Gigászi évértékelő 2013 – TomPowell

Top 20: míg tavaly komolyan kellett szelektálnom, hogy mi kerüljön a 25-ös listámra (és egy film értékelése sem volt 80% alatti), addig idén már annak is örültem, hogy ez a húszas szám összejött.   20. Dredd: sokat gondolkoztam az utolsó helyezetten, végül a törvény és rend megtestesítőjére esett a választásom, mert kis pénzből és egy egyszerű alapkoncepcióból kihozta a maximumot. És pont ennek a filmnek nem akar összejönni egy folytatás. 19. Gyilkos Joe: Williem Friedkin nem hogy nem felejtett el rendezni, méghozzá egy igazán színvonalas, ugyanakkor nagyon is beteg humorú filmmel állt elő, de Matthew McConaughey-ből is visszahozta a régóta benne szunnyadó színészi tehetséget. És az is biztos, hogy nem mostanában fogok a KFC-nél enni. 18. Django Elszabadul: Tarantino újabb műfaji kavalkádja már egyértelműen túl van beszélve, de az exvideótékás zsenialitása a karaktereken és a szövegeken még mindig érződik. 17. Zero Dark Thirty -  A Bin Láden hajsza: Kathryn Bigelow ismét bizonyítja, hogy férfiakat megszégyenítően bevállalós rendező, valamint azt, hogy a világ legnagyobb terrorista vezérének az elkapása teljes embert kíván. Legyen az férfi vagy nő.  16. A Wall Street farkasa: Scorsese még így nagypapakorban is a fiatalokat megszégyenítő módon telve van energiával. Noha filmjéből jócskán tudott volna kurtítani, az a mennyiségű geg áradat, amit az arcunkba kapunk, egyszerre derít minket jókedvre és támaszt bennünk szánalmat szereplői iránt. 15. Transz: Danny Boyle (ego) trippje talán a kelleténél fordulatosabb, viszont pont ebből, valamint főszereplő triójából adódóan a figyelmünket végig leköti. Nem is akárhogy. 14. Hajsza a győzelemért: nem kis teljesítményre vall Ron Howard-tól, hogy az általam általában csak altató gyanánt használt Forma 1-ből és annak két legendás alakjának párviadaláról ilyen izgalmas filmet tudott kihozni, ráadásul egy végre pörölyhajító üzemmódból kikapcsolt Hemsworth-el. 13. A hallgatás szabálya: van, hogyha valami régi vágású, ugyanannyira jól tud esni ebben a túlhajszolt filmiparban, mint valami friss. Redford filmje pedig abszolút ilyen, az év egyik legjobb castingjával az élen. 12. Philips Kapitány: A Bourne-Ultimátum és a Zöld Zóna akcióközpontúsága után már kezdtem lemondani Paul Greengrassról, de ismét bebizonyította, hogy a feszültségkeltés egyik legnagyobb mestere jelenleg ő.  11. Mellékhatások: Soderbergh utolsó (mozifilmes) rendezésében ismét bebizonyította, hogy minden műfajban képes helytállni, nem is akárhogy.   10. A nyár királyai: szívmelengető coming of age történet, amely nem találja fel a spanyolviaszt, sőt, kissé meg is bicsaklik, de meglepő természetességgel beszél a kamaszlétről. 9. Családi üzelmek: vígjátékot készíteni könnyű. Jó vígjátékot készíteni viszont bitang nehéz, de ez szerencsére az utóbbi, melyben a diszfunkcionális (ál)családról menet közben nem csak az derül ki, hogy rém viccesek, de minden szabadszájúságuk ellenére szerethetőek és összetartóak is. 8. Az Éhezők Viadala – Futótűz: az első részhez viszonyítva talán csak a szív lett benne kevesebb, minden más téren kijavította (egyébként sem gyenge) elődje hibáit, ezzel egy ígéretes franchise reményével kecsegtetve továbbra is minket. 7. Az Acélember: a felrótt hibák jórészét nem vitatom, számomra is minden egyes újranézéskor veszít erejéből, de a legistenibb szuperhős emberibbé tétele és a gigászi rombolda párosítása mégis ígéretes alapokat tett le egy (újabb) leendő filmes univerzumhoz. 6. Mielőtt éjfélt üt az óra: a nemes elődöktől talán kicsit elmarad, miután szembesülünk azzal, hogy az első két rész álmodozásai miképpen foszlanak szét, de a Delphy-Hawke-Linklater trió még mindig meglepő őszinteséggel tud beszélni a párkapcsolatokról és a szerelemről. 5. Időről időre: Richard Curtis hattyúdalában a rá jellemző negédes angol bájjal beszél nem csak szerelemről, hanem családról és apa-fiú kapcsolatokról is. Bill Nighy pedig a világ legcoolabb filmes apukája. 4. A vadászat: egy film, amely ismét bebizonyítja, hogy az embernél nincs rosszabb és ostobább lény a Földön, és pont ebből kifolyólag, megnyugvásra se lelhet senki. Mads Mikkelsen pedig most is zseniális. 3. Sötétségben – Star Trek: kevésbé szerethető, mint 2009-es elődje, de történetben, látványban és főgonoszban mindenképpen a sorozat legjobbjai között van, még ha a Trek filozófiát ismét feláldozza némiképp az akció oltárán. 2. Fogságban: hihetetlenül nyomasztó és depresszív, ugyanakkor végig feszült és izgalmas, hibátlan színészekkel és érdekfeszítő történettel. 1. Gravitáció: Nem volt kétséges, hogy Cuarón újabb mesterműve diadalmaskodjon, és nem csak ebben az évben, hanem akármelyik másikban is komoly eséllyel pályázhatott volna erre a címre, ez az egyértelmű szimbolikával átszőtt, mégis látványos és izgalmas, remek színészi alakításokkal taglalt mestermű.

