Kevés sorozat mondhatja el magáról, hogy egy idő után nem válik önismétlővé és kiszámíthatóvá. Ez alól sajnos Darren Starr showjának harmadik évada sem kivétel, mégis, a történetben és a szereplőkben van annyi báj és kellem, hogy az ember elnézi ezt. Hiszen az első két évadban megszerettük őket: a rettenetes ruhákban mutatkozó főhősnőt, a Savoir undok, mégis oly imádni való főnőkasszonyát, Sylvie-t, az angyalarcú séfet, Gabrielt és a se veled-se nélküled kapcsolatban vele élő szöszi Camille-t, aztán Alfie-t, aki még mindig Coopernek hívja Emilyt, és a két bokóhás meleg kollégát, Lucot és Julient, akik ebben az évadban mintha egy kicsit több teret kaptak volna. Miattuk nézzük az új epizódokat, miattuk vagyunk kíváncsiak, vajon mi lesz Gabriel étterem-álmával, hazamegy-e Emily, bedől-e a Savoir, vagy hogy mi lesz a hisztérikus Pierre-rel.
Az új évad középpontjában ezúttal a Savoir életben maradása, valamint Gabriel (Lucas Bravo) és Camille (Camille Razat) kapcsolata áll. Bár végig látjuk és tudjuk, a fiatal séf szíve valószínűleg még mindig Emilyért dobog, ő mégis régi barátnője mellett él, és látszólag a munkába temetkezik. Vagy Emily mellett is folyton csak dolgozna és kizárólag éjjel, aludni járna haza?
Az előző évad végén történt fogadás értelmében (miszerint sem Emily, sem Camille nem jön össze Gabriellel) Emily Alfie (Lucien Laviscount) mellett dönt, és úgy tűnik, lassacskán bele is szeret, bár vannak pillanatok, amikor látjuk, neheztel Camille-re, aki megszegte a megállapodásukat. Ugyanakkor kettejük közt tagadhatatlanul megvan a kémia, és Alfie rokonszenvesebb és szexibb, mint valaha.
De Emily Cooper nem az a fajta lány, aki ha kudarc éri, a kardjába dől, így inkább a munkájára koncentrál(na), ha nem lenne benne annyi empátia. Mert hogyan mondja meg Madeline-nek, a szülés előtt álló amerikai főnökének (Kate Walsh), hogy lelép a cégből kiváló Sylvie-vel (Philippine Leroy-Beaulieu) és a csapatával? Az alapkonfliktus tehát máris felvázolódik és pontosan úgy folytatódik, ahogy sejtjük. De Emily Cooper, mint mindig, úgy most is talpra áll, és újra bebizonyosodik, ez a lány arra született, hogy szárnyalni kezdjen minden cég, amivel csak foglalkozni kezd. Ez persze egy kicsit sem életszerű, de megbocsátható, hisz ez a sorozat sosem a realisztikus történetmesélésre, sokkal inkább a tündérmesébe illő Párizsi idillre koncentrált.
A harmadik évad számomra legkedvesebb karaktere Mindy (Ashley Park), akit eddig is kedveltem, de most olyan szexi és annyira meseszépen énekel, hogy öröm volt hallgatni. Dua Lipa és Lady Gaga számai talán még sosem szóltak ilyen szépen idegen előadó torkából, mint ahogy ő énekelte a dalaikat, és mesés volt az előadásmódja, szerethető a karaktere - és a sorsának alakulása. Mindy kapcsolata ugyanis komoly erőpróbán megy keresztül: őt számos helyre hívják, de szerelmére, Benoit-ra (Kevin Dias) nincs igény, pedig ő is szépen énekel és jól gitározik. De felemelkedhet-e Mindy csillaga úgy, hogy a társa fénye közben kihuny?
És ekkor felbukkan valaki a múltból, akire senki sem számít, és akitől Benoit iszonyú féltékeny lesz. Ez a vonal kiszámítható, mégis nézeti magát. Mindy, a kitagadott milliomoslány túl szellemes, túl karakteres és túl szerethető ahhoz, hogy a kispadon üljön, ám végre, ebben az évadban előtérbe kerül, ráadásul a sorsa is úgy alakul, ahogy azt a legtöbben vártuk.
Furcsaságok azért akadnak bőven: Emily elveszíti a Savoiros állását, de a cég által számára biztosított lakásban simán lakhat. Alfie-val hirtelen tündérmesébe illő szerelembe esik Emily, noha korábban félvállról vette a srácot. Camille, aki eddig hisztérikusan tapadt Gabrielre, nos, nem lőném le a poént, de fogalmazzunk úgy, hogy identitás-zavarba kerül, míg a helyes séf, aki világosan kijelentette, hogy Emilyvel képzeli el az életét, irracionális döntésre szánja el magát. Nyilván a készítők komolyabb csavarokat akartak beletenni a történetbe, nehogy ellaposodjon a show, de ezek a konfliktusok meglehetősen erőltetettek voltak.
A színészi teljesítmény viszont ugyanolyan szerethető, mint a korábbi évadokban. Új szereplőként tűnik fel Paul Forman (Nicolas de León-ként), aki kellőképpen friss lendületet visz a történetbe, és ezúttal Sylvie exe, Laurent (Arnaud Binard) és jelenlegi élettársa, Erik (Søren Bregendal) is több szerepet kap. Pierre (Jean-Christophe Bouvet) ebben az évadban kevesebbet tud a reflektorfényben sütkérezni, de amikor rákerül a fókusz, roppant mulatságos alakítást hoz, ő az egyik legviccesebb és legvitatottabb karakter ebben a történetben Emily kollégái, Luc és Julien mellett.
Az Emilyt alakító Lily Collins látványosan Audrey Hepburnösre vette a figurát, minden frizurája, minden ruhája, ékszere, sminkje, de még a szemöldökének formája is az Oscar-díjas nagy előd küllemét idézi. A közte és Gabriel között lévő románc nekem hiányzott, valahogy az adta meg az első évad legkedvesebb hangulatát, de érezhető volt végig, hogy kettejük között ez Jane Austen-féle "kényszerszünet", amikor tudjuk, hogy ők ketten valójában vonzódnak egymáshoz, de erőből leküzdik magukban ezt az érzést. Happy endet most sem kapunk, helyette inkább egy jókora függővéggel vágnak gyomron a készítők, hogy kellőképpen kíváncsiak legyünk a negyedik évadra.
Hogy kinek ajánlom ezt a sorozatot? Hát azoknak, akiknek tetszett az előző két évad, és a romantikus filmek/sorozatok szerelmeseinek. Ez a történet a gyermekbetegségei ellenére is egy nagyon kedves, bohókás, szellemes mese egy külföldön boldogulni akaró fiatal lányról, aki hisz a jóban, a szépben, a szerelemben, és abban, hogy a világ legromantikusabb városában, Párizsban minden megtörténhet.