak azt bizonyította, hogy egy szerep kedvéért milyen testi átváltozásra képes (az addig pufók színész atlétikusan sportosra pattintotta ki magát), hanem képes elvinni a hátán egy egész filmet. Ryan Gosling fent taglalt mozijához hasonlóan Stevens karaktere, David is egy időzített bomba, azonban ezt nem visszafogottsággal, hanem nyájas, behízelgő és intelligens modorral prezentálja, amikor pedig robban, akkor kő kövön nem marad, mindezt a 80'-as évekre hajazó szintipoppal tarkított vérgőzös közegben.
Az év hátralévő részében már ismét mellékszerepek sorjáztak a naptárában, és ha nem is a legjobban sikerült alkotásokban, arra bőven elégnek bizonyultak, hogy egyel előrébb lépjen a ranglétrán. A Sírok között című (méltatlanul alulértékelt) neo-noirban jómódú drogdílerként ő bízza meg Liam Neeson magánnyomozóját, hogy járjon utána, mi történhetett a feleségével, de az ember kevésbé tud figyelni a cselekményre, mert a fekete hajú Stevenst látva azon morfondírozik, hogy mi olyan furcsa Jonathan Rhys Meyersen (azok a ragyogó kék szemek könnyen tévútra csalják az embert). A cipőbűvölőre viszont sajnos csúnyán rátelepedett Adam Sandler személyisége, amelyben Stevens egy vonzó, de csalfa zenészt alakított, karaktere azonban sok máséhoz hasonlatosan kiaknázatlan maradt. A leghangsúlyosabb ezen szerepek közül az Éjszaka a múzeumban-trilógia záró epizódjában, A fáraó titkában volt, amelyben Rebel Wilson és a brit környezet mellett Stevens dölyfös Sir Lancelotja is hozzájárult a vérfrissítéshez, emellett a humorosabb oldalát is megvillanthatta a Robin Williams és Mickey Rooney hattyúdalaként funkcionáló, középszerű családi vígjátékban (plusz hozzájárult egy emlékezetes cameohoz).
Az ezt követő két évben kisebb filmes és TV-s szerepek váltották egymást, azonban 2017 egyértelműen újabb fontosabb állomás Stevens karrierjében. Most debütál a FOX első X-Men-sorozata, a Légió, amelyben rögtön a címszerepet, a többszörös tudathasadásos mutánst alakíthatja, ami már a fantasztikus környezet nélkül is igazi jutalomjáték lenne egy tehetséges színésznek, erről az X-Men veterán, James McAvoy is tudna mit mesélni a Széttörve kapcsán. Mire pedig elérünk odáig, hogy megértsük Noah Hawley (Fargo) sorozatát, a mozivásznakon láthatjuk az év egyik leginkább várt filmjében (nem vicc!), A Szépség és a Szörnyetegben. Már amennyiben felismerjük ebben a faunra emlékeztető CGI és maszk rétegben a végefőcím előtt.
2017-ben további két filmje van még előjegyzésben: magát Charles Dickenst formálja meg egy életrajzi moziban (The Man Who Invented Christmas), amint a Karácsonyi ének című főművét alkotja meg (szereplőtársak: Christopher Plummer és Jonathan Pryce), valamint a Permisson című dramedyben ismét a barátnő, Rebecca Hall és Jason Sudeikis oldalán villogtathatja komikusi vénáját. 2018-ra edig egy thriller (Apostle) van előjegyezve számára, amelyben egy olyan férfit alakít, akinek a lánytestvérét egy szekta karmai közül kell kimenekítenie.
Ha a legjelentősebb szerepeit nézzük, akkor szembeötlő, hogy Stevens rendre olyan alakokat formál meg, akik nem azok, mint akinek elsőnek mutatják magukat és ez nem egyszer valamilyen pszichológiai defektus formájában manifesztálódik. Stevens ugyanakkor nem fordított hátat másik nagy szerelmének, az irodalomnak sem. Több mint 30 hangos könyvnek volt a narrátora, olyanoknak mint például a Hadak útján, vagy a Casino Royale (utóbbi kapcsán egyesek az új James Bondot látják benne), emellett 2011-ben barátaival közösen megalapította a negyedévente megjelenő The Junket nevezetű online folyóiratot, amelyben kezdő írók és költők művei jelennek meg, ezzel is bátorítva őket és egymást, ugyanis Stevens maga is a publikálók közé tartozik.