  Botton 10: ebből viszont igen nehéz volt azt a bizonyos 10-et összehozni, de leginkább abból a szempontból, hogy minden hollywoodi szenny, ami tavaly a képünkbe ömlött ráférjen erre a listára.   10. Riddick: második nekifutásra sem sikerült egy valamire való filmes univerzumot köríteni főszereplője köré, még úgy sem, hogy az első rész cselekményét próbálja másolni. 9. Harcban élve: az, hogy egy Jason Statham film nem kiemelkedő még nem feltétlenül baj. Az, hogy ez elsősorban Sylvester Stallone 20 évet megkésett szkriptjétől van, amihez még egy James Franco is asszisztál, már annál inkább. 8. Die Hard: Drágább, mint az életed: a fene se hinné, hogy egy Die Hard filmet ellehet szúrni, de John Moore és Skip Woods ezt sikeresen bebizonyította (remélem, ez után egyikük se kap munkát), míg Willis unott pofával gyalázza azt a karaktert, ami híressé tette. 7. A Végzet Ereklyéi: Csontváros: egy mindenhonnan összelopkodott újabb young adult fantasyből evidens, hogy tehetségtelen készítőkkel nem lehet valamire való filmet készíteni, még ha a mellékszerepekben a rutinos színészek próbálják is menteni a menthetőt. 6. A Föld után: az, amit a pár éve még pénzmágnesként funkcionáló Will Smith a fiával (és a nézővel) tesz, ennek a filmnek nem nevezhető valaminek a kedvéért, az már több mint visszataszító, pláne, hogy ehhez még Shyamalan is asszisztál. 5. Vakszerencse: amikor egy filmet nézve az jut eszedbe, hogy a készítők pénzmosási és nyaralási szándékkal utaztak a trópusokra. Mert azt nehezen tudom elhinni, hogy a The Lincoln Lawyer rendezője a „színészekkel” együtt nem találta a forgatókönyvet. 4. Másnaposok 3: a „Hogyan nyújtsunk egy 1 filmes ötletet, mint a rétestésztát – 2. fejezet”-ben a készítők hallgattak a kritikákra (Csoda!), és megpróbáltak valami újjal, ezzel együtt minden fajta viccet nélkülöző valamivel előrukkolni (Katasztrófa!). 3. G.I. Joe: Megtorlás: ha valaki korábban Justin Bieber koncertfilmeket, meg Step Up-ot rendezett, az ne dirigáljon akciófilmet, még ha az kőbuta is. Egymásra hányt, látványos, de súlytalan akciók, menőnek szánt, gyenge dialógusok és béna színészek. 2. A burok: Stephanie Meyer teste felett is átvehetné már az irányítást valami értelmes földönkívüli lény, mert míg az Alkonyat sztoriknak voltak értékelhető pillanataik, addig itt már ez sem mondható el. Az viszont érthetetlen a számomra, hogy Andrew Niccol (Gattaca, Fegyvernepper) hogyan süllyedhetett idáig. 1.Nagyfiúk 2.: Adam Sandler minden évben képes rácáfolni arra, miszerint nincs lejjebb. Gusztustalan „poénok”, nulla (azaz NULLA) történet, és zéró színészet.

