A Netflix legújabb dokumentumfilmje egy évvel a Disney+-on futó Pam és Tommy után érkezett. A történet azonban ezúttal nem a forgatókönyvírók fantáziájából pattant ki, ezúttal maga Pamela Anderson meséli el élete legfájóbb és legszebb pillanatait a családi archívumból kiválogatott eredeti filmkockák segítségével.
Az időzítés nem lehetett volna jobb, hiszen a Pam és Tommy című sorozat épp eléggé felkorbácsolta a színésznő és a rocker körül az állóvizet, ám Pamela elég élesen megfogalmazza a két show közötti különbséget: a sorozatban ugyanis szerinte ő és Tommy Lee komplett idiótaként lettek ábrázolva, a készítőknek pedig gőzük nem volt a múltbeli sérelmeikről, a lelkükben dúló háborúkról, a válásuk örök sebet ütő fájdalmáról. Ezzel szemben Anderson dokumentumfilmje egész mélyre ás, és olyan féltve őrzött titkokról lebbenti fel a fátylat, amitől egész más fényben látjuk az eseményeket.
Pamela a nyitó jelenetben smink nélkül, egyszerű hajjal, egy nyári ruhában jelenik meg előttünk. Bátor lépés ez egy olyan nőtől, akit Marilyn Monroe óta a világ második leghíresebb szőke szexbombájának tartanak, és aki mindig is erős sminkjéről, tökéletesen beállított frizurájáról és elképesztő ruhaarzenáljáról volt ismert. De Pamela büszkén vállalja az idősödő testét és a ráncait, sőt, azt vallja, érdeklődve figyeli magán az idő múlását. Az elmúlt évek és a dugába dőlt kapcsolatok feletti merengős pillanatokat szépen ellensúlyozzák Pamela és Tommy fiainak jelenetei, akik nagy szeretettel mesélnek az édesanyjukról. Pamela, mint anya - a fiúkat elnézve - igencsak jó munkát végzett.
A rendező, Ryan White megmutatja a nézőknek Pamelát, a magánembert, aki a reflektorfénytől távol, szülei szomszédságában, egy aprócska szigeten él Vancouver partjainál. Látjuk, miként sétál reggel a veteményes kertjében, hogyan pakol a garázsában, milyen a (hétköznapi küllemű) konyhája, a gardróbja - és hirtelen meglátjuk benne az egykori kislányt. Nagyon szépek, szívmelengetőek és emberiek ezek a képek, nem hiányzik belőlük Hollywood csillogása, a sztárság, a tökéletesség. A képek tökéletes összhangban vannak Anderson történetmesélésével, amelyek a régmúlt sötét bugyraiba nyúlnak vissza.
Azt hihetnénk, hogy a szőke világsztár gyermekkora napsütötte volt és mindig vidám, hisz gyönyörű kislányként egy hagyományos amerikai családban mi baja lehetett volna? De aztán látjuk a szülőket, akikkel azért akadnak gondok, főleg az apukával. Hogy jó példát mutattak-e a kislánynak? Semmiképp. A múltbeli történetek egyre borúsabbá válnak, majd egy sokkoló állomáshoz érünk: egy olyan tragédiához, amiről Pamela sosem beszélt. Pedig a ma oly divatos metoo-mozgalomban elégtételt vehetett volna azon az emberen, aki bántotta őt. Meglehet, a világ is másképp állt volna hozzá, ha tudták volna az emberek, mekkora terhet cipelt magán gyerekként, tiniként, felnőttként és fiatal édesanyaként a gondtalannak tűnő sztár.
Pamela élete regénybe illően fordulatos, fájdalmas, felemelő - egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a bulvársajtó az elmúlt évtizedekben beállította őt. Kicsit olyan, mint a mesebeli szegény leány története, aki elindul szerencsét próbálni a nagyvilágban. Csak az ő útja egy kanadai focimeccs felé vezet, ahol örökre megváltozik a sorsa, hiszen egy éles szemű operatőr meglátja benne az új szexszimbólumot - valahogy úgy, ahogy Michelangelo annak idején minden egyes márványtömbben meglátta a készülő szobrot. Sorsszerű pillanat ez, ugyanakkor látva a korai felvételeket, mi is láthatjuk: az operatőr nem tévedett, hisz Pamela Anderson üdítő és egyedi szépség volt már a felfedezése előtt is.
Az események eztán felgyorsulnak, látjuk a fiatal lány útját a Playboyon keresztül a filmek világába. Látjuk az egyre meredekebben felfelé ívelő hírnevet is, ami azonban éppen ettől magában hordozza a fenyegetést. Pamela Anderson Jayne Mansfield-i magasságokba emelkedik: hollywoodi mintára kiszőkül, megműtteti a melleit, és megkapja a Baywatch egyik főszerepét.
