Hirdetés

Kibeszélő: Selena Gomez: My Mind and Me

|

A popsztár élete - a saját szemüvegén át nézve.

Hirdetés

Az Apple TV+-on debütáló életrajzi filmről már a megjelenése előtt sokat pletykáltak: a tömeg vért akart, jobbára Justin Bieber felesége, Hailey vérét, hisz úgy gondolták, a film majd így meg úgy lerántja a leplet a manipulatív celeblányról, aki tönkretette Justin Bieber és Selena Gomez legendás szerelmét. Egymást érték a leleplező cikkek és TikTok-videók, a találgatások hajmeresztő dolgokat állítottak a furcsa szerelmi háromszögről, amibe - a média szerint - gyakorlatilag fizikálisan is beleroppant a csinos, fiatal énekesnő. Selena lupusszal folytatott küzdelme bejárta a világsajtót, és azt hittük, ennél rosszabbat nem tudhatunk meg róla - egészen eddig a filmig.

Hirdetés

Az Alek Keshishian által rendezett történet Selena kulisszák mögötti, valódi életét mutatja meg, a néző pedig már vélhetően az első képsorokat látva megdöbben. Mert ennyire őszintén, ilyen bölcsen és nyiltan ritkán beszélnek színésznők, ó pláne pop énekesnők. Az ő szavai azonban a néző lelkéig hatolnak, a fájdalma, a szomorúsága, a betegséggel, depresszióval, bipoláris zavarral folytatott küzdelme szívbemarkoló. Ez a fajta történetmesélés egyfajta vizuális naplót tár elénk, amelyben Selena legmélyebb titkainak, legfájóbb emlékeinek lehetünk tanúi.

"Ki mondja, hogy nem vagy tökéletes? Ki mondja, hogy nem érsz ennyit?" - énekli Selena egy zsúfolásig megtelt koncertteremben, és látjuk, milyen hatással vannak rá ezek a szavak, milyen hatással van mindez a tömegre. Nem csak ő, a rajongói is a könnyeikkel küszködnek egy olyan világban, ahol senki sem lehet elég jó - még magának sem. Az emberek pontosan értik, miről szól ez a dal, de nem sejtik, hogy ez az énekesnő számára nemcsak egy előadott sláger, hanem az ő valódi keresztes hadjárata. 

Keshishian (az 1991-es Madonna: Truth or Dare című dokumentumfilm rendezője) nem szépíti meg a történetet: rögtön egy gyomrost kapunk: látjuk, hogy Selena nincs jól, sem fizikailag, sem lelkileg. A botrányos szakításról csak érintőlegesen esik szó, nem ez a lényeg, és nem is az ebből fakadó fájdalom és csalódottság, hanem a lelki összeomlás, amit egy súlyos betegség kísér. Hamar megértjük, mi vezetett ide: az örökös hajtás, koncert koncert hátán, fellépések, interjúk, próbák és utazások végeláthatatlan sora, amibe meglehet, más ugyanígy beleroppant volna.

Archív felvételeken látjuk a kislányt, aki arról álmodott, hogy a tévében szerepel. Aztán feltűnik előttünk a Disney Chanel gyermeksztárja, aki rekordsebességgel hódítja meg a világot. Ám mindeközben nincsenek barátai, nincsenek nyugalmas mindennapjai, nincs körülötte valódi stabilitás, csak menedzserek, rendezők, turnészervezők, ének- és tánctanárok, tolakodó riporterek és a tömeg, aki istennőként szereti őt. De vajon az ikonért rajonganak, vagy a valódi Selenáért?

A válasz a filmből kiderül, ahogy az is, hogy Selena menedzserei egyáltalán nem tartották jó ötletnek azt, hogy az üdvöskéjük kiterítse a lapjait a nagyvilág előtt, és a saját szavaival mesélje el élete legborzalmasabb ideösszeomlásának történetét. Hogy miért tartottak a túlzott őszinteség-rohamtól? Mert túl tiszta volt korábban a Selenáról kialakult kép: ő volt a csillogó, fiatal sztár, akinek mindene megvolt. Aki nem csak szép és tehetséges, de egyedi és rendkívül kedves is volt, ezért mindenki szerette, a legtöbb ember rajongott érte. Hogy férhetett volna ebbe a képbe a szorongás és a depresszió? Az idegösszeroppanás, a könnyek, a gyógyszerek és a kórház? Milyen sztár az, aki azt mondja, hogy nem vágyik világhírre, és nem érdeklik a trendi göncök meg a csillogás?  