  Kellemes meglepetések  5. Végjáték: valójában egy elég közepes alkotás, de az alapanyag és a színészek együtt vannak annyira erősek, hogy kellemes filmélményként emlékezzek rá. 4. Pain & Gain: Michael Bay stílusa talán még sohase állt jól ennyire filmnek (és ehhez még óriás robotok és robbantások sem kellettek), még úgyis, hogy sokszor azt se tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. 3. Démonok között: horrorban újat mutatni már nem lehet, de a régi panelekből szórakoztató darabot kihozni is nehéz. Ennek sikerült. 2. Feledés: többszöri megtekintésre igencsak kijönnek a logikai hibái, de a sajátos atmoszférája miatt nem feltétlenül merül feledésbe. 1. Családi üzelmek: gondoltam, hogy jó lesz, de nem hogy ennyire. Egy vígjátékon sem röhögtem ennyit, az elmúlt évben.

Csalódások: filmek, amelyek minimálisra redukált elvárásaimat is képtelenek voltak teljesíteni. 3. Z világháború: az, hogy nem lett olyan rossz, mint lehetett volna, még nem jelenti azt, hogy jó is lett. 2. G.I. Joe – Megtorlás: az első rész is agyatlan volt, de nem annyira, hogy utána még az orvosok sem tudtak visszahozni az agyhalálból. 1. Die Hard – Drágább, mint az életed: egy neves legendárium nem csak egyszerű meggyalázása, hanem levizelése, felgyújtása, elásása, átgázolása rajta úthengerrel, sóval behintése majd megátkozása és háromszori leköpése.

  Filmek, amikkel nem tudtam mit kezdeni: 5. Tűzgyűrű: bivaly látványos, a maga módján szórakoztató, de mégse tudtam lemenni abba a 8 éves forma gyerekbe, amibe kellett volna, mert Del Toro megelégedett a karakterisztikában a Transformersek szintjével, azt pedig a felnőtt énem nem vette be. 4. The Master: Itt egyértelműen pozitív a mérleg nyelve, de mint Anderson legtöbb alkotása, ez is hajlamos megfeküdni az ember gyomrát, és vagy 10 évig vegetálni, mielőtt újra megkóstolná. 3. Coming out: a szándék mindenképpen nemes, hogy egy olyan témáról beszéljünk, amitől itthon ódzkodnak, azonban a megvalósítás az bántóan elnagyolt és otromba, a film minden (technikai) pozitívuma ellenére. 2. Csak Isten bocsáthat meg: hasonlóan a The Master-hez, Refn újabb műve is inkább tetszetős, amely minél előbb magára hagyja a nézőt, hogy az maga értelmezhesse a véres látottakat. 1. A jogász: sok szempontból irritáló a film (pl. minden egyes szereplő a legutolsó statisztáig kinyilatkozik valamit), viszont a castingnak, valamint McCartney sajátos nyelvezetének és az ismét csúcsformában lévő Ridley Scottnak hála mégis maradandó élmény. Kinek így, kinek úgy.

Bűnös élvezetek: +1. A magányos lovas 5. Halálhegy: A Dyatlov-rejtély 4. Támadás a Fehér Ház Ellen 3. Gengszterosztag 2. Erőnek erejével 1. Boszorkányvadászok

Akik hiányoztak: filmek, amelyeket moziban kellett volna látnunk, de csak DVD-n jelentek meg (már ha egyáltalán).   Túl a fenyvesen Ritka jól összerakott, családokon és generációkon átívelő dráma, az utolsó színészig remek alakítással. Valahol nem is csodálom, hogy nálunk csak DVD-n jelent meg, mivel a Blue valentine rendezőjének és Ryan Gosling újabb közös filmje nem könnyű darab, de az biztos, hogy feledhetetlen.

Frankenweenie – Ebcsont beforr Tim Burton hivatalosan is visszatért (hogy csak ideiglenesen, az még kérdéses), de kétségtelen, hogy a stop-motion animációk jelenlegi nagymestere ő, amihez tökéletesen passzol az ő szürrealista stílusa. Egykori kisfilmjének egészestéssé dagasztása pedig csak jót tett az alapanyagnak, ugyanis a szokásos magány, valamint barátság témájának körbejárása mellett a finálé egy zseniális horror geek showba torkollik.

