Nyár. Napfény, tengerpart, Szabadság, szerelem. Minden adott tehát a kiváló nyárhoz, amikor semmi sem számít, csak a Következő három nap. Azonban mindent el lehet rontani, például ha egy Buliszerviz-elő srác partyjába csöppensz, majd egy kicsit kirúgsz a hámból, és azok kapják rólad a Fülest, akiknek legkevésbé sem akartad elmondani, hogy nem a tervezett módon alakult az éjszaka. A legdühítőbb pedig az, hogy nem tudni, ki volt a Tégla, örülnék, ha megmondaná valaki, Különben dühbe jövünk a haverokkal. És akkor majd meglátjuk, igaz-e, hogy A fiúk nem sírnak.
Egy kicsivel később, a barátom és én is becsajoztunk. Teljes joggal, hiszen a haver egész nyáron csak arról az Egy lányról álmodozott. Így hát adott volt egy dupla randi, mit ne mondjak, Fantasztikus négyest alkottunk. Kiderült azonban, hogy A spanom csaja szerint a span Halálos Iramban erőltette a tempót, és a csaj nem szereti a túlzottan Vad vágyakat. így kapcsolatuk hamar véget ért. Pedig szerette ám azt a lányt mint a gyerekkori Ted macit. Azért ez elég Ronda ügy, főleg az a gyors távozás a Taxi-val esett rosszul kedves cimborámnak.
Az én kapcsolatom sem volt nagy életű, nem értük el a 9 és fél randit. 48 óra múlva azonban egy Szédületes éjszaka következett. Na jó, túloztam, az egész szórakozóhelyen jó, ha 8 nő volt, egyik sem valami szép látvány. Utoljára akkor buliztunk ilyen rosszat, amikor csak én kaptam meg a Felvéve pecsétet, amúgy minden ismerősöm az elutasítvát. Meg akkor, amikor ellopták a sörömet a Nyomorultak, pedig már nem adtak ki több piát. Nekem 8 most már, hogy hova menjünk, a lényeg az, hogy ne Céges buli legyen. Na jó, kivétel, ha ott van a bulin a Playboy Miss Márciusa.
Lépjünk is tovább. Kubában a tengerparton egy mojitot szürcsölgető napszemüveges, Aranypisztolyos férfiba botlottam. Egész jó arc volt, csak kicsit törpe, mondhatni, egy Hobbit. A csajokat nézegette a parton. Megkérdeztem, hogy hívják, azt mondja: a nevem Bond. Mondom én ezt nem hiszem el, így csak ennyit válaszoltam: a Nevem senki. Majd indultam a homokos partra, amikor Az Olsen banda elment mellettem. Na jó, ez csak vicc volt, irány a tenger, Le a cipővel. Elég jó felhozatal volt, gyengéim a latinák. A tetovált lányok azonban nem, de azokból is akadt dögivel. Igazából az egész tengerpartról csak a Bosszúállók hiányoztak, de ezt a hiányt kibírom.
Féltem, hogy a sombrerós, tequilázó, Revolvert használó Mexikóban nem lesz-e valamelyik ismerősöm Elrabolva, de aggodalmam fölöslegesnek bizonyult. Még veszélyhelyzet sem volt, hiszen egyikük száját sem hagyta el Sikoly. Pedig ez aztán Nem vénnek való vidék. Eltűnnek ám az emberek, Mint a kámfor. Mindennaposak a bandák közti összeÜtközések. Nem is értem, miért nincs itt Diktátor. Hagyjuk is Mexikót, lépjünk tovább. Kis hazánkba hazaérvén Fej vagy írással eldöntöttem, mit csinálok másnap. Mivel még fiatalok és Életrevalók vagyunk, irány Siófok. Minden helyen száz Casanova és még több csaj, akik finoman szólva: Éretlenek. Az azutáni 24 órában meg leplezik anyuci előtt, hogy Másnaposok.
Másnap igazi Trópusi vihar köszöntött ránk, a körítés pedig sok apró jéggolyó zuhataga, azaz Golyózápor volt. Mivel Féktelenül száguldozó Forma 1-es autókat augusztusban (már augusztus van?) nem láthattunk, inkább megnéztük az Álom.net-et. Vicc volt. Észak-Északnyugat felől tisztulni látszott az ég, ami jó hír volt. Sajnos a szél kicsit lealázta a házat, konkrétan a tető Lepattintva hevert szanaszéjjel. Nincs itt semmi keresnivalónk, gondoltuk, így mi lettünk Az utazók, akik elkezdik életük első Cool túráját. Sajnos mivel elütöttünk egy kb. akkora embert, mint Herkules, a túránk a Hetedik kilométeren véget ért. Herkules azonban nem adta könnyen magát, volt nála zseblámpa is, így a sötétben üldözött minket addig, míg ki nem fogyott a lámpájából Az ötödik elem.
Utána már csak haverom hangját tudta volna követni, aki ezt ordibálta: „Kapj el, ha tudsz.” Volt egy Ház az erdő mélyén, ahova horrorfilmes tapasztalataink miatt inkább nem mentünk be. Pár órányival arrébb volt egy tó, és egy Ház a tónál. Bementünk, egy kislány szüleivel együtt épp egy halat etetett. A hal neve Wanda volt. Mikor végre hazaértünk, elkezdtem egy szemrehányó mondatot: soha többé… azonban félbe szakítottak: „Soha ne mondd, hogy soha”. A minket kergető emberrel nem tudjuk, mi történt, de amekkora állat volt, már tuti, hogy Dr. Dolittle-nél van. Meg az összes Holló is, mert idén még egy hollót sem láttam.
Augusztus vége felé új sportba kezdtem, ez ám az igazi Csapat csere. A kosárlabda világából a zöld fűre tévedtem, ahol bizony nem Carter edzőé a pálya. Volt egy kis edzőtábor is, valahol vidéken, de erre jövőre nem megyek, ha lakhelyünk megint a Bővér szálló lesz. Mire hazaértem ebből a gyönyörűségből, hazaért a nővérem is, aki Velencében volt fél évig, tehát tudja, milyen Az olasz meló. Összeültünk egy családi kártyára is, ahol zsírozásnál mindig enyém volt a Tök alsó, BlackJacknél meg gyakran mondhattam ezt: „Megint 17”. Nővérem szerint az olaszok lusták, nem olyanok, mint a Robotok. Amúgy Thomas a gőzmozdonnyal jött haza, de majdnem a Polar Expresszre szállt fel.
Öcsém mesélte, hogy az évnyitó napján látott egy lányt Mezítláb a parkban, aki kézben vitte túl magas sarkú magas sarkúját, aminek letört a magas sarka. Szeptember elején pedig elárasztották a Facebookot a „holnap suli”-val kezdődő bejegyzések, amikre a válaszok 90%-a ez volt: „Pofa be”, „Ne légy barom”. Öcsém mesélte, hogy Az új fiú az osztályában első nap lerendezte a kötözködő konkurenciát, ez így van rendjén. Más kérdés, hogy ezt úgy tette, hogy meghackelte a gépüket, nem kicsit Kocka tehát a srác. Ősz van. Ősz van a világban, ezért Ősz New Yorkban is van. Rögtön egy botránnyal kezdődött az év, ez pedig egy politikai vita, az azerbajdzsáni Kiadatás. A forró nyár végeztével pedig kijelenthetjük: messze még a Jégkorszak.