A film betekintést nyújt a kulisszák mögötti drámákba is: láthatjuk, mennyi bizonytalanság, mennyi stressz, mennyi félelem nyomorít meg még egy ilyen rutinos világsztárt is, mint amilyen Selena. A könnyei, a keserűsége, a helyzetéből fakadó kilátástalanság sokkoló. Utoljára az Austin Butler nevével fémjelzett idei Elvis film mutatott rá arra, hogy mennyire tönkreteszi a sztárokat a túlterhelés, hogy a menedzsereik nem hagyják őket pihenni, és gyakran évente több száz koncertet "nyomnak le" úgy, hogy még nap közben sincs egy szusszanásnyi idejük sem, ráadásul sokszor úgy kell kinézniük, olyan dolgokat nyilatkozniuk, olyan reklámokat és felkéréseket kell elvállalniuk, amitől hidegrázásuk van és amivel egyáltalán nem tudnak azonosulni. Ezt Selena filmjében testközelből nézzük végig, az ő könnyein át... és egyáltalán nem csodálkozunk, amikor (mentális összeomlásra hivatkozva) Gomez 55 koncert után befejezi a Revival turnét.

A sajtó hozzáállása gyomorforgató: az újságírók majd' fellökik az előlük menekülő énekesnőt, miközben egymást próbálják túlharsogni: Drogozol, Selena? Megint iszol? Túl sokat bulizol, Selena? Vagy Justin miatt vagy depressziós? Tudod, kivel randizik Justin? A tolakodó hiénák okozta zűrzavar már-már Diana hercegnő tragikus üldöztetését idézi, miközben az emberek észre sem veszik, hogy Selena lelke apró darabokra hullik.

Az összeomlás elkerülhetetlen, az énekesnő nyíltsága azonban elképesztő. Nem fél a legsérülékenyebb, legbetegebb pillanatait is megmutatni: smink nélkül, kisírt szemekkel, kócosan, a kórházi kezelések alatt a fájdalomtól zokogva, depressziósan a kocsi hátsó ülésén fekve, máskor kockás ingben, "hétköznapi emberként" a szülővárosában sétálgatva.

A rendező/vágó úgy rakta össze a filmet, hogy gyors egymásutánban látjuk a világsztár legmélyebb hullámvölgyeit, hogy aztán a tanúi lehessünk a legfelemelőbb pillanatainak is. Furcsa kontraszt ez, amitől csak még emberibbnek, még esendőbbnek látjuk azt a nőt, akit eddig csak a képernyőről ismertünk. 

Bipoláris zavar - hangzik el a diagnózis, a néző pedig eltátja a száját. Ilyenről nem szoktak beszámolni a hírességek, inkább elrejtik a problémáikat, hiszen a shownak mennie kell... - ahogy Freddie Mercury annak idején megénekelte. Nem így Selena, aki világgá kürtöli a problémáját és eldönti, segít mindazoknak, akik hasonló panaszoktól szenvednek. De nem csak a depressziós emberekken segít: őszinte érdeklődéssel és empátiával hallgat meg mindenkit, akivel találkozik, legyen az idős, beteg nő, rajongó kis diák, szegény kenyai gyerek vagy egy régi szomszéd, akit ezer éve nem látott. Megkapó látni Selena valódi arcát, a filantróp lélek minden rezdülését, aki valóban az emberekért él.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A My Mind and Me egyfajta üzenet a lelki egészség, a szeretet és az empátia fontosságáról. Arról, hogy mindegy, milyennek tűnik kívülről az életünk, mindannyian megjárjuk a magunk poklát, miközben meglehet, a világ mit sem sejt a küzdelmünkről, a lelki vívódásunkról. Ugyanakkor segítő kezet nyújt, hisz - az énekesnő által - azt mondja, nem vagyunk egyedül, mindenre van megoldás, és mindannyian képesek vagyunk újjászületni és megtalálni a hőn áhított lelki békét.

A Selena Gomez rajongói imádni fogják ezt a filmet, de azoknak is tetszeni fog, akik szeretik az erős, őszinte, karizmatikus nőket, akik arra születtek, hogy szebb hellyé tegyék a világot.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.