Doctor Who: The Day of the Doctor Ugyan ez egy sorozat évfordulós jubileumi része, de számos országban a TV-premierrel egybekötött mozibemutató is lezajlott, nem semmi marketinggel megtámogatva, ami igazi geek eseménnyé avanzsált és nem is hiába: a jelenlegi showrunner-t, Steven Moffat-et (Sherlock) sok mindenért lehet szidni az elmúlt pár évadban, de az évfordulós rész valóban egy olyan, a rajongóknak címzett szerelmeslevél volt, hogy arról akármelyik film franchise sokadik része példát vehetne. Ha lett volna olyan 75 perces film, amit moziban néztem volna tavaly, akkor az ez.

Legjobb színészi alakítás  +1 Tom Hanks a Philips Kapitányban 5. Daniel Brühl a Hajsza a győzelemértben 4. Jake Gyllenhaal a Fogságbanban 3. Michael Douglas a Túl a csillogásonban 2. Sandra Bullock a Gravitációban 1. Leonardo DiCaprio, amiben csak játszott

Legrosszabb színészi alakítás 5. Johnny Depp – A magányos lovas 4. Jaden Smith – A Föld után 3. Liam Hemsworth – Paranoia 2. Bruce Willis – Die Hard: Drágább, mint az életed! és G.I. Joe: Megtorlás 1. Jonathan Rhys-Meyers – A Végzet Ereklyéi: Csontváros

Kellemes meglepetés: színészi alakítás +1. Scarlett Johansson a Don Jonban 5. Rooney Mara a Mellékhatásokban 4. Mathhew McCounaghey a Gyilkos Joe-ban 3. Chris Hemsworth a Hajsza a győzelemért-ben és a Thor: Sötét világban 2. Hugh Jackman a Fogságban 1. Asa Butterfield a Végjátékban

Top 10 (+1) Gonosz 10. Killian (Guy Pearce) – Vasember 3 9. Earl (Bill Paxton): 2 kaliber 8. Voz (Mel Gibson): Machete gyilkol 7. MaMa (Lena Headey): Dredd 6. Kruger (Sharlto Copley): Elysium – Zárt világ 5. Stephen (Samuel L. Jackson) – Django Elszabadul 4. Malkina (Cameron Diaz): A jogász 3. Zod tábornok (Michael Shannon): Az Acélember 2. John Harrison és Smaug (Benedict Cumberbatch): Sötétségben – Star Trek és A hobbit: Smaug pusztasága 1. Snow elnök (Donald Sutherland): Az Éhezők Viadala: Futótűz

  Legjobb Karakter 5. Joe (Matthew McConaughey) – Gyilkos Joe 4. Smaug (Benedict Cumberbatch) – A hobbit: Smaug Pusztasága 3. Harry (Tom Hollander) – Időről időre 2. Crystal (Kristen Scott Thomas) – Csak Isten bocsáthat meg 1. Biaggio – A nyár királyai

Top 3 cameo +1. Peter Jackson – A hobbit: Smaug pusztasága 3. Chris Evans – Thor: Sötét világ 2. Ian McKellen és Patrick Stewart – Farkas 1. Jason Statham – Halálos Iramban 6.

Legjobb jelenetek 10. A rajtaütés – Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza 9. A landolás – Kényszerleszállás 8. Családi vacsora – Gyilkos Joe 7. Járókelők likvidálása – Jack Reacher 6. Anya a földbe tiporja fia maradék önbecsülését is – Csak Isten bocsáthat meg 5. Szex a kocsival – A jogász 4. Látogatás a templomban – A vadászat 3. Apa és fia búcsúja – Időről időre 2. Vonatos finálé Rossini zenéjére – A magányos lovas 1. A vágás nélküli nyitány – Gravitáció

  Legviccesebb momentumok: 5. A szállodai jelenetsor – Dől a Moné 4. Randevú és rénszarvas nyugtató csodálatos kombinációja – Gru 2. 3. Beszélgetés a konyhában – Coming out 2. „Anya-lánya” csókoktatás – Családi Üzelmek 1. Beszállás a kocsiba – A Wall Street farkasa

