Maximális fordulatszámon dolgozik a nosztalgiajárat és a múltidézés jelen sorok írásakor, hiszen egy olyan filmről írom a 20 éves visszatekintést, amely 2001-ben egy akkor 12 évvel ezelőtti meghatározó jelenségre reflektált. Frissen újranézve a filmet azonban továbbra is tartom, hogy a Moszkva tér az egyik legjobban sikerült magyar film, amely számomra örök kedvencként és meghatározó alkotásként él tovább a hazai filmgyártás szereplői között. Így hát a film huszadik születésnapján megérdemelten jár Török Ferenc filmjének ez a néhány kedves bekezdés, akik pedig esetleg nem látták még, azokat bátorítanám, hogy tegyenek vele egy próbát.
Számtalan gondolat jut eszembe a Moszkva tér kapcsán, ezek közül most az egyik egy új agymenésem, hogy a film igazából egyfajta "magyar Skins"-ként is tökéletesen funkcionál. A Skins-ben ugyan én soha sem találtam politikai áthallást, de ez igazából a Moszkva térre sem teljesen igaz. Mindkettő középpontjában önfeledt fiatalok állnak, akik a maguk módján próbálják átvészelni az érettségi időszakot bulizással, csajozással, az új kocsival és persze valami könnyű pénzszerzéssel. A Moszkva tér csodája igazából szerintem abban rejlik, hogy egyszerre elképesztően korhű és időtálló is: apró villanásokban és dialógusokban betekintést nyerünk ugyan a '89-es rendszerváltás legfőbb eseményeibe, de a karakterek számára ez "hót érdektelen" és, bocsánat a vulgáris, de tűpontos kifejezésért, sz*rnak ők bele nagy ívről, mi történik épp az országban. Ők csak le akarnak érettségizni minél egyszerűbben és szórakozni egyet, talán még utoljára (hisz ugye "pillanatokon belül süllyedünk"), mielőtt belevágnak a ballagási beszédekben unalomig járatott NAGYBETŰS ÉLETBE. Nyilván teszik ezt egészen másképp, valamint persze olyanok is akadnak a megismert diákok között, akik nyílt szemmel figyelemmel követik a politikai színteret - de a hangsúly nem rajtuk van, hanem...
Petyán. Az orosz jelenlét igazából nemcsak a háttérben húzódó politikai vonatkozásban, hanem bizonyos szinten karakterábrázolásban is tiszteletét teszi, hisz Petyára gondolhatunk úgyis, mint egyfajta csinovnyik archetípusra. Ő a "felesleges" ember, akit nem igazán érdekel semmi, mások által fontosnak titulált része az életnek (érettségi, politika), neki egy dolog számít: hogy ne legyen abban a fránya hamburgerben csalamádé. A film záró epilógusa telitalálat egyébként, tökéletesen összefoglalja a klasszikus magyar mentalitást és a Petyához hasonló fiatalok életérzését ("Velem mi van? Semmi.") vagy prioritásait.
A film java részében Petya egy eléggé sodródó, passzív főhős, ami miatt sokaknak talán antipatikusnak tűnhet. Viszont a film végére ő is átesik egy olyan változáson, amely végül - legyen bármi is a sorsa a karakternek a későbbiekben - ráébreszti, hogy saját magának kell kezelésbe vennie az életét. Utóbbira remek példa a hajós jelenet az ofővel és a kulcsmondat, amit szerintem jó páran hazavittünk üzenetként egykoron: "Kisfiam, te egy pöcs vagy." Zsófi felkeresése Párizsban vagy a Kiglerhez hasonló barátok hátrahagyása ráadásul mind-mind olyan valós és ismerős élmény, amikhez hasonlót egykoron mind átéltünk.
Nem tudom, igazából nincs túl sok dráma és konfliktus a filmben, inkább csak életszerű pillanatokból és szemelvényekből építi - az egyébként díjnyertes SZFE-s vizsgafilmjét - Török Ferenc. Csakhogy teszi ezt az író-rendező olyan természetes realizmussal, hogy valahogy a főhőshöz hasonlóan mi is könnyedén sodródunk a 90 perces játékidő alatt. Petya szerepére Karalyos Gábor tökéletes választás volt minden téren, szerintem mindannyian ismertünk olyan karaktert a középiskolás éveink során, mint ő. A színész egyébként később inkább színházi szerepeket vállalt, de feltűnt a Barátok köztben is - először Kertész Géza szerepében (Németh Kristóf sérülésekor ugrott be), utána pedig Somogyi Leventeként. Néhány kisebb élőszereplős jelenlétet is vállalt ugyan az utóbbi időkben, illetve én a mai napig reménykedem benne, hogy visszatér még komolyabb filmes vagy sorozatos szerepekben is. Szabó Simon is itt alakította ki egyik első szerepe, Royal személyében a később eljátszott karaktereinek az alapját, valamint Balla Eszter is itt kezdte meg pályafutását Zsófiként - hogy aztán két évvel később Szofiként már a Kontrollban térjen vissza.
Habár adott néhány ötletet a friss újrázás, záró gondolatként már jó ideje tudom, mit szeretnék írni. Általánosságban 10-ből 9 remake szerintem teljesen felesleges és legtöbbször eleve olyan alkotásokhoz nyúlnak, ahol az eredeti matéria nem igazán alkalmas arra, hogy újból elővegyék. Viszont úgy gondolom, pont a Moszkva tér lehetne az az ominózus egy a tízből. A fiatal generációk számára is készülhetne egy olyan film, ami a ma, némileg megváltozott helyzetet mutatja be a maga módján - viszont ugyanazzal a hasonló mentalitással. Rendszerváltás helyett lehetne igazából bármilyen politikai vagy társadalmi kérdéskör a háttérben, Petyák, Kiglerek, Royalok, Csömörök, Zsófik és Ságodi doktorok pedig ugyanúgy ott élnek ma is körülöttünk. Tuti akad olyan is, aki ugyan a csalamádét nem, de pl. utálja a paradicsomot a Burger Kingben.
És ha már reboot, és - némileg - változó idők, a címe is lehetne simán... Széll Kálmán tér.