Las Vegasban csap össze magyar idő szerint hétfő hajnalban a Kansas City Chiefs és a San Francisco 49ers. A Super Bowl hete Amerikában másról sem szól, mint a nagy meccs felvezetéséről, és ez természetesen most sem volt másként. Mindenki azt találgatja, hogy Patrick Mahomes vagy Brock Purdy vezeti diadalra a csapatát, na meg persze, hogy Taylor Swift odaér-e a meccsre.
Ha félre is tesszük a viccet, az azért ebből is jól látszik, hogy a médiának közel sem csak a sportos része figyel az eseményekre. A legnagyobb színészek és rendezők készítenek Super Bowl-reklámokat, de Hollywood egész estés alkotásokat is szentelt a sportágnak. Ezek közül ajánlunk most ötöt, némi ráadással.
Jerry Maguire - A nagy hátraarc (1986)
Máris csalunk egy kicsit, hiszen egy olyan filmmel indítunk, amely nem konkrétan a futballpályán és még csak nem is az öltözőben játszódik. Cameron Crowe (Majdnem híres, Vanília égbolt) alkotásában Tom Cruise egy olyan menedzsert alakít, akinek az életében minden megvan: siker, pénz, csillogás, befolyásos barátok. Ám rá kell döbbennie, hogy ez a látszatélet egy pillanat alatt összeomolhat. Crowe tökéletesen ábrázolja a sportvilág és a showbiznisz összefonódását, mindkét szféra pózait, miközben egy mélyen emberi történetet mesél el Tom Cruise remek alakításával.
Mindent a győzelemért (1993)
Klasszikus underdog sztori jól ismert színészekkel. Rudy Ruettiger (Sean Astin, mindenki kedvenc Csavardi Samuja) már gyerekkorában elhatározta, hogy futballsztár lesz. Annak ellenére, hogy erre semmilyen fizikai adottsága nem predesztinálja. Nem véletlen, hogy a közeg hamar megpróbálja felzabálni őt, ám Rudy csak nem enged. David Anspaugh filmje nem is lehetne ennél amerikaibb, ám nem tekinthető kudarcnak, mert a sport egy klasszikus, sosem unalmas tanulságát fogalmazza meg: itt mindenki egyenlő, senkit sem lehet leírni.
Minden héten háború (1999)
Az egyik leghíresebb sportfilm és nem csak az amerikai focis mozikat nézve. Al Pacino beszéde önálló mémmé vált, olyannyira, hogy tudok olyan sportolókról, akik meccsek előtt ezzel szoktak hangolódni. Az alaphelyzet itt is rendkívül egyszerű: adott egy edző, aki már nincs a csúcson. Ezt mindenki látja körülötte, egyedül ő nem, mert ő még ragaszkodik a régi értékekhez. Al Pacino természetesen szenzációsan alakítja a sok tűz közé szoruló edzőt, Oliver Stone pedig pont olyan filmet forgatott, mint amilyet tőle várnánk: szinte halljuk a háttérben az amerikai himnuszt, majdnem túl sok a pátosz, de nem tudjuk nem nézni.
Péntek esti fények (2004)
A magyar címfordítás egy újabb áldozata, ugyanakkor az is igaz, hogy az eredeti Friday Night Lights jelentését nehéz visszaadni (az NFL-ben gyakran a napokkal jelölik a meccseket és ezek külön brandet alkotnak, mint a Thursday vagy a Monday Night Football). Ezúttal Odessába, egy texasi kisvárosba látogatunk el, ahol az élet kiáltástanaul unalmas, egészen addig, míg pályára nem lép a középiskola focicsapata. Mindenki bajnoki címet vár az együttestől, ám ez nem lesz egyszerű, mivel lesérült a legfontosabb játékos. Peter Berg filmje tökéletesen ábrázolja, hogy mennyire fontos lehet egy közösségnek a sport, hogy segíthet bizonyos ellentétek elsikálásában, ráadásul egy remekül játszó Billy Bob Thornton szórakoztat minket a főszerepben.
A szív bajnokai (2009)
Egy nagyon sokat vitatott film, aminek a valóságalapját rengetegen megkérdőjelezték. Valóban le kell szögezni, hogy egy klasszikus Oscar-mágnes filmről van szó, ami meg is hozta a díjat annak a Sandra Bullocknak, aki egyébként karrierje alapján nyilván meg is érdemelte az elismerést. A hajléktalan fiúból futballsztárrá váló Michael Oher története sokakat megihletett, még akkor is, ha talán a kelleténél didaktikusabban hozza felszínre az amerikai közélet kurrens témáit.
Így jártam anyátokkal: A hétfő esti meccs (2005)
Listánk végére egy ráadás, egy sorozatepizód a 2000-es évek egyik legnépszerűbb szitkomjából. Az Így jártam anyátokkal gyakran szentelt epizódot különböző ünnepeknek, így sorra került Ted Mosby kedvence, a Super Bowl is. Kedvenc csapatunk egy temetés miatt nem tudja élőben követni a döntőt, ezért felvételről akarják nézni, de úgy, hogy senki ne tudja meg az eredményt. Végül ez persze nem jön össze, de kiderül, hogy nem is ez a lényeg, hanem hogy együtt nézzük. Az Így jártam anyátokkal epizódja tökéletesen példázza, hogy milyen rituálék kapcsolódhatnak egy meccshez.