Legjobb/Legviccesebb idézetek „Azt mondják kétszer halunk meg. Először, mikor a levegő elhagyja a testünket, másodszor pedig mikor az utolsó személy, akit ismertünk, kimondja a nevünket.” – Született gengszterek   „- Mit láttál? - Gyors voltam. Semmit.” – Vasember 3.   „- Muszáj ellazulnod. Kivered? - Hogy kiverem e? Igen. - Hányszor egy héten? - Hát, háromszor… háromszor, talán négyszer. - Rendben, emeld ezt a számot, mert ez kezdőnek számít ebben a szakmában.” – A Wall Street farkasa   „- Érezted már magad ennyire férfiasnak? - Nem tudom. Nem tudom magam úgy elképzelni, mint akinek van neme.” – A nyár királyai   "- Szóval, milyen frizurát szeretne? - Hát... valami olyasmit, ami azt sugallja, hogy minden nap hajnalban kelek, másfél órát autózom a fos munkahelyemre, ahol a kretén főnököm elvárja, hogy egész nap nyalogassam a golyóit, én pedig megteszem, mert mindent meg akarok adni a hálátlan, dög gyerekeimnek, és a tepsi seggű feleségemnek, mindaddig, amíg bátorságot nem gyűjtök, és fejbe nem lövöm magam. (Vendég a háttérben a fejére mutat): - Ez az." – Családi üzelmek

  Legrosszabb jelenetek: itt nélkülöztem a rangsorolást, mert mindenképpen pocsék részei voltak a filmeknek. - A rosszfiú táncra perdül – Die Hard – Drágább, mint az életed - Megcsörren az a rohadt telefon – Z világháború - Jelzőpisztollyal a kaiju ellen - Tűzgyűrű - Látványos finálé minden idők leghosszabb kifutópályáján – Halálos iramban 6. - A Nagyfiúk 2. akármelyik jelenete

  Az év WTF momentumai: olyan részei a filmeknek, amiken valamilyen okból kifolyólag a kelleténél jobban kitágultak a pupilláim, és utána úgyis maradtak.

Dom egy rögtönzött akcióval a levegőben elkapja Lettyt (Halálos Iramban 6.) Oké, a finálé a több mérföldes kifutópályával is már elég rajzfilmszerű, de ez a rögtönzött mátrixozás verhetetlen, pláne, hogy Dom ekkora csattanás után még annyira sem (mű)macsó, hogy felszisszenjen.

A Mandarin csavar (Vasember 3.) Én azok közé tartozok, akiknek bejött, mert ebben a filmes univerzumban csak így lehetett komolyan venni a figurát (amit remélem, nem másítanak meg a későbbiekben), plusz adott az egész médiának egy nagy fricskát, de ez nem változtat a tényen, hogy ehhez el kellett pazarolni egy Ben Kingsley-t.

Peter Capaldi, mint W.H.O. Doktor (Z világháború) Mondhatni a sors furcsa fintora, hogy a brit sorozatszínész itt egy doktort játszik, hogy pár héttel később kihirdessék, miszerint ő az újdonsült Doktor a britek Guiness rekorder kultsorozatában, a Doctor Who-ban.

A Backstreet Boys visszatér (Itt a vége) Kétségtelen, hogy a film megírása közben elfogyhatott pár vicces cigi (már ha volt ilyen, és nem úgy dobták össze, mint az Ananász expressz 2-t), de a legtöbb dzsanga ennél az ötletnél üthetett be igazán, amibe az egykori fiúcsapat simán belement.   Az év legjobb operatőri munkái: ezekről kénytelen vagyok megemlékezni, annyira beleégtek a retinámba a képeik. 3. Bojan Bazelli - A magányos lovas

2. Roger Deakins – Fogságban

1. Emanuel Lubezki – Gravitáció

  Az év szinkronjai 5. Django Elszabadul 4. Szemfényvesztők 3. Az Acélember 2. A hallgatás szabálya 1. Családi üzelmek

  Az év szinkronszínészei +1. Helyey László minden olyan szinkronban, aminek emelte a fényét. 3. Széles Tamás: Az Acélember (Michael Shannon) 2. Haás Vander Péter: A hobbit – Smaug pusztasága (Benedict Cumberbatch) 1. Anger Zsolt: Családi üzelmek (Jason Sudeikis) és Sötétségben – Star Trek (Benedict Cumberbatch)

  Az év sztárja: Benedict Cumberbatch Nem lehetne azt mondani, hogy filmjei minden esetben kasszát robbantottak volna, de kétségtelen, hogy Sherlock-nak minden egyes megmozdulását nagy figyelemmel kísérték a rajongók éppúgy, mint az ítészek, elvégre kevés olyan hűvös, mégis megnyerő brit eleganciával és tehetséggel rendelkező színész van jelenleg, mint Mr. Cumberbatch. Soha rosszabb évet!

  Akik hiányozni fognak: Paul Walker James Gandolfini Dennis Farina Peter O’Toole Koroknay Géza Ray Harryhausen Roger Ebert

Oldalak: 1 2