Hirdetés

Mesés országunk, avagy ezért kiváló a magyar animáció

|

Lassan száz esztendeje, hogy hazánkban kialakult a magyar rajzfilmgyártás, ami nemzetközi szinten is komoly vetélytársnak számít(ott). Idézzük fel együtt, hogy honnan indult és hol tart most.

Ha meghalljuk a filmművészet szót, legtöbbünknek nagy klasszikusok, pionír rendezők vagy épp az aktuális moziműsor ugrik be. Pedig e gyűjtőfogalomnak létezik egy izgalmas és sokrétű barlangja: az animáció. Lassan száz esztendeje, hogy hazánkban kialakult a magyar rajzfilmgyártás, ami nemzetközi szinten is komoly vetélytársnak számít(ott).

Hirdetés

Magyarország első animációs filmstúdiója 1957-ben jött létre a Szinkron Filmgyártó Vállalat részeként. Ez volt a Pannónia Filmstúdió, mely 1986-ig működött ezen a néven. Utódja a Videovox Stúdió és a Pannónia Film Vállalat lett, későbbi nevén Pannónia Film Kft. Itthon Kató Kiszly István grafikusművésszel indult minden, már 1914-ben készített árnyfilmeket (például Rómeó és Júlia; 1921), azonban a szűkös anyagiak miatt áttért a rajzos híradókra és a reklámfilmekre. Az első fennmaradt rajzos dokumentumok mégsem tőle származnak, hanem négy évvel későbbről ismeretesek: Vértes Marcell karikatúrái 1918-ban készültek.

Az emigrációból hazatérő festőművész, Bortnyik Sándor 1928-ban reklámművészeti iskolát nyitott, ahol megismerkedett Halász Jánossal és Macskássy Gyulával, akikhez hamarosan csatlakozott Kassowitz Félix és Szénássy Ernő is. Valamennyien ismert grafikusok, karikaturisták voltak, zenei munkatársuk pedig Ilosvay Gusztáv lett. Közel 150 reklámfilmet készítettek együtt, amik önmagukban is megállták volna a helyüket rövid történetekként. Ilyen a "Családi kávépótló egyik tárgymozgatásos reklámja, amelyben Kávés Kannácska és Családi Kávépótló örök hűséget esküszik egymásnak" - fogalmazza meg írásában Lendvai Erzsi. Az animáció mint alkalmazott művészet volt jelen a harmincas években, azonban az alkotók korán magasabb szintre léptek, amit a hazai infrastruktúra nem tudott követni, ezért sokan külföldön próbáltak szerencsét.

Az itthon maradottak közt volt Valker István, aki kísérletezett - szintén reklám céllal - az élőszereplős film és a rajzfilm ötvözésével. Mivel nem ismerte más országok technikáit, maga fejlesztette ki az eljárás lépéseit. A nehéz körülményeknek köszönhetően azonban több évig is eltartott egy-egy kisfilm elkészítése, amikből ráadásul nagyon kevés maradt fent. A II. világháború aztán vízválasztónak számított. Előtte a belföldi piac képtelen volt megfizetni a produkciók költségeit, Amerikában pedig annyi rajzfilm készült, ami bőségesen betömte az Európában tátongó réseket is. A háború után a filmszakma államosítása hozott némi enyhülést, de így is elenyésző számú film, átlagban egy készült évente.

1951-ben végre bemutatták az első hazai, színes rajzanimációt. Az A kiskakas gyémánt félkrajcárja Macskássy Gyula és Fekete Edit munkája, melynek fejlesztését tíz évvel korábban egy magánstáb - benne Kassowitz Félixszel és Valker Istvánnal - kezdte. A kisfilm azért is számított formabontónak, mert az alkotók felismerték a rajzfilmben rejlő lehetőségeket, vagyis a lehetetlen ábrázolásának módjait. Ekkortól beszélhetünk a magyar animáció első szakaszáról, első nemzedékéről, amely elérte, hogy 1957 és 1960 között már évi 3 film készülhessen. Macskássy művei pedig sorra nyerték a díjakat, ezzel felhelyezve a hazai animációgyártást a világ térképére.

