A kilencvenes egyik legnagyobb celeb-botránya az volt, amikor az akkori sztárpár, Pamela Anderson és Tommy Lee egy szexvideója nyilvánosságra került. Hogy miként történt ez és mi lett mindennek a következménye? A Hulu legújabb sorozatában fogják most ezt visszafejteni és dramatizálni, amelynek most megnéztük az első epizódját.
Craig Gillespie már lényegében sportot űz abból, hogy gazdag, fehér ficsúrokat (ormótlanabbul fogalmazva: f*szfejeket) ábrázol és most úgy tűnik, ebben a történetben is megtalálta ezt a dimenziót. Már az első jelenetekben kitűnik és később csak erősödik: a címszereplők egyike, Tommy Lee (Sebastian Stan) egy méretes fallosz. Ellenszenves, önmagának mond ellent, folyamatosan semmibe veszi a hatalmas, úri házán dolgozó munkásokat (gondol egyet és úgy határoz: az ágyat, amit nagy munkával végre összetettek, a szoba másik végébe szeretné) és még csak kifizetni sem fizeti őket. Árnyaláson lesz még mit dolgozni a későbbiekben Gillespiéknek, de kezdetnek ez így egyelőre teljesen működik. Egy nagyigényű figura, aki képtelen másokkal szemben bárminemű alázatra.
Vele szemben ott van Rand (Seth Rogen), aki végezné a becsületes munkáját, ha éppen nem okozna fejtörést neki munkaadója minden hirtelen jött ötletével. Pénze nincs sok, egyedül él, a karma hasznosságát sulykolja és esténként szexvideókra veri ki. Amikor azonban Tommy Lee kirúgja őt és társát, elhatározza, hogy felülkerekedik saját magán (és egyben másokon) és bosszúképp kifosztja a sztárpár széfjét. Hogy mit talál ott, az éppen a sorozat egyik kulcsfontosságú darabja. Hogy mihez kezd majd vele és milyen történéseket, következményeket von majd ez maga után, az pedig a további cselekmény gerincét fogja képezni.
Gillespie (a forgatókönyvíró Robert Spiegellel kiegészülve) első blikkre - nagyon helyesen - úgy viszi képernyőre a történetet, hogy nem mellőzi a vizuális (valamint verbális) humort: hol egy szögbelövő munkáját látjuk ritmikusan, miközben halljuk a kéjes nyögéseket a szomszéd szobából, hol pedig a főhőst öltözteti hatalmas kutyának, hogy úgy osonjon be a házba. Ez utóbbi mondjuk valóban megtörtént, úgyhogy nem kellett nagyon az abszurd humorért szomszédba mennie a rendezőnek, elég volt kinyitnia a garázsajtót. Ahogyan azt se a fikció hozta, hogy a ház ura puskával üldözte el a munkást, aki - miután előző nap kirúgta -, csak vissza akarta venni magához a szerszámait.
Míg az epizód első fele egy ember szerencsétlenségének története, amint hagyja, hogy pofozza az élet (habár ez még változni látszik, de egyelőre Seth Rogen karaktere az, aki a nézői azonosulást erősíti), a második már egy ütődött heist-filmre emlékeztet, amint ugyanez az ember próbál revansot venni. Gillespie ugyan hajlamos arra, hogy picit túlontúl arcunkba toljon mindent (akár Tommy Lee gyökérségét, akár azt, hogy megmutassa: Rand már gyerekkorában is puhány volt), de jó tempót diktál és előszeretettel, fültől-fülig érő vigyorral ábrázolja ezt az ormótlan gazdagságot és nemtörődömséget, ami Tommy Lee-ék életvitelét illeti. Nem véletlen, hogy eddig a sorozat tétje egyelőre abban nyilvánul meg, hogy remélhetőleg rendesen pórul jár a seggfej rocksztár. Más kérdés, hogy az előzetesekből kiindulva ennél jóval több forog majd kockán, és ahogyan Gillespie-től megszokhattuk, a végére senki nem lesz kifejezetten jó arc és klasszikus értelemben protaganista. Ahogyan Szörnyella is korrumpálódott a sok negatív behatást illetően és ahogyan Tonya Roberts sem volt teljesen tiszta lelkiismeretű az Én, Tonyában.
A színészek eddig teljesen vállalható munkát végeztek: Seth Rogen rutinnal hozza azt a szerethető, szánni való lúzerfigurát, amelybe már oly sokszor beleültették, Sebastian Stan pedig minden erőfeszítésével azon van, hogy kiállhatatlan, kivarrt seggfej legyen. Megy neki, olyannyira, hogy emlékeztetnem kellett magamat többször is arra, hogy ez az ember pár másik filmben még egy teljesen rokonszenves karaktert keltett életre. És hogy Lily James milyen lett Pamela Andersonként? Rá még várni kell, hiszen az első epizódban még jóformán csak statiszta-, illetve cameoszerepben bukkant fel. De hanglejtését hallván, fizimiskáját, pillantásnyira megmutatott testbeszédét látván ő is legalább annyira átlényegült szerepében, mint partnere.