A történteket Pamela nem pusztán emlékezetből meséli el nekünk, hanem abból a több száz naplóból, amelyeket kislány kora óta vezet. Elképesztő látványt nyújt ez a hatalmas, kartondobozokba rendezett adatbázis, ami Pamela kézírásával és rajzaival még hitelesebbé teszi a történetet.
Tudva, hogy mi történt vele kislány korában, egész másképp festenek a Playboy fotózások és más színezetet kap a szexszimbólum-szerep, hisz számára minden munka egyfajta terápia volt. Minden egyes fotózás, címlap, interjú és új filmszerep után Pamela erősebbnek és magabiztosabbnak érezte magát, az egykori áldozat-szerep emléke pedig elhomályosodni látszott.
A film egyes epizódjai a Tommy Lee-vel való megismerkedésük és közös életük archív felvételeit mutatja meg a nagyközönségnek, amitől nem csoda, hogy Tommy jelenlegi felesége, Brittany Furlan besokkolt, hiszen a nagybetűs szerelem képei elevenednek meg előttünk a filmvásznon. Egy olyan mély, felkavaró, semmihez sem fogható szerelemé, amilyet ő sosem élhetett meg. Pamela Tommy Lee 3. felesége volt (Furlan a 4.), de a nehézségek és a kapcsolatuk végét lezáró drámai események ellenére úgy beszél a rockzenészről, mint élete szerelméről (végig hangsúlyozva, hogy örül annak, hogy exe mára Brittany mellett boldog és révbe ért). Éppen ezért volt meghökkentő és rendkívül alpári, ahogy Furlan a film premierjét követően megpróbálta Andersont megalázni, de ezzel csak azt érte el, hogy még azok is szemen köpték a virtuális térben, akik korábban sosem voltak Pamela Anderson-rajongók. Most pedig a nagyérdemű azért szurkol, hogy Pamela és Tommy annyi fájdalmas külön töltött év után kibéküljenek és együtt éljék le az életüket.
Rém izgalmas látni őket azokban a napokban, az első randik, és az első bulik képeit, az extrém gyors leánykérést, az esküvőt és a közös életük legszemélyesebb pillanatait. (A színésznő és a rocksztár 1995 februárjában házasodott össze egy mexikói tengerparton, miután mindössze négy napja ismerték egymást.) Mindketten vagányak: Tommy Lee a maga őrült személyiségével és vadságával, és Pamela a bájos babaarcával, kedvességével és őszinte szerelmével. Ezek a felvételek valóban éles ellentétben állnak a tavalyi sorozattal, és olyan boldog időszakot őriznek magukban, ami vélhetően mindkettejüknek 18 év elteltével is hiányzik...
A készítők azonban nem hagynak minket a szerelem tengerében fürdőzni: bombaként robban a bomba, pontosabban a házi készítésű szexkazetta, amit egy munkás széfestül lopott el a pár közös villájából az ott folyó felújítási munkálatok közepette. Ma már mindenki ismeri ezt a történetet, hisz az újságok csontig lerágták a témát, mégis más ezt Pamela szájából hallani, és tudni, milyen érzés volt számára megélni ezt a rettenetet, ami örökre tönkretette őt mind karrier szempontjából, mind pedig lelkileg.
A kazetta után a mélyrepülés képei következnek: a jogi küzdelmek, Pamela elvetélése, a sajtó elképesztően tolakodó magatartása, a gyilkos stressz telítődése az amúgy is színültig telt pohárban - majd az elkerülhetetlen vég. Hogy mi lett volna, ha nincs az a kazetta? Mi lett volna, ha nem balhéznak össze? Ha Tommy nem kap dührohamot azon az estén? Mi lett volna, ha ők ketten csak átlagemberek? Ha mégis kibékülnek és együtt maradnak? Sajnos a válaszokat senki sem tudhatja, bár Pamela ábrándos tekintetéből az jön le, hogy ő mai fejjel, ennyi év távlatából pontosan tudja, hogy boldogok lettek volna és együtt nevelték volna fel a fiaikat.
Rengeteg film készült már arról, miként teszi tönkre a reflektorfény és a hírnév a sztárok életét, ez a történet pedig "sajnos" tökéletesen passzol a sorba. Mindenkinek ajánlom, aki kedveli Tommyt és Pamelát, de azoknak is, akik kíváncsiak, vajon hogy is volt ez a szexkazettás botrány valójában, és mi volt a sajtóhírek mögött az igazság. Az életrajzi dokumentumfilmek és a romantikus filmek kedvelőinek egész biztosan tetszeni fog, hiszen a történet tele van szép, érzelmes részekkel.