Az '50-es években a reklámfilmek mellett gyerekmesék készültek, amik népmesei jellegűek voltak erős moralizálással. Közben viszont felnőtt egy új generáció, meghatározó volt (a teljesség igénye nélkül) Nepp József, Dargay Attila, Csermák Tibor, Várnai György, Jankovics Marcell, Foky Ottó és Imre István munkássága is. A következő évtizedben teljesen más irányt vett a magyar animáció: Nepp József Szenvedély (1961) című miniatűrje előrevetíti a később oly' hangsúlyos "intellektuális karikatúra" fogalmát, ami a hazai animáció vezérstílusává vált. Megjelent a társadalomkritika, reflektáltak a valóság abszurditásaira, a korhangulatra koncentráltak, foglalkoztak az emberi lét problémáival, filozófiával.

Nem csupán filmeket, hanem sorozatokat is készítettek már a hatvanas években. A Macskássy-Várnai szerzőpáros 1962-ben megalkotta a Peti és a gépember című egyedi mozifilmet, melyből egész sorozat készült. Ezt követte Gusztáv, majd a televízió nyitni kezdett, és 1968-tól jöttek az újabb és újabb, elsősorban gyerekeknek szánt szériák. Nagy népszerűségnek örvendett az Üzenet a jövőből, a Frakk, a macskák réme, a Kukori és Kotkoda, a Mirr-Murr a kandúr, Mekk Elek az ezermester, Dr. Bubó, Kockásfülű nyúl és még sorolhatnánk.

A csúcspontot egyértelműen a hetvenes évek jelentették. Új, kísérletező tehetségek képviselték a harmadik hullámot, többek között Richly Zsolt, Macskássy Kati, Ternovszky Béla, Cakó Ferenc, Orosz István, Varga Csaba és Rofusz Ferenc is ekkor kezdte pályáját. Átvették korábbról a groteszk-ironikus hangvételt, de akadtak szellemes, esztétikailag kiemelkedő vagy épp kritikus művek is. A rajzfilmtől azonban rég elszakadtak, mellette homokanimációkat, szénporanimációkat, textil- és lézeranimációkat is előszeretettel gyártottak. A sorozatok továbbra is virágkorukat élték: megjelent a Pom Pom meséi, Sebaj Tóbiás, A nagy hó-hó-horgász, valamint folytatódtak a korábbi mesék is. A legnagyobb elismerést 1981-ben Rofusz Ferenc kapta, A légy című rövidfilmjét Oscar-díjjal jutalmazták.

Legkésőbb az egész estés animációk nyertek teret, egészen 1973-ig kellett várni Jankovics Marcell János Vitézére. A rendszerváltás előtti animációs nagyjátékfilmek a Pannónia Filmstúdióban készültek, a hetvenes évek végéig mindösszesen három. A rövidfilmek dramaturgiájától merőben eltért a nagyjátékfilmeké, a pörgős dinamikát és gegeket felváltották a lassabb ritmusok és az ismétlések. A nyolcvanas éveknek köszönhetjük a Fehérlófiát (Jankovics Marcell; 1980), a Szaffit (Dargay Attila; 1984) és a Macskafogót (Ternovszky Béla; 1986) is.

De nem szabad megfeledkeznünk a külföldön alkotó művészekről sem. Csupó Gábor 1975-ben Svédországba ment, majd 4 év múlva az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt Arlene Klaskyval megalapította a Klasky Csupo Inc.-et, amely a világ egyik legismertebb animációs filmstúdiójává vált. A stúdió filmjei számos díjat nyertek, többszörös Emmy-díjasok. Olyan filmeket és sorozatokat tartanak számon, mint a Simpson család (1991-1992), a Fecsegő tipegők (1991-1997), a Jaj, a szörnyek! (1994) vagy a Híd Terabithia földjére (2007).

Manapság is virágzik a magyar animáció. Egy éve még Milorad Krstić másfél órás animációjáért, a Ruben Brandt, a gyűjtőért (2018) izgulhattunk, vajon bekerül-e az Oscar esélyesei közé. Korábban Bucsi Réka Symphony no. 42 (2014) című filmje került fel az Oscar-jelöltek shortlistjére. A fiatal tehetségek sora hosszú, érdemes odafigyelni Vácz Péter (Nyuszi és őz; 2013), Takács Anikó (Cosmic Jacuzzi; 2016), Tóth Luca (Superbia; 2016) munkáira is. Több rendezvény segít nekünk ebben, Budapesten évről évre megrendezik a Primanima és az Anilogue, illetve Kecskeméten a KAFF animációs fesztiválokat.

Felhasznált irodalom: "Dénes Balázs: Mokép és Pannónia együtt - Mi lesz a közös örökségből?", valamint "Lendvai Erzsi: A magyar animációs film" .

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.